Mit hagynak el szándékosan a zarándokok
(szó szerint vagy átvitt értelemben)?
A Caminón az ember elindul egy hátizsákkal, ami tele van mindennel, ami szerinte nélkülözhetetlen. Aztán pár nap gyaloglás után kiderül, hogy a „nélkülözhetetlen” szó nagyon relatív. Szinte minden zarándok átesik azon a szertartáson, amikor a túlpakolt cuccokat szépen otthagyja valahol az út szélén, vagy a szálláson.
Persze akadnak „vicces elhagyások” is. Valaki a türelmét hagyja el a harmadik hólyag után, más a diétáját, amikor a szembejövő kisbárban csalogatóan gőzölög a tortilla. De talán pont ettől emberi az egész: hogy nem csak megszabadulunk valamitől, hanem közben új szokásokat, új nézőpontokat is találunk.
A Camino végére sokan mondják: Kevesebb cuccal értem haza, de valahogy más („több”) ember lettem.
És talán pont ez a lényege annak, amit szándékosan elhagyunk: mindazt, ami nem visz előre.
