Nna elkezdtem.!

Belecsaptam a lecsóba meg minden😊!

Télleg felkészülök😎😬🥰.

És azt kell mondjam, hogy sokkkkkkal jobban érzem magam🥰. És bár éssel nem kezdünk mondatot, látod, hogy de😄.

Szóval a korai kelés ugyan nem az én műfajom, reggelenként mégis könnyen másztam ki a meleg takaró alól.
Megszerettem a gyaloglást és a héten minden nap örültem, hogy végre megint sétálni fogok🥰. Gyaloglás közben lelassul minden, elviselhetővé válik a világ rohanása, mert én ilyenkor kivonom magam belőle és a saját ritmusomban járkálok benne🐢🦔🐌.
(Nna ezért bukna le nagyon gyorsan az a valaki, aki követni próbálna engem, mert ilyen hektikus ritmusom csak nekem van a világon🌍👍…)
Apropó: ritmus. Kellett az első nap úgy egy negyedóra, mire megtaláltam a régi ritmusomat. A lépcsőházból kilépve, a La Bamba-val❤️ a fülemben🎧 indultam neki aznap az útnak😎. Kb 5 perc múlva már éreztem, hogy nna EZT a tempót🚀, NEM fogom tudni tartani hosszútávon, bármennyire is lelkes vagyok, tehát igyekeztem lazábbra venni a sebességet🛵.
10 percig próbálgattam a járásokat, mire meglett a régi😍.
Imádott magashegyi, robosztus bakancsaimban🥾🥾, profi túra zokniban, csini, strasszos farmerben, technikai fölsőben, divatos sport kabátban, kis hátizsákkal (új divatot kreálok, nem vitás🥾👑🎒!) vágtam át keddtől a Cseboxon (egri északi lakótelep).

Első nap volt az is, hogy pipiskedve kerülgettem a földesebb részeket, amikor leesett, hogy a varázs bakancsomban vagyok🤦‍♀️, nyugodtan átvághatok mindenen🪨🪵🔥🌪☄️💥😎. Onnantól már nekem nem mondta meg a terep, hogy hol mehetek☝️! Majd én tudom: tökön, paszulyon😎! Úgyis lett: élvezettel sortingoltam (rövidítettem) a susnyákban.

Az utcán rendszerint először kevesen voltak. 6:45-kor a lakótelep még lassú. Aki 6.00-ra vagy 7-re jár dolgozni, az már elment, a 8-ra járóknak viszont még bőven volt idejük elindulni☕️☕️.
Jól esett a mozgás.
Az aktuális hírek jártak először mindig a fejembe… Jó volt a nap elején egyedül lenni és kisétálni a fejemből/szívemből a komor gondolatokat a friss, hideg levegőn🌬, elterelni róla a figyelmemet.
Ezen amúgy első nap főleg a bugyogóm segített, mert nem sport alsót vettem😬, így végig idegesített🤬, de aztán a reggeli város, az emberek, a felkelő nap sugarai az épületek tetején szépen elterelték a figyelmem❤️. A korai kutyasétáltatók, az elegáns irodás hölgyek, az iskola előtt álló tinik, a bolt előtt álló kétkezi munkások, vagy egy buszsofőr, aki türelmesen megvárja a buszmegállóban hogy egy apa és a fia futva megérkezzenek és felszálljanak.
Már el is felejtettem, hogy milyen szép az ébredező város🥰. Az is eszembe jutott, hogy már 3 éve, hogy először így láttam a várost, amikor az első útra készültem🥰…. Hogy izgultam és féltem akkor…
Most nem izgulok, nem félek, csak simán ALIG VÁROM🥰🥰🥰🥰🥰❤️❤️❤️❤️❤️!!!!!!!!!!
Az akkori utcatársak (akikkel reggelenként ugyanakkor mentünk egy bizonyos utcán) eltűntek.
De az utcák ott voltak. Ugyanúgy. Meg a kedvenc platánfa sorom a Stadionnál. Imádom azt a fasort❤️. Jó volt megint alatta elmenni🥰🌴.
A fák alól egy másik útra tértem mindig át, ami az állomás felé visz. (Egerben “az állomás” a vasúti pályaudvar🚂.) (A buszpályaudvar meg a: “nagybuszmeg”🚍.)
Itt a járdán visz a biciklis út is és mivel időnként én is járok itt bicóval🚴‍♀️, koncentrálni kellett, hogy ne keverjem, hogy most mivel vagyok: lábbal, tehát most a bal oldal az enyém🦵⬅️➡️🚲.
Itt is egy aranyos fasor van, de most még fekete és kopár. Mire eljön az indulás ideje, addigra viszont már ki fog zöldülni végig🌳🌳🌳🥰. De szép lesz🥰!

A rosszul választott bugyi az első napon, ezen a szakaszon csúszott a legkellemetlenebb pozícióba, pont amikor egy iskola elé értem😬. Ahol a szülők búcsúzkodtak a kisdedeiktől. Fog összeszorítva megkíméltem mindenkit az igazítás látványától, hősiesen állva többedmagammal egy piros lámpánál. Amint a lámpa zöldre váltott, mindenkit előre engedtem, hogy én jól lemaradva végre helyre rakhassam a dolgokat🍑🩲.

Mire az állomáshoz értem, már mindig rendesen ki voltam melegedve🥵. Igen mer’ útközben sokszor elbámészkodtam, meg fényképezgettem és mindig úgy gondoltam, hogy tuti elp.csöltem ezzel az időt, tuti nem érek be időbe, így mindig begyorsítottam a sútingok után🦔.

Az állomásnál viszont mindig piros lámpához értem, így ott mindig meg kellett állnom. Ami igazán szólva jól is esett akkorra🥵. Itt általában rákukkantottam az időre is⏰. Csütörtök kivételével mindig jól álltam vele. (Csütörtökön volt az izomláz a csúcson😬.) Amikor zöldre váltott a lámpa🚦, már nyugodtabb tempót vettem fel, hisz a nagyja táv már mögöttem volt.
Ezért újabb fotózásokba is kezdtem😄📸.

Az út vége felé, kedden egy régi utcatársba is belefutottam😍, a műanyagpalackos kordélyt húzó bácsiba🥰. Ő minden reggel szembe jött velem annó, összemosolyogtunk és mentünk tovább. Most, ahogy közeledtünk, készítettem is neki már messziről a nagy mosolyom és ahogy rám nézett, már ki is sugároztam felé🥰. Először nem ismert meg, de aztán felcsillant a szemébe az emlékem és ő is rám szórt egy kedves nagy mosolyt😍.

(Az új utcatársak között most sajnos csak 1 kedves mosolyú hölgy🥰 van egyenlőre, a többiek a földet nézik, vagy mereven előre.)
Mire megérkeztem az uccsó szakaszhoz, már meghallgattam a Kool and the Gang-et, Billy Idolt, Duran Durant, Smash Mouth-ot, Skillet-et, Ricky Martint, Hooverphonic-ot, satöbbi kedvencemet.
Régen hallgattam meg a saját zenéimet is, ez is klassz ebbe a reggeli projektben😎❤️.
Mielőtt ráfordulok a finisre, a munkahelyem útjára, egy hátsó utcán kell menni. És itt, ezen a vacak úton lesz majd valami, amit nagyon szeretek. Itt rózsaillat lesz a jutalmam a teljesítményemért, amikor majd kinyílnak az egyik ház elé ültetett rózsák🏠🌹🌹.
Most még “csak” a séta utáni energialöketet kapom nap mint nap🌍☄️✨🌟🌈☀️❤️,
amivel rákanyarodok a célra és érek be🏆🥇🎖 és ami végigkíséri az egész napom🥰.
Szóval köszönöm kérdésed, a felkészülés jól megy🥰.
A diéta is, de bevallom nem ez a kedvenc részem a dologba, ezt nem nagyon ragoznám, az egész délelőtt hangosan korgó gyomorhangjaim minden irodába belépőt meglepnek, néha kicsit kellemetlen is😬😄.
A nasik most hiába csábítanak😝🤭🙅‍♀️.!
Ja! A legfontosabb felkészülési dologról meg elfelejtek beszámolni neked🤦‍♀️!
Hát letöltöttem egy visszaszámláló⏲ Appot😎🥰
Most már minden pillanatban tudom, hogy pontosan hány hónap/hét/nap/perc/másodperc van az indulásig❤️.
Ez nagyon fontos ám☝️, mert ha ránézek👀, mindig boldog leszek🥰, mert azt mutatja, hogy nemsokára megyek❤️🥰!!!!!
A lelkem is SOKKAL jobban van, nagyon jót tesz neki a sok séta🥰.
Remélem te is jól vagy🥰,
puszi😘,
Anett
Heti poén😄: Mivel Mundi kocsival ment a melóhelyünkre, ő hozta mindig a csini bakancsom👢, amire lecseréltem az irodába érve a túrabakancsot🥾, de pénteken egy hirtelen ötlettől vezérelve a Columbia csukámban👟 mentem, hogy teszteljem, jó lesz e az úton.
Mundi épp kivitte Pihét sétáltatni🐕‍🦺, amikor indultam, így kiírtam neki, hogy ma nem kell hozni váltócipőt, mert a Columbiába megyek. (Uccsó kép.)
Ő meg amikor először elolvasta az üzimet, azt olvasta, hogy leléptem Columbiába…
De aztán újra elolvasta.
Saját fotók😊
0 0 votes
Tetszett ez a bejegyzés?
Értesítés
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments