Mesélő démon…
(Mit szólsz, milyen fasza kis kattintásvadász címet találtam ki mára😎😄..?)
Nna szóval számomra is új dolog, hogy blogom, meg professzionális😂 oldalam van és ez arra késztet, hogy igyekezzek minőséget nyújtani neked.
Ebből egyenlőre csak a profi segítőimet (Kriszti, Meli meg Zsuzsi, a segítőimet) tudom felmutatni, jómagam amatőr vagyok.
Én csak profin megtaláltam őket☺️…
De az én feladatom az írás.
Ami hol baromi könnyen, hol nem annyira megy.
Nem az a baj, hogy nem tudok írni, hanem a tartalom minősége.
Akar vajon az olvasó ilyen baromságot olvasni..?
Á… ez béna lett, nem rakom ki.
Elég sok ilyen elvetett szüleményem van a jegyzetekben…
Annó mondjuk, a posztokkal, amiből a könyv lett is így voltam.
De fogta magát a mondanivaló és önkényesen kiömlött belőlem. Senkire nem volt tekintettel.
Sem az olvasóra, sem az íróra.
Démoni volt, ahogy használta a testemet az írás…
Megszállt, megíratta, kirakatta velem a posztot én meg utána itt paráztam, hogy hát ez…?
Nagy meglepetésemre elolvasták, sőt! Várták az ismerőseim a folytatást😲…
Ekkor a démon fejébe szállt a dicsőség és folytatta…
A végén még egy könyv is született emiatt az önkényes megszállás miatt.
Mert olyan volt, mintha megszállt volna valaki csak írtam és írtam…
Te meg bíztattál!
A buszon, a munkahelyen, a boltban megállítottál, hogy olvastad és nagyon tetszett, lesz folytatás.?
Hát lett.
Nekem jó volt az emlékekbe elmerülni, neked meg egy új világba, ami tetszett❤️.
Mindketten nagyon élveztük🥰🥰.
Írás közben jöttem rá sok mindenre. Hogy mit miért csináltam, miért éreztem az úton és hogy miket felejtettem el az utóbbi években.
Nem vagyok nagy spirituális beállítottságú, vagy hívő, de az út valamennyire azzá tett.
Azt hiszem az a mennyiségű szépség, kedvesség, boldogság, hála, felismerés amit ott kaptam nem lehet hétköznapi.
Küzdöttem az elején ellenük, mint malac a jégen, de aztán megtanultam elfogadni és értékelni🙏❤️.
Megtanultam, hogy az úton egyformák vagyunk.
Tök mindegy ki, honnan jön, mennyi pénze van, ugyanaz a célja, ugyanazt az utat kell megtennie.
Majd a későbbi démoni megszállás világított rá, hogy igazából a mindennapokba is ugyanaz a célunk, egyformák vagyunk.
Az út maga az élet.
Teli csodával, nehézséggel, örömmel, sírással, büszkeséggel, felfedezéssel és így tovább…
Csak koncentráltan.
A kérdés csak az, hogy sikerül e mindezt igazán megélnem, elfogadnom és az itthoni életemben is felhasználnom.?
Hogy tudok e apróságokért hálás lenni, toleránsnak, nyitottnak lenni, magamat és másokat elfogadni, újra szépnek látni a világot…..?
Csak rajtam múlik.
Hát az én démonom nem hagyta, hogy elfelejtsem amit kint tanultam❤️.
Sőt! Neked is leirattata velem😁.!
Szívesen🥰.!
Puszi,
Anett
Saját kép
Uliában a kilátás San Sebastianra❤️ roppppant elégedetten a nap végén egy győzelmi sör társaságában🥰
Igen, az a Mickey egeres könyv ott a képen a naplóm☺️… klassz mi☺️.?
