„… Akkor az jött, amire számíthattam volna: ő is nekem szegezte a kérdést. Éreztem, hogy ezt most nem úszom meg. Eddig az egész utam során tudatosan vagy tudat alatt nem tudom, de nagyon kerültem ezt a kérdést. A válaszadás miatt. De most, mivel a kölyök nem erőltetetten tette fel és mivel ő is válaszolt nekem, nekem is válaszolnom kellett. Ekkor (ismételten meglepve magamat) gondolkodás nélkül kiböktem, hogy a szabadság miatt. Felneveltem 2 leányzót, dolgozom, háztartást vezetek, csekket, adót fizetek, családi életet élek, mindenem meg is van, csak egy dolog hiányzik nagyon, és az a szabadság. Nem. A: SZABADSÁG… Hogy csak azt csináljam és akkor, amit én akarok mindenféle megfelelési kényszer nélkül(…)Sokszor önzésnek éreztem, ha igazi szabadságra vágytam és ezt még magamnak sem mertem bevallani.(…) Jó ideig emésztgettem még a dolgot, de most, hogy kimondtam, valahogy jobban éreztem magam és főleg jobban ÉRTETTEM magam.