Nna elkezdtem.!
Belecsaptam a lecsóba meg minden
!
.És azt kell mondjam, hogy sokkkkkkal jobban érzem magam. És bár éssel nem kezdünk mondatot, látod, hogy de
.
. Gyaloglás közben lelassul minden, elviselhetővé válik a világ rohanása, mert én ilyenkor kivonom magam belőle és a saját ritmusomban járkálok benne
.
…)
a fülemben
indultam neki aznap az útnak. Kb 5 perc múlva már éreztem, hogy nna EZT a tempót
, NEM fogom tudni tartani hosszútávon, bármennyire is lelkes vagyok, tehát igyekeztem lazábbra venni a sebességet
.
.
, profi túra zokniban, csini, strasszos farmerben, technikai fölsőben, divatos sport kabátban, kis hátizsákkal (új divatot kreálok, nem vitás
!) vágtam át keddtől a Cseboxon (egri északi lakótelep).Első nap volt az is, hogy pipiskedve kerülgettem a földesebb részeket, amikor leesett, hogy a varázs bakancsomban vagyok
, nyugodtan átvághatok mindenen
. Onnantól már nekem nem mondta meg a terep, hogy hol mehetek
! Majd én tudom: tökön, paszulyon! Úgyis lett: élvezettel sortingoltam (rövidítettem) a susnyákban.
.
, elterelni róla a figyelmemet., így végig idegesített
, de aztán a reggeli város, az emberek, a felkelő nap sugarai az épületek tetején szépen elterelték a figyelmem. A korai kutyasétáltatók, az elegáns irodás hölgyek, az iskola előtt álló tinik, a bolt előtt álló kétkezi munkások, vagy egy buszsofőr, aki türelmesen megvárja a buszmegállóban hogy egy apa és a fia futva megérkezzenek és felszálljanak.. Az is eszembe jutott, hogy már 3 éve, hogy először így láttam a várost, amikor az első útra készültem…. Hogy izgultam és féltem akkor…!!!!!!!!!!. Jó volt megint alatta elmenni
.
.) (A buszpályaudvar meg a: “nagybuszmeg”
.)
, koncentrálni kellett, hogy ne keverjem, hogy most mivel vagyok: lábbal, tehát most a bal oldal az enyém
.
. De szép lesz!A rosszul választott bugyi az első napon, ezen a szakaszon csúszott a legkellemetlenebb pozícióba, pont amikor egy iskola elé értem. Ahol a szülők búcsúzkodtak a kisdedeiktől. Fog összeszorítva megkíméltem mindenkit az igazítás látványától, hősiesen állva többedmagammal egy piros lámpánál. Amint a lámpa zöldre váltott, mindenkit előre engedtem, hogy én jól lemaradva végre helyre rakhassam a dolgokat
.
Mire az állomáshoz értem, már mindig rendesen ki voltam melegedve
. Igen mer’ útközben sokszor elbámészkodtam, meg fényképezgettem és mindig úgy gondoltam, hogy tuti elp.csöltem ezzel az időt, tuti nem érek be időbe, így mindig begyorsítottam a sútingok után.
. Itt általában rákukkantottam az időre is
. Csütörtök kivételével mindig jól álltam vele. (Csütörtökön volt az izomláz a csúcson.) Amikor zöldre váltott a lámpa
, már nyugodtabb tempót vettem fel, hisz a nagyja táv már mögöttem volt.
.Az út vége felé, kedden egy régi utcatársba is belefutottam, a műanyagpalackos kordélyt húzó bácsiba. Ő minden reggel szembe jött velem annó, összemosolyogtunk és mentünk tovább. Most, ahogy közeledtünk, készítettem is neki már messziről a nagy mosolyom és ahogy rám nézett, már ki is sugároztam felé. Először nem ismert meg, de aztán felcsillant a szemébe az emlékem és ő is rám szórt egy kedves nagy mosolyt.
van egyenlőre, a többiek a földet nézik, vagy mereven előre.).
.
,
és ami végigkíséri az egész napom...
.!!
Appot., mert ha ránézek
, mindig boldog leszek, mert azt mutatja, hogy nemsokára megyek!!!!!.,
,: Mivel Mundi kocsival ment a melóhelyünkre, ő hozta mindig a csini bakancsom
, amire lecseréltem az irodába érve a túrabakancsot, de pénteken egy hirtelen ötlettől vezérelve a Columbia csukámban
mentem, hogy teszteljem, jó lesz e az úton.
, amikor indultam, így kiírtam neki, hogy ma nem kell hozni váltócipőt, mert a Columbiába megyek. (Uccsó kép.)
