Út utáni üresség
– Újra beilleszkedés a hétköznapokba
A Caminón minden nap egyszerű: felkelsz, pakolsz, mész, eszel, alszol. A ritmus letisztult, a világod kicsi, és mégis tele van élménnyel. Aztán egyszer csak vége. Hazaérsz, kinyitod az ajtót, és ott várnak a hétköznapok. A busz, a bevásárlólista, a munkamegbeszélések, a villanyszámla. Hirtelen fura lesz.
Nem arról van szó, hogy rossz – csak más. A Caminón megszokott lassú flow helyett itt minden pörög, zajos és sürgető. Nincs idő arra, hogy csak ülj és bámuld a tájat, mert mindig van valami, amit intézni kell. A tested még menne, a fejed még a zarándokúton jár, de tele vagy hétköznapi teendőkkel.
Sokan mondják, hogy az út után jön egyfajta üresség. És igen, van benne valami. Mintha valami hiányozna, de nehéz megfogni, hogy pontosan mi. Talán a szabadság, talán a csend, talán az a tisztaság, amit az út adott.
De nem kell tőle megijedni. Az élmény nem vész el, csak átalakul. A Caminón tanult dolgokat – a türelmet, a lelassulást, a lépések ritmusát – simán át lehet csempészni a hétköznapokba is. Nem mindig egyszerű, mert a környezet más, de apránként működik.
Az út utáni üresség tehát inkább egy átmenet. Idő kell, amíg a zarándok-üzemmódból visszaváltasz “civil” üzemmódba. De közben észreveszed, hogy ott van benned továbbra is az út. És talán pont ez a lényeg: nem elfelejteni, hanem beépíteni.
Olvasd, vagy hallgasd — a történet csak rád vár!
Válaszd a könyvet, e-bookot vagy hangoskönyvet, és rendeld meg most!
Feliratkozás
Belépés
Hozzászólás írásához, kérlek jelentkezz be!
0 hozzászólás