Onokák❤️

Biztos te is elérted már többször a teljesítő képességed határát.
Én ilyenkor szoktam káromkodni meg nyavalyogni. Innen tudom, hogy készen vagyok🥵. Ha szerencsém van, ilyenkor egyedül vagyok, ha nem, akkor a társamnak sincs szerencséje😬, mert hallgathat engem🤷‍♀️…
Erről főleg Mundi❤️ tudna mesélni, de Andi❤️ és a Boszi❤️ is…

Nna de a lényeg: bár teljesen elfáradok, kis pihenés után azért újra elindulok.
Mert tovább KELL menni.
Nem állhatok meg, hisz ÉN akartam ezt csinálni és előre TUDTAM, hogy jönni fog ez a pont, szóval összekapom magam és megyek tovább.

Hogy akkor mégis miért csinálom.?
A dolog titka egyrészt, hogy szép helyeket tűzök ki célul🏝🏜🏔🗻🌳,
a másik meg, hogy mindeközben tisztul a fejem🧘‍♀️.
Mert miközben sétálok a természetben, kitisztul a lelkem.

Bár morgolódom az út elején a nekem nem tetsző aktuális történéseken, de ahogy sétálok, az erdő🌳,a hegyek🏔, vagy a tengerpart🏝 (vagy mindezek keveréke🥰) egyre jobban beköltözik az elmémbe és a látvány lassan kiszorítja a negatív gondolatokat és már egyre többször csodálom inkább a természet szépségét❤️…

Ez nem mindig volt ám így, régen kifejezetten utáltam túrázni😒, csak 4 éve, az út miatt kezdtem el sétálgatni.
(Azóta a régi önmagamat nem értem, hogy hogy idegenkedhettem ettől és hogy a francba bírtam ki ezek nélkül a tisztítókúrák nélkül🤷‍♀️…)
Már ott tartok, hogy befészkelte magát rendesen a gondolat a fejembe, hogy jó lenne majd az unokáimmal is ezt az érzést megismertetni, ezt a csodát❤️, majd velük is túrázni, Caminózni menni🥰…

Emiatt soxor aggódom is.
A klímaváltozás, az emberi felelőtlenség, a minden lebetonozása, az eszetlen erdőírtások, a fényszennyezés (ennek annó utána néztem, de tényleg van ilyen) és sorolhatnám még micsoda komolyan veszélyeztetik gyönyörű-GYÖNYÖRŰ❤️ szép🥰 bolygónkat🌍.

Amikor ilyeneket olvastam, gyakran elöntött a szomorúság, hogy az unokám, ükunokám talán már nem láthatja majd azokat a szépséges helyeket, amiket én és emiatt nagyon tehetetlennek éreztem először magam😔.

De nem adtam fel☝️, makacsságom határtalan,kicsiben lázadok a saját gondolatom ellen: igyexem autó helyett inkább sétálni, bicajozni, nem égetem feleslegesen a lámpát, ügyelek a család műanyag felhasználására, bizonyos termékeket tiltó listára raktam és végezetül, már nem soppingolok feleslegesen, ha boldogtalan vagyok. A netes rendeléseim már kifejezetten célzottak🎯.
Nem kell már annyi ruha, meg bizbaz.
Ezt a pénztárcám, a környezetem és a lelkiismeretem is köszöni🙏.
A dolog ugyan még nem tökéletes, de mint tudjuk, minden út 1 lépéssel kezdődik, és én abszolút rajta vagyok, hogy az onokáknak is jusson mindabból, ami nekem MOST MÉG van🥰🌍.

Mert micsoda élmény végigkáromkodni egy-egy hegymászást🏔, felérni, ott érzelmileg felrobbanni🎆❤️🥰 (by Mike) és sírni a gyönyörtől és aztán ezzel az élménnyel gazdagabban tovább élni❤️….!

Kedves leendő onokáim, ígérem, hogy vigyázni fogok a földre🤞🌍, hogy nektek is olyan szép legyen, mint nekem❤️.

Puszi,
Nagyi😘

Saját kép

Onokák bejegyzés
0 0 votes
Tetszett ez a bejegyzés?
Értesítés
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments