Veszélyek az El camino-n
Adódnak kellemetlen, vagy inkább veszélyesnek mondható események is a camino zarándokúton. Igaz, hogy a vándorlás során, a legtöbb élmény vidám és szórakoztató, azonban akad olyan is, ami félelmetes és bátorságot, lélekjelenlétet kíván.
Kutyák
„Egyszer, ahogy átmentem 2 ház között egy kis emelkedőn, éreztem, hogy valaki néz. Órák óta egyedül voltam. Lassan megfordultam és egy óriási kuvasz állt kb. 2-3 méterre mögöttem és engem nézett. Csendben.”
vagy
„A táplálkozó hölgy egyszer csak jóllakott és elindult. Ezzel ránk hagyományozta a könyörgő szemű kutyákat. Mindet. A nagyokat is… Ők szépen áttelepedtek hozzánk.”
Meredek utak
„Ennek a kis hegynek a nevét jól megjegyeztem. Homokos ösvény vezetett felfelé a hegy kb. közepéig, aztán jött egy homokban és kövekben nagyot lépős rész, majd egyszerre beszűkült az út és eltűnt az ösvény két széléről a dús növényzet. És itt kezdődött a probléma. Tudom, hogy nem a növényzet védett volna meg a lezuhanástól, de mivel addig a növényzet az optikai korlát szerepét töltötte be a fejemben, az eltűnése komoly gondot okozott (…) Teljesen ledermedtem hirtelen a félelemtől. A 2 oldalamon, 2 tengerpartot láttam, de számomra piszok meredeken! Mintha az élükön álltam volna! A tériszonyom durván kijött. Bepánikoltam, hogy lezuhanok.”
Vagy amikor eltévedt:
„Nem vettem le a bakimat, mert tele volt a meder, zöld, éles kővel, amik nagyon bokatörőnek néztek ki, akkor inkább már bakancsban essek bele! Egy nagy fatörzsön és a vízből kiálló csúszós köveken akrobatikáztam át magam sűrűn szitkozódva (…) Kétszer estem bele majdnem, de aztán épségben átértem. A ketyere szerint itt volt az út. De szerintem meg nagyon nem volt ott!!!!Az Amazonas őserdeit idéző sűrű dzsindzsában álltam!!!(...)Nem tudtam, hogy hová léphetek a derék magasságú agresszív növényzetbe, ami alulról is, felülről is támadt, belém akadt a szúrós karmaival!(…) És én tök egyedül voltam, ebben a húsevő dzsungelben…”
