Zarándokok
Kezdjük a legelején: hogy születik egy zarándok?
Válasz: úgy, mint minden ember, csak a fejlődés egy szakaszában a járást nem tudja (nem akarja) abbahagyni😄.
Kövi kérdés: mik a főbb testrészei?
Válasz: ugyanaz mint a többi embernek, csak plusz még egy telipakolt hátizsák🎒.
Nna és miért indul el?
Hát erre már több, összetettebb válasz van🤔…
Te például miért mennél…?
Vagy miért mentél.?
Az enyémet tudod, nem írom le megint, a könyvemben benne van😬🥰.
A többieké tök különböző és még csak vagy 100-200 kollégával beszéltem.
(De rajta vagyok, hogy ez a szám emelkedjen☝️😄🥰!)
Az úton ez az utolsó kérdés az, ami az egyik legtöbbször elhangzik: te miért vagy a Caminón? (A másik a “melyik országból jöttél?” és a “honnan indultál?”)
Nos bár én kifejezetten nem szerettem EZT a kérdést, a séta közben soxor együtt mentem idegenekkel (akik innentől már nem voltak idegenek, hanem társak, akikkel este már ismerősként mosolyogtunk össze🥰) és közben beszélgettünk.
Vagy este, tus, vacsi után ültünk össze dumcsizni.
Sokan kifejezetten szerették elmesélni, hogy miért is vannak itt.
Vagy nem, de aztán pár pohár finom spanyol vörösbor🍷 után mégiscsak kijött a dolog.
Most nem a vallásos zarándokokról esik szó, náluk egyértelmű az ok, hanem a hétköznapi emberekről, mint te meg én…
Egy fiatalnő a sikertelen házassága/élete miatt indult el, hogy erőt merítsen abból, hogy ha megcsinálja a Caminót. Sikerült is neki, rendezte az életét.
Egy fiatal férfi szintén a párkapcsolata miatt indult el és az út során ő is megkapta a választ a saját kérdésére, ő szakított, amikor hazament és azóta megtalálta a nagy őt.
Egy másik fiatalnő az apukáját vesztette el és a gyászt nem tudta feldolgozni. Önmagát marcangolta, pedig tényleg nem ő volt a hibás, hanem egy betegség.
Az út végén végre megbocsátott mindkettőjüknek. Az apukájának és önmagának is.
Egy másik fiatalember csak kalandot keresett, a túl szabályos, jómódú, a szülei által már előre mindent előkészített életéből. Ő is erőt merített önmagából és rájött, hogy egyedül is megállja a helyét.
Egy anya a fiával járta meg az utat, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, ami maximálisan jól sikerült, mindketten nagyon élvezték az utat és mégjobban megszerették egymást.
Aztán ott vannak a francia nyugdíjasok, akik unatkoznak otthon és inkább kalandoznak a Spanyol hegyek között. Óriási figurák, csak a meztelenkedésük ne lenne😬😄…
Nem sorolom tovább. 1000 és 1 indokot hallottam.
1000 féle gond és 1 megoldás mindre.
Ami működik.
Hogy lehet ez.?
Mielőtt úgy éreznéd, hogy egy mosópor reklámba csapunk át, közlöm, hogy a most következő vélemény nemcsak az enyém☝️, nem véletlenül lesz függő🚟, aki egyszer is végigjárja bármelyik utat…!
Ez egy roppant erős mentális tisztítókúra.
Persze nincs ingyen, fizikálisan igen megterhelő🥵🥶, de ez is a kúra része. Minden megtett, néha megszenvedett kilométer a gondolatokat is rendbe rakja.
Nna fejben nagyon rendbe rak öregem☝️, akár puhányak, akár nagymenők vagyunk!
Én legfőképp a tiszteletet tanultam meg. Az út, a többiek, a helybéliek és önmagam iránt is.
De újra tanultam ezenkívül sokmindent, amit régen tudtam, csak valahogy elfelejtettem.
Hála, kedvesség, tolerancia, nyitottság, segítőkészség, elfogadás.
Mert egy ilyen világba csöppentem és automatikusan én is megváltoztam. És már másképp láttam a dolgokat. Mert ezek a dolgok lettek a normálisak számomra is. (Milyen jó lenne ezt a viselkedést valahogy kis hazánkba áthozni…)
A Caminó megtanítja kiszortírozni az igazán fontos dolgokat és onnantól a saját életünket is másképp látjuk. Hogy ki és mi az igazán fontos…
Egy idő után olyan egyszerű lesz minden🥰…!
Még egy végső érv, hogy elindulj, ha eddig nem győztelek meg: 1-1 megtett út után én egy csomót fogytam, pedig végig finomságokkal tömtem magam, szóval a Camino nemcsak belülről, de kívülről is csodaszéppé varázsol🥰☝️.!!!!
Ha nem hiszed, járj utána🥰, de ha elhiszed, akkor is menj😄❤️!
Csodás utat neked,
Buen Camino❤️!
Puszi😘,
Anett
Saját kép