Nyakunkon a hétvége.!
Monta ezt egyszer Levi kollégánk egy szerdai napon a saját szájával Mundinak😄…
Bírjuk az optimizmust. Az ilyen rugalmas gondolkodást.
Amikor csak lehet, én is igyexem ezt az önmagamat adni, ami sűrűn vezet érdekes helyzetekhez.
Mer’ a többiek nem tudnak lépést tartani a “rugalmasságommal”☝️😄…
Ez történt egyszer Madrid egyik leghíresebb múzeumában a férfi wc-ben is…
Az eset úgy volt, hogy a női előtt olyan sor állt, amit az én vesém már nem tudott kivárni😬, ezért szem eltakarva berongyoltam a srácokhoz🏃♀️.
A téridőt meggörbítve, Einstein elméletét megcáfolva olyan hipersebességgel, hogy ők észre se vettek engem⚡️.
Bent nem is volt semmi gond, csak amikor kijöttem.
Mundi elmesélte mit látott ekkor:
Én, a pasi jellel ellátott ajtón🚹, hótt természetesen kiléptem, ezzel jócskán meglepve a szemben álló, középkorú úriembert😮, aki épp a helységbe belépni készült.
Többször ellenőrizte az ajtókon a jeleket🚹🚺 és engem is🧐, mielőtt döntésre jutott és óvatosan benyitott.
Helyettem is izgult🤷♀️😄…
Bennem persze csipetnyi izgalom sem volt, gyakran csinálom ezt, mert a világ minden táján, minden női wc előtt áll egy rettenet hosszú sor.
Ez sem ország kérdése…
Amúgy van olyan csajoknak való állva pisilő tölcsérem, de a használata nem igazán jött be.
A fiúk nagy szerencséjére☝️😄…!
Nem tudom mit szólnának hozzá, ha egyszer csak beállnék közéjük a piszoárhoz a kis lila, szilikon kütyümmel😄…
Nem vagyok meggyőződve róla, hogy befogadnának a klubba, így sürgős esetben csak a fülkés részt foglalom el tőlük.
Egyébként ez is a Caminoval változott meg bennem.
Mármint az első út előtt nagyon félős, szigorúan szabálykövető és erősen (prűd) szégyenlős voltam.
Pár hét alatt viszont sokkal engedékenyebb lettem magamhoz is és a körülöttem lévőkhöz is.
Amikor már tudtam nevetni a dolgokon.
Most meg már….!
Nna nem pucérkodok, pukizok evéskor, vagy ilyesmi, de az alapvető emberi szükségletekre, kényes helyzetekre már nagyon másként tekintek. A szégyen-küszöböm jelentősen kitolódott.
Most is, a Via Marianán, már 3 nap után mindannyian simán ledobtunk magunkról majdnem mindent egymás előtt. Az alsóban egymáshoz átmászkálás mellett gyakori téma volt köztünk még, hogy ki, mikor kakilt. A székrekedéseseknél pölö óriási ováció is volt a többiek részéről, ha siker koronázta az ülést🚽🎇.
Bezzeg az én váratlan hasmarsaimat mindig csak nevetéssel díjazták…nna mindegy😏😄…
No szóval megtudtunk egymásról egy s mást.
A wc-zési időpontok összeegyeztetése a reggeli kitörés időzítése miatt is fontos volt, mer’ a trónolások után tudtunk nekivágni a napi etapnak nyugodtan.
Így hát igazodtunk egymáshoz.
Ebben is🥰…
Ha masszívan együtt mész valakivel egy ilyen úton, elég jól megismered.
Azt is amit akarsz, meg azt is, amit nem😁.
De csak akkor, ha mindenki jól csinálja☝️😄🥰!
De hagyjuk a bioritmust, hisz aaaaannnnyiféle “rugalmasságom” van még😁, például a fura beszélgetések.
Nem kérdés, hogy bele megyek e☺️😄…
Amikor a Nortén már kb 3 szót megtanultam spanyolul, éreztem, hogy eljött az ideje, hogy a helyiekkel eszmét cseréljek.
De pechemre Baszkföldön voltam, aminek további saját nyelve van, így maradt a beszélgető partner (szerintem) intelligens nézése👀.
A partnerem egyáltalán nem hiányolta a válaszokat részemről, csak csobogott és csobogott ki belőle a szóáradat.
Ha jól emléxem, egy huncut szócskát sem értettem meg. De jó érzés volt hallgatni a nyugodt duruzsolást.
Elengedtem hát magam és már nem akartam megérteni, csak hallgatni.
Mint egy szép, idegennyelvű dalt🥰…
Az élmény nem tántorított el további próbálkozásoktól, amikor csak alkalmam volt rá, megcsillantottam a nyelvtudásom. Vagy inkább a nyelvNEMtudásom😄… Sehol nem gondolták, hogy a földijük vagyok, de mindig értékelték az igyekezetemet❤️☝️.
A baszkok❤️ amúgy is különösen kedvesek a maguk nyers módján🥰, csak nyitottnak kell lenni rájuk.
Puszi😘,
Anett
Ui: ha az úttal kapcsolatban kérdésed van, írj nyugodtan, szívesen válaszolok.
Ui2: ma egy katica-nyuszit rajzolt Mundi a kávémba.
A tiédbe ma mi van.?
Saját kép
Bilbao❤️ és a katica-nyuszi☺️
