Zarándok meglepetések,
A héten végre elkezdtem az eddig csak magamnak ígérgetett feladatok elvégzését. Tudod, a “nna maj’ ha a …-el végzek, megcsinálom” típusú önhazudozósakat.
Ezek a dolgok jellemzően nagy falatok, ezért van az időhúzás. Szeretem dolgok, csak mivel jól akarom csinálni, már előre tudom, hogy küzdeni fogok vele. Magammal. És én vagyok a legrosszabb ellenségem. Kekeckedő, kritikus, és pontosan ismerem a gyenge pontjaimat, amit ki is használok☝️😬…
Jó szemét vagyok mi😄.?
Az idei út előtt megígértem több mindent is magamnak, hogy nna maj’ ha hazajövünk, megcsinálom.
Azóta több, mint 1 hónap telt el, és a feladatok ketyegni kezdtek bennem, egyre hangosabban emlékeztetve magam az ígéretemre.
Persze volt kifogás dögivel, de mostanra azért a nagyja elfogyott, és a belső hang egyre hangosabban nyomasztott.
Hát jó, essünk neki…
Elkezdtem hát.
Ismét rájöttem, hogy amúgy szeretek írni. Vigyorogva írok némely részről, fontolgatva, hogy az igazságot mennyire meséljem el neked. De az eddigieket nagyon jól bírtad, ezért maradok ennél a vonalnál.
A zarándoklat, bár nem csupa móka és kacagás, ahogy azt már az első könyvben leírtam, de azért nem is kell önostorozni, nyugodtan lehet fájó talpakkal is élvezni.
A fájó talpikák oka (a sok séta) rendben van, tehát nyugodtan vigyoroghatok egy szép parton, mint a mostani úton is.
Nna ezt most elmesélem neked!
Útközben ugyan már ejtettem szót róla, de most részletezem is😬😄:
Tehát mint tudod, a mostani utunk, a Sarmiento atya útja volt, ami majdnem végig az óceán parton vezet Galíciában.
Először is el kell mondjam, hogy lélegzetelállítóan gyönyörű ez az út❤️!!!!!
Másodsorban meg azért fura meglepetések is voltak, amikhez mi nem igen vagyunk szokva…
Egy szó nem volt erről sehol☝️!
Sem a weboldalon, sem a tájékoztatóban, sem egy olyan spirituális típusú zarándoklatos könyvben…
Épp O Grove szív alakú félszigetén sétálgattunk. Jó meleg volt, tűzött a nap, és a partmentén nem sok árnyék volt, ezért hálásak voltunk, amikor több órás sülés után egy gyönyörű kis parton megláttunk 1 terebélyes fát. Hopp! Ezt nekünk ültették ide! Alatta nagyobb kövek is voltak, leültünk hát végre kicsit az árnyasban pihenni és a szépséges partszakaszt nézni, inni.
Csak mi ketten voltunk ott Mundival.
A fehér homok, az óceán zöldje, mélykékje, a hipnotikusan nyugtató hullámok hangja terápiásan hatott ránk. 5-10 perc egy ilyen helyen, és már nem tudok a világ hülye dolgain agyalni. A világnak ilyen részei is vannak, és ezek bizony csodásak❤️.
Csendben élveztük a terápiát.
Majd egyszercsak jött 1 idősebb férfi, mindenféle kemping felszereléssel felpakolva. Kétszer is fordult a cuccokkal. Néztük, hogy hol a tömeg, akinek ez a sok motyó lesz, de senki más nem jött.
Ez igen! Ez bepakolta a házat otthonról, má’ csak a tv hiányzott…
A férfi tanácstalanul állt, hogy hova tegye a főhadiszállását. Mundi halkan narrálta a dolgot: “nna hova pakoljak? Hol van egy kis hely nekem, meg a fél házamnak?”
Én erre elröhögtem magam, hisz mint mondtam, töküres volt a part😄.
Némi gondolkodás után, ahol megállt, ott górta le magáról a kempingszéket, sátrat, asztalt, nemtommit. Majd húzott egy váratlant, és a nadrágját, majd a bugyiját is letolta…
Innentől fotó-csend lett, elraktam a telefonom.
Ez a fordulat azonnali indulásra késztetett minket😧.
Pedig még akartunk volna egy kicsit pihenni, de innentől ez már kukkolás lett volna, ami nem a mi asztalunk. Sem Mundi, sem én nem akartuk a bácsit nézni.
Persze nem volt muszály, de a part szépsége valahogy megtört ezután a jelenet után😬🫣.
Prűdek vagyunk, ez van🤷♀️🤷🏻, és kitörtünk az árnyékból. Mundi a bácsitól tisztes távolságban menve mondta neki: “te nyertél!” és erősen az ösvényre fókuszálva elhagytuk a színpadot.
A következő partokon már óvatosabbak voltunk, és volt is, ahol okkal, de már gyakorlottan szegeztük a tekintetünket a strand helyett az ösvényre, a pucér bácsik helyett.
Nem vagyunk hozzászokva na!
Lassabban dolgozzuk fel az ilyen típusú szabadságot.
A magam részéről nemrég jutottam el odáig, hogy pukizzak Mundi előtt. Ennyi. Itt tartok 20 éves kapcsolat után a szerelmemmel, aki a legbelsőbb körömben van. Szerintem én soha nem fogom a nagyvilágnak megmutatni a micsodámat. Azt csak 3-an láthatják: én, Mundi, a nőgyógyászom, és pont.
Nem baj, ha OTT nem leszek egyenletesen barna, ezt a dolgot má’ amúgyis elengedtem az első kamínón😄…
Mondjuk mint tudod, ott is voltak ilyen afférok… Castro Urdialesben a francia bácsi, aki a felettem lévő ágyról mászott feszt le s fel házikabátban, alatta semmiben🛎️🛎️😬😮😧… Vagy Markinában, a női mosdóban felmosó bácsi, aki mialatt fogat mostam, hirtelen szintén ledobta a textilt és meztelenül császkált körülöttem…
Hát nna!
Na csak mondom, hogy nem a hólyag volt nekem a legnagyobb kihívás az utakon…
Mondjuk rajtam kívűl ezeket a helyzeteket mindenki tök természetesen kezelte, de nekem, akinek kis koromtól anyukám tartotta a törölközőt a Balcsin, amikor átöltöztem, nem annyira természetes az ilyesmi.
Az alakom sosem volt tökéletes, 50 elmúltával már meg pláne nem, így maradt a prűdség.
Azé’ mondjuk kicsit irigylem azt a típusú önelfogadást, ami ezeknek a szabad szellemeknek van, hogy mennyire lekakkantják ki, mit gondol…
Bár már sokat fejlődtem az utaknak, és a társaknak hála, de én még nem vagyok ilyen magas szinten.
Mondjuk elfogadni már elfogadom, és ez is valami.
Ami persze nem azt jelenti, hogy akkor nyugodtan bámulom☝️😬😄!!!!
A magam módján vagyok elfogadó nna!!!! Ilyen a prűd elfogadás😂😂😂☝️!
Nem kell otthon csinálnia a 4 fal között, csak adjon időt NEKEM, a SAJÁT határaim kiszélesítésére.
És tudod mit.? Szélesülnek🥰. Mert tudom, hogy a meztelen bácsik amúgy tök jó fejek. Kedvesek, segítőkészek, finomakat főznek, jókat lehet velük beszélgetni, és EZ a lényeg. Ha nekik ehhez az egyenletes barnulás kell, hát legyen!
Puszi😘,
Anett
és pikk-pakk indulhatunk a csodás Spanyolországba 2 óriási kalandra🥰!
A Voiz-on is fent van a hangoskönyv, illetve mindkét könyv e-book verziója is minden nagyobb könyvesbolt webshopjában elérhető, a fenti linkre kattints rá, ott megtalálsz erről is minden infót!
saját képek azon a bizonyos parton…
