„Ezt először csak úgy beírtam, hogy legyen valami cím, de komolyan (nevet). Először ez jutott eszembe, hogy legyen ez a cím, majd utána gondolkodom rajta. De aztán, ahogy írtam a könyvet, könyv írás közben értettem meg egy csomó mindent magamról is, akár a múltamról, akár az utamról. Ott értettem meg azt is, hogy miért ezt a címet adtam a könyvnek.

Olyan kis apróság az, hogy „Jó lesz”, de szerintem ezek mégis annyira pozitív szavak! Engem például tökre átlendített a dolgon. Mert az út előtt egy héttel én nagyon beparáztam. Minden elő volt készítve. Már csak egy hét volt az útig. És akkor már hónapok óta vártam, hogy mehessek és induljak végre, és egyszer csak beparáztam.

Képzeld el, azt mondtam, hogy kész, nem megyek sehova. És akkor felhívtam egy ismerősömet, aki csinált nekünk családterápiát, egy segítőnk volt, és nagyon jól ismert. Ő azt mondta, hogy elmész, nyugodj meg, el fogsz menni, neked ez most nagyon jót fog tenni. Utána a Facebook csoportba is beírtam, hogy másnak is van ilyen, hogy az utolsó pillanatban meghátrál az első út előtt? Írták többen is, hogy persze, ez tök normális dolog és akkor írta valaki bíztatásként azért, hogy megnyugodjak, hogy „JÓ LESZ”. És ettől, ahogy olvastam valahogy átbillentem, és azt gondoltam, hogy nem vagyok normális. Persze, hogy megyek, mert készültem és ezt akartam már mióta.”