Ma a Credencialról mesélek neked…
, amivel igazolom az utamat, ez alapján kaptam meg a Compostelát
Santiagoban
.Gyermekkoromban is volt ilyen pecsét gyűjtés, amit nagyon élveztem😊, most sem volt ez másképp.
Mentem, teljesítettem a feladatot, ami most a táv volt és a végén kaptam egy pecsétet.
Albergueben, templomban, bárokban, néha az utcán, vagy egy Tündérgarázsoázisban😉❤️…
Az uccsó 100 kilométerig elég napi 1, de onnantól napi 2 kell, hogy meglegyen a Compostela.
Rengeteget gyűjtöttem, de számomra mindegyiknek külön-külön története van🥰…
Ha ránézek, eltűnök az időben és térben, és ott termek abba a pillanatba, amikor bepecsételte oda nekem valaki❤️…
A pecsételőre is, az aznapi társamra❤️ is, és az érzésre pontosan emléxem, amikor kaptam❤️…
Némelyikért vért izzadtam😬😄, de megvan☝️😎🥰.!
A Fonsagradai belépőm pl nem az a tipikus elegáns, hősies volt😬😂…
“Jól haladtunk, bár meleg volt az utolsó 3 kilóméterig, ahol egy dombról megláttuk Fonsagrada városát, mai célvárosunkat. Eddig klassz, csakhogy azt is megláttuk, hogy az út kb 2 km-en levisz, hogy aztán 1 km-en szupermeredeken vissza felvigyen😬.!!! Hogy de komolyan aki ezt így kitalálta...!!!! Az uccsó 4-5 km mindíg nehéz már, dehogy most ezt megfejelte egy bazi meredek kaptatóval🤬..!!!! Így a legvégére🥵...!!!!!!! Mivel sehol nem találtam a mozgólépcsőt hiába néztem, hogy hátha, így sűrű lihegés és káromkodás közepette kapaszkodtam felfelé. Az 1 km-t sikerült is félóra alatt teljesíteni😬🥵. 949 méterre érkeztünk🏔.
Per pill a cél nem Santiago volt, csak a legközelebbi Albergue🥵..! Amikor fent már újra kaptam levegőt, ránéztem az Appra, kiderítettem a legközelebbi szállás nevét és intéztem is telefonon az ágyakat, ami tényleg csak pár utcányira volt. Beestünk…”
Puszi😘,
Anett
(Feladat: keresd meg a Fonsagradai pecsétet és jelezd egy ölelős reakcióval a poszt alatt!😁)(Én is ölellek🤗❤️!)
Saját képek a saját, mesélő Credencialomról❤️…
