“Látod, itt a baj. Átmentél úgy az erdőn, hogy szinte semmit sem figyeltél meg. Nem gyönyörködtél, nem örültél. Persze tudom, siettél ide, ez a cél lebegett előtted, nem értél rá, ezt akartad mondani ugye? Az emberek nagy része is így siet át az életen, mint te az erdőn. Nem lát, nem hall, csak siet, célba akar érni. Esetleg, mint te, meg akarja tudni, mi a feladata. És ha én most, hogy ideértél, azt mondanám, hogy nincs itt semmiféle feladat? Hogy a feladat éppen az lett volna, amit útközben láttál, hallottál? Mit szólnál ehhez? Vissza nem mehetsz, elölről nem kezdheted, mitévő lennél, mondd?”

Kálnay Adél

A felkészülés 5. hete

(kb 8 hét az indulásig)

A nagyon vallásosakat most kérem meg tisztelettel, hogy ezt a posztot hagyják ki, mert néhol picit🤏 szentségtelenbe is átfordulok benne🤷‍♀️…

Nos a haldiétát abbahagytam, mert már látni se bírom🤭 a halacskát és kefír/zöldségdiétává varázsoltam🪄🥛. Ezügyben ennyi történt. Az 5 hét kaja-cölibátus és a napi mozgás már nagyon érezhető. Fizikailag energikusabb és könnyebb vagyok és mentálisan is vidámabb, az elmém is szépen készülődik az új útra és jobban bírom a hétköznapokat is🥰.

Reggelenként, amikor kilépek a lépcsőházból, cirka 5 km van előttem a melóhelyemig.
Érdekes, hogy soha nem nyűgös nekiindulnom a távnak, pedig végig betonút és autóút mellett megyek, tehát kicsit büdi.
Maga a gyaloglás tudata viszont szinte azonnal energiával tölt fel és már bazsalyogva indulok😊.
Nem arra koncentrálok, hogy úristen de messze a cél, mikor érek már oda, hanem minden lépést kiélvezek🥰.

Nem volt ám ez mindig így.
Sőt… Sok-sok évig kifejezetten utáltam gyalogolni, a túrázás nagyon sokáig nem vonzott. Se a gyaloglás, se a természet. És ha mégis el kellett mennem, végig nyafogtam😩. Amikor meg beértem alig vártam, hogy hazaérjek.
Akkor kapott el a gépszíj, amikor kitaláltam, hogy elindulok AZ úton. Gyakorolnom kellett, tehát bemerészkedtem az addig számomra veszélyes erdőkbe🌲🌲, hegyekbe⛰⛰ a környéken😰.
És láss csodát: nagyon tetszett😯❤️🥰.! Itt születtem a Bükkben és 44 éves koromban végre sikerült meglátni a szépségét.
(Jobb későn, mint soha🤷‍♀️😄…)
És a gyaloglás is nagyon megtetszett. A lassú érzékelés.
Piszok gyorsan rá is kaptam a dologra🥰.
Minden hétvégén új utakra mentünk Mundival és én csak csodálkoztam, hogy mennyi szép út van erre😲. Megtanultam a túrajelzéseket🚏 is és már akkor egy új énem kezdett nyiladozni bennem😲.
Mondanám, hogy nyugodtabb, csendesebb, de nem lenne igaz😂. Az új természetjáró én is hangosan szenvedélyes😄..

Erről eszembe jut, amikor Mundival a csodás Rómában❤️, a Szent Péter bazilikában voltunk és hát bizony úgy elvarázsolt a hely monumentalitása, a világhírű szobrok, a gigantikus baldachin, hogy ennek akaratlanul is folyamatosan hangot adtam a helyszínen ilyesféle szuperintelligens kifejezésekkel mint: azt a K..a😮! Meg: B..meg😲… (Itt már nem ér felháborodni, a kezdésnél szóltam☝️.!)
Szeretném kihangsúlyozni, hogy alapból nem beszélek csúnyán és nagyon igyekszem sosem alpári lenni, még ha lenne rá okom se, de ott valahogy ez jött ki😬…
Szóval Mundi az első 10 percben rám szólt, hogy: “Cukikám🤨! Templomba vagyunk🤫!” De belőlem újra és újra kicsúszott a csodálat🤷‍♀️…

Ezt úgy oldotta meg az én ilyen esetekre is felesküdött hitvesem, hogy eltávolodott tőlem sok méterre. Így a továbbiakban, beszélgető partner híján már csendben ámuldoztam. Profi a srác😎☝️.! Kb 10 méter távolságot szigorúan tartva néztük meg a Bazilikát😄. Tehát ebből induljunk ki, mint új én😄🥰☝️. Egy-egy szép helyen mindig el-elcsattan tőlem hogy: “Basszus de gyönyörű ez a hely🥰!” de ha nem Rómában vagyunk, Mundi nem veszi fel a 10 méter távolságot😄, hanem mellettem állva csodálja ő is👫.

Egyébként nem csak Rómában nem tagadtam meg önmagamat, Madridban sem. A 2. Real Madrid meccsünkön⚽️ egy olyan szektorba ültünk, ahol az elején valahogy mindenki csendben volt. De hát ez egy focimeccs könyörgöm🧐!!! Nem azért utaztam át Európán, hogy most csendbe ücsörögjek itt!!!
Hát még otthon, a TV előtt is hangosan magyarázok a bírónak.!
Szóval 5-10 percig vártam, aztán közöltem az én édes párommal az érzéseimet, aki tisztába volt vele, hogy én ezt nem fogom csendben bírni és hogy mi jön🤦‍♂️..
Az, hogy én elkezdtem magyarul kiabálni. Mondjuk a játékosok nevének kiabálásakor nem volt gond, de amikor a bírónak taglaltam hangosan a döntése jogalapnélküliségét🤬, a hispán szurkolótársak furán néztek, de a hangsúlyból levették az elégedetlenségem és mivel ők sem voltak 1 véleményen a sporival, simán megbeszéltük egymással. Ki-ki az anyanyelvén😄. Mundi eközben csendben szotyizott, csak a gólörömöknél szállt be ő is a “társalgás”-ba.

Nna de megint jól elkanyarodtam attól, amit írni akartam😄…
Mi is volt az🤔.? Ja igen! A hosszú gyaloglásban rejlő érték.
Nna szóval elindulok és szeretek menni. Nem a célra fókuszálok főleg, hanem az “Itt és Most”-ra🥰.
Ezt az útjaim közben tanultam meg. A pillanatot megélni🥰.
Nem figyelmen kívül hagyni az adott pillanatot és másra koncentrálni, hanem OTT lenni. BENNE🥰. Megélni❤️.
Persze nem sikerül nekem se mindig, de már tudatosan törekszem rá és egyre többször sikerül.
Érdekes, hogy erre kondicionálni kell az elmét. Hogy a szépet meglássuk. Erre Boszim❤️ és Andi❤️ is trenírozott sokszor, amikor velük mentem. Akkor még több-kevesebb sikerrel, de jó tanítók voltak🙏 és átjött a lecke, azóta igyekszem ezt a szemléletet folyamatosan alkalmazni🥰.
Így szinte minden szakaszt szeretek.
És már nem kapkodok😍.

Most is, ahogy készülök, nem akarom hajtani az időt, hanem kiélvezem a felkészülés napjait is❤️.
Nagyon jó, amikor egy fix cél🎯 van előttem és én azon dolgozom nap mint nap, de már nem őrjítem meg magam (meg a többieket😏..), mint korábban, nem stresszelek rá, hanem lazábban fogom fel.
A San Juanban megismert hippi énem🥰🌈 hál istennek hazajött velem🥰.
Meg a Guernica-ban megismert önzetlen énem🥰. Meg a Tineo-ban tudatosult szabad🥰 énem. Meg a Santiagoban megkapott önmagamat szerető énem🥰.
A múltkor valaki kigúnyolta egy poszt alatt, hogy az úton sokan önmaguk legjobb verziójára lelnek.
Nem tudom, hogy gonoszságból, vagy irigységből, mindegy is.
Én személy szerint nagyon örülök neki, hogy befrissítettem magam. A szívem, a lelkem, az elmém.
Sok fontos dolgot elfelejtettem az évek múlásával, amire az utam újra megtanított🙏❤️.
Türelem és szeretet mások és önmagam felé, elfogadás, kedvesség, előítélet mentesség, ilyesmik.
Ezek talán kigúnyolandó dolgok…?

Egyáltalán nem.
Ezek nagyon fontos dolgok.
Gyerekkoromban tudtam mindezt, de aztán valahogy elfelejtettem.
Most újra megtanultam🥰
és tudod mit?
Sokkal szebb így a világom🌏❤️.
Minden etapban, vagy napban van valami szép🥰.
Néha csak egy virág illata🌹, néha viszont az egész napot széppé teszi egy rég ölelt gyermek hazaérkezése🤗😍🥰❤️..

Puszi😘,
Anett

Saját videó
(Guernica előtt készült)

0 0 votes
Tetszett ez a bejegyzés?
Értesítés
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments