Miért ne menj el a Caminóra?
Röviden:
mert masszívan fennáll a lehetősége, hogy utána sokkal jobban érezd magad.
Hosszabban:
a hétköznapok hajlamosak mentálisan kiégetni. Ez sokáig nem tudatosult bennem, úgy 45 évig…
Az első Caminóm egy menekülés volt, előtte szakadt el az uccsóelőtti idegszálam, és az uccsóval rohantam ki ebből az egoista világból a Camino világába.
Pedig nyúlhattam volna az alkoholhoz, vagy drogokhoz is, de nem, én ezt választottam.
Mondjuk nem sokkal olcsóbb ez a verzió sem, mint a kábszi, de határozottan jobb hatással van a szerveimre, a testemre, de főleg a lelkemre.
Időnként megkérdi valaki, hogy megváltoztatott e?
Hát kérlek alássan azt veszem észre, hogy igen.
Bár gyanús, hogy a pánikbetegségemre szedett antidepresszáns is besegít ebben, de a gondolataim pozitivitását a megtett utak élményei inspirálják.
Az ellenérvek tehát:
– Az első és legfontosabb, amit tanultam, hogy ne ragaszkodjak egy elképzelt(☝️) dologhoz, hisz sosem úgy történik meg semmi, ahogy én azt előtte elképzelem. De ha engedélyezem magamnak, akkor sokkal jobb lehet. Ha meg nem, akkor sem olyan drámai.
– A második, hogy az előítéleteket felejtsem el. Az “úgysem fog sikerülni”meg “ennek sírás lesz a vége!” féle reflexből jövő gondolatokat el fogom hagyni. Ez született magyarként komoly kihívás volt, hisz mi szeretünk hosszan nyavalyogni, előre nemet mondani olyan dolgokra, ami új. Ebben én sem voltam más, tudatosan kellett leépítenem magamban az ilyesféle baromságokat.
Az első utamon Boszim❤️ segített ebben a legtöbbet, aki hol kinevetett, hol a szarkasztikus beszólásaival döbbentett rá az igazságra, hol meg csak rám nézett sokatmondó pillantással. Nem mindig akkor esett le a tantusz, volt ami már csak akkor, amikor hazaértem és eszembe jutott.
– A harmadik az önhazugságok. Az úton van idő gondolkodni és rájönni, hogy mit, hogy gondoltam/csináltam eddig. De több heti intenzív önterápia után kikristályosodtak ám a dolgok. A gondolatvilágom. A hibáim. És ezzel együtt a “mit nem akarok többé csinálni” is…
Az ösvény nem adott bátorságot, hanem elvette a hazugságokat.
És amikor visszajöttem, a világ nem volt már ugyanaz. Mert én sem voltam már ugyanaz. Mert már pontosan tudtam, hogy mit NEM akarok többé, hogy milyen életet nem vagyok hajlandó a továbbiakban élni.
A Camino:
Több száz kilométeres út, fájó testrészek, csend, éhség, félelem, hatalmas tájak. És mindezek közepette valami nagyon törékeny és erőteljes történik: a próbálkozás, hogy megálljak.
Az érzelmi túlélés.
A hibáim…
A gyászom…
A rossz döntéseim, amikben viszont benne van az újrakezdés lehetősége is, de előtte bizony el kell őket ismernem.
Az igazság magamról, hogy néha bizony addig kell mennem, amíg a fájdalom már normálissá válik, már nem is kell megszűnnie csak üvöltés, és lélegzetvétel lesz belőle.
Eljön a pillanat, amikor már nincs szükségem rá, hogy valaki megvigasztaljon, és már nem akarok magyarázkodni sem.
Csak felismerem és elfogadom.
Egyszerűen csak magam elé állni, nem elmenekülni többé magam elől: igen, ez vagyok én.
Ez nem vereség.
Csak megadom magam az igazságnak.
És hirtelen már nem kell többé ennek a súlyát cipelnem.
És abbahagyhatom az önkínzást.
És sírok.
Nem azért, mert beteg vagyok, hanem mert visszatértem a lelkemhez.
Ami túl sokáig tartott…
Nem fényképezhetem le az ilyen pillanatokat, de pontosan tudom, hogy hol voltak az úton. Pasaiban, San Juanban, Oviedoban, Tineoban, és Santiagoban.
A nagyobbak.
A kicsik meg mindenhol.
Közben a természet nem csak háttér, hanem jelenlét❤️.
És akkor, ott, a hátizsák és az emlékek súlya alatt, megtanulok megbocsátani magamnak.
Lépésről lépésre.
Hát ezért ne menj el.
És kerüld az ilyen könyveket is! Ne adj isten másképp éreznél önmagad iránt!
Vagy: DE🤩!
Lépj a rebellisek sorába és szeresd juszt is a világot❤️!!!!!!
Te döntesz😉…
Puszi😘,
Anett
Ez itt pedig a reklám helye:
Ha a könyveim tetszenek, köszönöm, ha megosztod a hírét másokkal🙏❤️.
A fizikai-, és a hangoskönyv mellett, most már e-book formátumban is elérhetőek a könyvek a weboldalon, ha itt rendelsz, nagyobb összeggel tudsz támogatni:
Ezenkívül kérlek kövesd be a YouTube csatornámat, ahol a könyvhöz tartozó videók vannak, ezzel is nagyban tudod támogatni a munkásságomat. A videók lájkolásával pörgesd fel kérlek az algoritmust!
Neked nem kerül semmibe, nekem viszont nagy segítség, hogy fenntartsam ezt az én kis vállalkozásomat.
Ja! És így egyből értesülni fogsz a 3. könyvről is😉❤️☝️!
TikTokon meg itt tudsz ugyanígy követni/lájkolni, ezekkel támogatni:
Köszönöm szépen előre is🙏❤️!
Puszi😘,
Anett
