Veszélyek az El camino-n

Adódnak kellemetlen, vagy inkább veszélyesnek mondható események is a camino zarándokúton. Igaz, hogy a vándorlás során, a legtöbb élmény vidám és szórakoztató, azonban akad olyan is, ami félelmetes és bátorságot, lélekjelenlétet kíván.

Kutyák

Ilyenek például, azok a hirtelen felbukkanó kóbor vagy szabadon sétáló kutyák, akikkel többször is lehet találkozni a vándorút során.
A kutyák minden alkalommal szelídnek bizonyultak, de hatalmas termetük már elég volt ahhoz, hogy kicsit berezeljen az ember. A kutyák megjelenése természetes is, mert itthon nálunk is gyakran jól megtermett állatok őrzik az elhagyatott, vagy kevés ember lakta tanyákat, vagy az itt-ott legelésző állatokat.

A jó lesz! El camino kicsit másképp című könyv szerzője, így ír erről:

„Egyszer, ahogy átmentem 2 ház között egy kis emelkedőn, éreztem, hogy valaki néz. Órák óta egyedül voltam. Lassan megfordultam és egy óriási kuvasz állt kb. 2-3 méterre mögöttem és engem nézett. Csendben.”

vagy

„A táplálkozó hölgy egyszer csak jóllakott és elindult. Ezzel ránk hagyományozta a könyörgő szemű kutyákat. Mindet. A nagyokat is… Ők szépen áttelepedtek hozzánk.”

Meredek utak

A kutyákon kívül, más veszélyt is rejthet a camino. Ilyenek a meredek hegyi utak, melyeken valóban izgalmas és félelmetes kalandokra lehet számítani, valódi kihívás és bátorságpróba, ha ezt sikerül legyűrni és magad mögött hagyni.

Imreh Anett így emlékszik:

„Ennek a kis hegynek a nevét jól megjegyeztem. Homokos ösvény vezetett felfelé a hegy kb. közepéig, aztán jött egy homokban és kövekben nagyot lépős rész, majd egyszerre beszűkült az út és eltűnt az ösvény két széléről a dús növényzet. És itt kezdődött a probléma. Tudom, hogy nem a növényzet védett volna meg a lezuhanástól, de mivel addig a növényzet az optikai korlát szerepét töltötte be a fejemben, az eltűnése komoly gondot okozott (…) Teljesen ledermedtem hirtelen a félelemtől. A 2 oldalamon, 2 tengerpartot láttam, de számomra piszok meredeken! Mintha az élükön álltam volna! A tériszonyom durván kijött. Bepánikoltam, hogy lezuhanok.”

Vagy amikor eltévedt:

„Nem vettem le a bakimat, mert tele volt a meder, zöld, éles kővel, amik nagyon bokatörőnek néztek ki, akkor inkább már bakancsban essek bele! Egy nagy fatörzsön és a vízből kiálló csúszós köveken akrobatikáztam át magam sűrűn szitkozódva (…) Kétszer estem bele majdnem, de aztán épségben átértem. A ketyere szerint itt volt az út. De szerintem meg nagyon nem volt ott!!!!Az Amazonas őserdeit idéző sűrű dzsindzsában álltam!!!(...)Nem tudtam, hogy hová léphetek a derék magasságú agresszív növényzetbe, ami alulról is, felülről is támadt, belém akadt a szúrós karmaival!(…) És én tök egyedül voltam, ebben a húsevő dzsungelben…”

Hm… Nem semmi kalandok! Akár egy izgalmas filmben. Amit nem élhetsz át az életedben, azt megkaphatod ebből a könyvből. Egy kicsit elszakadni a valóságtól, kirepülni a mindennapokból és a megszokásból… Ez az érzés, amit ez a könyv nyújt neked.

Ja! És egy új magyar szót is tanultam: dzsindzsa! 😃
szöveg: Suzanne Sandwiese
fotók: illusztráció
Veszélyek az El camino-n
0 0 votes
Tetszett ez a bejegyzés?
Értesítés
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments