Zokni-szandál kombó
A Camino egyik nagy előnye a szabad akarat.
Szinte azt csinálsz, amit akarsz.
Sőt! Némely dolog ott tök normális☝️.!
Mondok példákat:
a fent említett kombó,
a hátizsákon libegő (száradó☝️) bugyi, zokni, egyéb ruhadarab,
koszosnak, izzadtnak, büdösnek lenni,
idegenekkel szóba állni,
vagy épp senkivel se szóba állni,
eltévedni,
félni,
sírni,
nevetni.
Ez mind-mind teljesen természetes a Caminón.
Hála Juditomnak az úton hamar levettem az álarcomat, amit hosszú évek óta hordok.
Többek között arra is megtanított, hogy itt csakis magamnak kell megfelelnem.
Mondjuk önmagammal kellett a legjobban megküzdenem, mert a “jaj mit gondolnak rólam😧.?” nagy úr…
Én meg roppant béna vagyok, van mitől félni😬😁…
Te, amit én ott idétlenkedtem nem hiszed el😄…
Egy idő után Boszim jól kiismert és mivel mégis velem maradt, minden mindegy alapon abbahagytam az ezen való stresszelést.
Láttam a szemében, hogy mit gondol rólam🥰…
Neki nem volt gond ha együtt mentünk, de megértette, ha egyedül akartam lenni.
Neki is voltak magányt igénylő pillanatai, amit meg én értettem meg. Harcostársak voltunk, mindkettőnk hátiján ott libegett soxor a győzelmi-bugyi🎒🧷🩲, pontosan tudtuk min mentünk át a nap folyamán.
Voltak napok, amiket végig ökörködtük, a Zumaia-i paplanáruson pl sokáig röhögtünk😄…
(“Egy parkszerűségen átsétálva megláttunk egy kávézót, ahol friss pékáru is volt és mivel enni is, kávézni is akartunk, de főleg pisilni, letelepedtünk az árnyékos teraszára. Először Judit ment be, addig én kint ültem a hátikkal. Amíg vártam, megjelent egy afrikai paplan árus. Olyan 987.000 fok volt🌞🌞🌞🌞. Elkezdte ajánlgatni nekem a 200x200 centiméteres vastag paplanjánt. Rámutattam a hátizsákomra, hogy zarándok vagyok. Kérdőn nézett rám és nem értette, hogy de attól még miért nem veszem meg tőle és cipelem tök fölöslegesen még úgy saccra 750 kilóméteren át a hegyeken Santiago-ig az ő nagy és nehéz paplanját….? Nem kezdtem hosszabb magyarázatba, éreztem, hogy nem értené (nem akarta), inkább rámutattam a sötétkék csiri-csáré mintákra a paplanon, hogy nna EZÉRT! Nem tetszik! Próbált még győzködni, hogy hoz másikat, de hál istennek jött Judit, én meg egy “Sorry”-val gyorsan leléptem. Így szalasztottam el az akciós paplant.”
Szerintem Judit kifejezetten szeretett velem menni, roppant jól szórakozott a morgolódásaimon😂…
Évek óta ő volt az első ember, akinek teljesen kitárulkoztam.
Teljesen önkéntelenül.
Mert nem kérdezősködött, nem kíváncsiskodott.
A közös utakon, beszélgetés közben egyszerűen kijött egy csomó dolog belőlem.
És ő belőle is, mert én sem kíváncsiskodtam.
Mindenki annyit mondott el a másiknak, amennyit szeretett volna.
Sosem gondoltam volna, hogy épp egy svájci csajjal találom majd meg legjobban a közös hangot, de aztán így lett🥰.
Felszabadító volt vele lenni.
Álarc nélkül.
A bénaságaimmal együtt fogadott el.
Ő is zoknival hordta a túraszandálját🥰…
Itthon sajnos néha vissza kell vennem az álarcot.
A tolerancia nagyon hiányzik kis hazánkban..
De már tudom, hogy van egy út, ahol nyugodtan levehetem🥰…
És ahogy landolok, dobom is el🫱🎭!
Te már jártál ott.?
Puszi😘,
Anett
Saját kép
Pihenő Boszimmal❤️
