Ne mertem mondani…
Azúgyvolt, hogy végre rászántam magam A(!) vizsgálatra.
Ismersz, az ilyesmit nem szoktam elkapkodni, ha valami van, először én, meg Dr. Gugli konzíliumot tartunk, diagnosztizálunk, pár évig kísérletezünk rajtam, aztán én egyedül elmegyek szakemberhez.
Most sem volt ez másképp.
Még a magyar Camínón, 2020-ban összeszedtem valami nyavalyát, ami ki is purcantott az út végére teljesen.
A Camino Hungaróról azért is nem nagyon mesélek sokat, mert egy pontjától számomra túlélőtúra lett.
Herpeszek, olyan hasmenés, ami ritka még az orvosi szakirodalomban is, (szerintem) biofegyverként kiképzett szúnyogcsordák támadása kísért Kisbértől, ami piszokul legyengített, csak Andinak meg Mundinak köszönhetően értem be a magyar Santiagóba, Lébénybe, ahol is szó szerint összeestem.
Nna itt szedtem össze valami bőrelváltozást, ami a mai napig a kezemen vándorol ide-oda.
Igen, a különböző krémek csak az adott helyről múlasztották el a pírt, ami ekkor áthelyezte magát egy másik pontra.
Ezt adtam most fel és alig 5 év után mentem el bőrgyógyászhoz.
Az elvárásoknak megfelelő lenézés után ballagtam a gyógyszertárba, egy új fajta kenőcs receptjével, útközben realizálva, hogy nem igazán árulták el, hogy mi is ez a vacak.
Mindegy, csak múljon el!
A gyógyszertárba belépve kellemesebb hangulat várt, kiváltottam a receptet, majd kértem egy most a tv-ben látott szemölcs eltávolító izét is.
Pont a melltartópánt vonalán nőtt ki a kulcs csontomon egy picike, a pánt által folyamatosan piszkálva, ezáltal fájó szemölcs.
A kedves patikushölgy megkérdezte, hogy ezt miért nem említettem az előbb meglátogatott bőrgyógyásznak?
Pirulva montam: “nem mertem…”
Igen, ez megint halogatás, egy Anett-kísérlet…
De a rendelőben nem mertem tovább feszíteni a húrt, bakker így is elég fagyos volt a hangulat, már a bőrpír miatt is…!
A patikából kilépve úgy határoztam, hogy ha már lúd, legyen kövér, és elvégeztem a nap során további, egy ideje már halogatott “nem akarom” feladatokat a bankban, egyéb hivatalokban, amik az elvárásaimnak megfelelő hangulatokban teltek.
Kaptam kioktatást, lekezelő hangnemet, grimaszokat.
Nem volt kedvem vitázni, csak túl lenni rajtuk.
Amikor kész voltam mindennel, bementem egy könyvesboltba lemosni az érzést magamról. Az eladóval kedvesen elcsevegtünk. Csak én voltam neki, igyekezett kihasználni, ami nekem nagyon jól esett. Nem is távoztam üres kézzel. Csak az iszonyúan felemelt áraknak köszönhető, hogy nem egy halom könyvvel értem haza.
(Itt döbbentem rá, hogy az én könyveim még mennyire élhető áron vannak, kb a 3-4 évvel ezelőtti könyvek árszintjén vagyok bakker…)(Jó, én nem is vagyok egy nagyágyú, de 7.000-8.000 helyett 4.000-5.000 azé’ nem kevés…)
Mondjuk kaptam is volna Munditól, mer’ má’ nemigen tudjuk hova tenni a könyvbeszerzéseimet.
No meg megígértem, hogy átállok az e-bookra, ami olcsóbb is, meg helyet sem foglal.
De ez kellett értsétek meg!!!!!
Ott sírt a polcon, hogy fogadjam örökbe és olyan cuki volt!!!!!!!!
Meg ugye egyet még be tudok észrevétlenül csempészni a lakásba, amit ha Mundi megkérdez, mondhatom, hogy ááá, ez má’ rég megvan😎!
Meg ugye a lelki béke visszanyerésének ára ez volt, amit Mundi is be fog látni☝️!
De azért biztosra mentem, és betértem egy jó hírű pékségbe, szép, nagy, meggyespitéket venni.
Tutira mentem😎.
Közben a hangulatom folyamatosan nőtt, nődögélt.
A koronát a kínaiban tettem fel: új konyhai abroszt vettem!!!!
Sőt kettőt, mert az asztal méretét nem tudtam, és az elsőre lemért méretet látva megijedtem, hogy az kicsi lesz, ezért kértem egy nagyobbat is.
(Hazaérve kiderült, hogy már a kisebbik is túl nagy, nemhogy a nagyobbik😄…)
De klassz, és ez a lényeg, nem…?
De🥰.
Így hát jókedvűen ültem le az új abroszos asztalhoz egy pohár üdcsi mellett kipihenni a napot.
Végre (mos’ má’ télleg) elintézve minden kellemetlen feladot pörgettem a Tiktokot.
Az én Tiktokos algoritmusom kiskutyákra, vicces és kedves dolgokra van beállítva. Ennek megfelelően fel is dobott egy videót, ahol menhelyes kutyusok választanak maguknak gazdit.
A kiválasztottak elérzékenyülve ölelik meg a bejövő, és hozzájuk bújó kisebb-nagyobb kutyusokat. Azt hiszem, ez egy új szint❤️. Nem az ember választ, hanem a kutyus.
Milánkámnál🐕🦺 és Pihénél🐈⬛ is néztük, hogy ők is akarjanak minket, de a végén mégiscsak mi választottuk őket.
De mindannyian tudjuk, hogy igazából ők mentettek meg minket❤️…
Szívmelengető volt nézni a hálát az embereken, ahogy sírva belebújtak a kutyusokba. Mindenféle kutyusba, mindenféle ember.
Hát igen, őket nem érdekli, hogy mi hogy nézünk ki, vagy mennyi pénzünk van, ők csak szeretni akarnak és viszont szeretve lenni.
Azt hiszem ennél tisztább kapcsolat nincs.
Így hát a videó megnézése után én is belebújtam Pihébe❤️.
Meséltem neki a napomról, játszottunk, aztán megnéztük egy rész McGyvert.
Aztán hazajött Mundi, és NEKI elmertem mindent mondani❤️.
Kivéve a könyvet😬…azt nem😄…mer’ még nem fedezte fel, mer’ jól elrejtettem a többi közé😉…!
Majd esetleg az Északi úton bevallom…Amikor maj’ valami hülyeséget csinálok…mer’ tuti fogok😬😄… Akkor 1füst alatt elmondom. Ez az🤩! Úgyis bajba leszek, nem oszt, nem szoroz még egy kis “apróság”…ugye…?
Hacsak addig le nem bukok🤔…
Nna meglátjuk!
Te is dugdosol dolgokat a Drágáid elől…? Ha igen, te mit😁?
Puszi😘,
Anett
Ez itt pedig a reklám helye:
Ha a könyveim tetszenek, köszönöm, ha megosztod a hírét másokkal🙏❤️.
A fizikai-, és a hangoskönyv mellett, most már e-book formátumban is elérhetőek a könyvek a weboldalon, ha itt rendelsz, nagyobb összeggel tudsz támogatni:
Ezenkívül kérlek kövesd be a YouTube csatornámat, ahol a könyvhöz tartozó videók vannak, ezzel is nagyban tudod támogatni a munkásságomat. A videók lájkolásával pörgesd fel kérlek az algoritmust!
Neked nem kerül semmibe, nekem viszont nagy segítség, hogy fenntartsam ezt az én kis vállalkozásomat.
Ja! És így egyből értesülni fogsz a 3. könyvről is😉❤️☝️!
TikTokon meg itt tudsz ugyanígy követni/lájkolni, ezekkel támogatni:
Köszönöm szépen előre is🙏❤️!
Puszi😘,
Anett
Saját kép: Via Mariana❤️
