A felkészülés 13. hete
(pár nap az indulásig)
Lassan minden készen áll. Még én is.
Most nem az ismeretlenbe ugrok, mint az első alkalommal…
Akkor rettenetesen izgultam😬, hogy hányszor fogok az erdőben, vadak közt aludni és vajon mennyi idő alatt lesz belőlem profi Maugli🩲 (amilyen urbánus vagyok, kb. 100+ évet saccolnék magamnak😄…), de most ez nem kérdés😎.
Már ismerem a rendszert és a helyiek szívét❤️ és tudom, hogy valahogy csak belökdösnének egy Albergue-be😄.
Nem tudom, hogy ez a tény, vagy a több napja folyamatosan szedett homeopátiás nyugi tabletta nyugtat meg, de valamelyik működik🤷♀️😀.
A beidegződések összekuszálását és a spontanaitást tudatosan folytattam a héten;
vigyázat! Nagyon durva dolgok jönnek😄: (az erkély alatt menés már profin megy) teregetéskor össze-vissza raktam fel a ruhákat a szárítóra (MINDIG “arccal” kifelé raktam előtte.), más útvonalon mentem a reggeli sétán, nem sorban szedtem ki a bogyókat a levélből, meg ilyenek. A bennem élő Monk sírva könyörgött, hogy hagyjam abba ezt az ámok futást🫣, de nem, én folytattam😎.
Rájöttem, hogy reeeeeeengeteg berögződésem van. “Mert csakis így lesz jó, ezt ÍGY KELL!”
De most kuszálok.
Jót tesz ez a belső rebellió🥰.
Egyszer, régebben, egy vendég hölgy látogató pont teregetéskor jött és hogy gyorsabban kész legyek, ő is segített. Én meg felhúztam magam rajta, hogy össze-vissza tereget.. Nem az én (!) szisztémám szerint👆. Nem a szándékot néztem, hanem a szerintem “ruha-káoszt”. Mekkora hülyeség már nem😏….?
A bugyogó🩲 kérdés is lefutott. A mama bugyi vs tanga. Nos, a 3 hónap tapasztalás eredménye: mindkettő becsúszik egy idő után a vágatba😬.
Csak a mama bugyi van, hogy csak félig és az még idegesítőbb🤬, mert menetközben, a zsáktól nem férek hozzá😬…
A tanga meg kezdettől bent van, nincs meglepetés, szóval ez is eldőlt.
Bár így 50 felé már nem az a feszes, szindikrófordos a popsim formája (SOHA nem is volt az😂…), de majd igyekszem diszkrét lenni🤷♀️.
Amúgy most jut eszembe🤦♀️, hogy a franciákat soha nem érdekelte az ilyesmi, az idős bácsi is pl Markinában simán ledobta a rongyot mellettem😬, szóval nem tudom mit aggódok😂…
A repülésre is edzettem, néztem felszállásos videókat és tök jól ment😇.
Ne röhögj😂! A szárazedzés is fontos👆!
Nem tudom meséltem e már az uccsó repülésünket, ami egyszerre volt para és vicces is. Ha igen, tekerj tovább.
Ha nem, akkor íme:
szóval Lisszabonba mentünk🛫.
Pest-Frankfurt-Lisszabon.
A Pest-Frankfurtnál még minden oké volt, de amikor már Frankfurtban a Lisszaboni gépen ültünk, elkapott a pánikroham rendesen. Még állt a gép és engem nagyon elkapott a pánik és azon gondolkodtam, hogy “azonnal szálljunk le! Még csak Frankfurtba vagyunk, majd vonattal hazamegyünk! Nem érdekel Lisszabon!!!!!” A szívem úgy dobogott a mellkasomba, hogy alig kaptam levegőt. De mély lélegzetet vettem és erőltettem, hogy ülve maradjak. De LESZ Lisszabon!!!!
Kb 5 percembe telt, hogy ura legyek a pániknak. Aztán felszálltunk és fent már jobb volt.
A visszafelé úton nehezített pálya volt, mert Lisszabonba kipróbáltam a helyi ételkülönlegességeket, amik nagyon finomak voltak, csakhogy az én gyomrom egy ideje minden újdonságra hasmenéssel reagál, szóval a felszállás után nem sokkal jött is az érzés, hogy: “futás a wc-re!!!!!!”
A gép elején ültünk, de nem a VIP szektorban. Nem tudtam, hogy az elől lévő wc VIP, vagy közös használatú e😬…? A másik meg baromi messze volt és álltak is páran előtte. Ennyi időm nekem nem volt😬.. Amúgyse tudtam volna futni… Egy nagyobb lépés és…
Szóval megkérdeztem Mundit, hogy “szerinted én oda bemehetek.?” És mutattam előre👈. Monta: “TE igen.”
A gésák sietős apró lépéseivel bementem, senki nem szólt rám.
A benntartózkodásom alatt volt egy kis légörvény, vagy nemtommi, de mindenesetre megbillent a gép😧. Mire az én első gondolatom mi volt.? Hát az hogy “még szerencse, hogy épp budin vagyok, ha bármi jön, most nem a gatyába megy😏…” Amikor felfogtam a gondolatmenetem hangosan röhögni kezdtem magamon😂.
Jó helyre ment minden és ezek után jobb kedvvel mentem ki, amit fokoztak a fiatal portugál srácok, akik előttünk ültek és hangos, vidám társalgásukkal elterelték a komor gondolataimat.
A sztyuárdesz többször rájuk szólt, hogy csendesebben, de én nem bántam, hogy a vidámságukkal elűzik a félelmeimet🥰.
Remélem most is lesz egy ilyen vidám kompánia körülöttem🙏🥰.
Ja! A cukor! Nna végülis Mundi kóstolta meg a múlt heti party cukrot. Megszagolta, monta: “édes illata van, tuti szülinapi torta ízű” és azzal bekapta. Nem az volt🥴… Ő most már tudja, hogy milyen ízű a mosogatólé…
Azért sokat elárul rólam is, hogy azt a cukrot bekaptam, amiről TUDTAM, hogy baromi csípős🌶, de a torta vagy mosogatóleves ízűt nem mertem… Pedig a mosogatólé valószínűleg közel sem olyan durva, mint a Habanero paprika… vagymi…
Nna de ne vegyem el Mundi érdemeit: bevállalta és ez meg őróla árul el sokmindent🥰, az az hogy milyen bevállalós és bátor😎.
Voltak kapcsolataim, ahol a másik fél bármit mondtam, vagy csináltam, MINDIG azt reagálta, hogy: “ez hülyeség🤨!” BÁRMIT mondtam, vagy terveztem.
És ezzel lezártnak tekintette a terveimet. Az ENYÉMEKET…
Nem is nagyon voltam boldog velük…
Nna EZÉRT léptem mindig tovább.
Igen, lehet, hogy hülyeség, de csináld velem kérlek🥰!!!!!
És Mundi csinálja és reeeeengeteget nevetünk😄😄🥰🥰.
A napi útjaim során az alkimistát hallgattam Coelho-tól. Nagyon szeretem ezt a történetet❤️. Annyira egyszerű és annyira szép.
Ezenkívül engem mindig nagyon motivál.Santiago én is lehetnék.
És tulképpen azzal, hogy először bele ugrottam az ismeretlenbe, én is vagyok👸!
Megélem a személyes történetemet. Ami nem mindig móka és kacagás, de boldog vagyok🥰.
Azt hiszem emiatt vagyunk még mindig boldogok egymással is Mundival. Mert sosem hülyéz le, ellenkezőleg🥰.!
Jaj alig várom, hogy Portóban legyünk😍…!!!
Szeretem a közös útjainkat🥰. Nem vacakolunk soha a dolgokon. Ha valami fennakadás van, azon is jót tudunk derülni☺️.
Rómában, kb fél órát ültünk 1 üres recepció előtt, amíg végre felálltunk és egy emelettel feljebb(!) megtaláltuk a működő recepciót…
Ahol viszont nagyon kedvesen fogadtak, elláttak szoba kulccsal, város térképpel, jó tanácsokkal.
Nem tudtunk haragudni, hogy a másikhoz nem raktak ki egy cetlit, hogy: “ne itt várj! 1 emelettel feljebb vagyunk!”
Nevettünk😄. Olaszok…
Szeretjük őket is🥰. Finomakat főznek, lazák, gyönyörű szép dolgaik vannak🥰.
Mint a franciák, spanyolok, portugálok❤️.
De jó..!
Pár nap és talizunk velük🥰!!!!
Egy újabb álom lesz itten kérem valóra váltva🥰!
Neked is kívánok kellemes kalandozást, most megyek még kérót takarítani, amit jó ideig NEM fogok☺️, mert helyette újra zarándok leszek🥰!
Puszi,
Anett
Ui: a rózsa, amit a napi útjaim során vártam, kinyílt🥰…
Az egyik saját kép, a másik Moncsimé, a harmadik forrása a Facebook.
Nem ebben a sorrendben😄…
