Látlak téged❤️
Egy fáról kezdem ma mesét.
Egy egyszerű fáról.
Ami az se biztos, hogy fa. Lehet, hogy egy nagy bokor.
Nyugdíjas programnak tervezem, hogy majd megtanulom a növények meg a madarak nevét.
De nem is ez a lényeg.
Ez a bizonyos fa évek óta itt áll a lakótelepen, sokáig nem hívta fel a figyelmemet magára.
Aztán egy jeges téli estén MEGLÁTTAM.
Milánnal az esti sétánkon voltunk. Késő estin.
Már senki nem volt az utcán rajtunk kívűl. Csend volt, autók se nagyon jártak, cudar hideg volt, olyan -20 fok. Édes Mánka
pisilt, kakilt (ja! Milán a kutyusunk
) és épp már a meleg otthon felé tartottunk, amikor egyszer csak megláttam a fát… Letaglózott. Ott álltam és néztem. Csodás jeges ágai között átsütött az esti lámpa fénye. Először csak néztem elvarázsolódva, aztán alá sétáltam és megéreztem a szeretetét. Fizikailag elöntötte a testem. Csodás érzés volt.
pisilt, kakilt (ja! Milán a kutyusunk) és épp már a meleg otthon felé tartottunk, amikor egyszer csak megláttam a fát… Letaglózott. Ott álltam és néztem. Csodás jeges ágai között átsütött az esti lámpa fénye. Először csak néztem elvarázsolódva, aztán alá sétáltam és megéreztem a szeretetét. Fizikailag elöntötte a testem. Csodás érzés volt.Lassan sétáltam el alóla megbabonázva.
Azóta mindig alá sétálok és mindig elönt a szeretet alatta.
Lassan mozdulok, hogy teljesen el tudjon önteni.
.A különleges pillanat ugyan utána elmúlt és már hétköznapian áll ott, de én már tudom, hogy egyáltalán nem hétköznapi
. Mert titokban még mindig adja a szeretetet.
. Mert titokban még mindig adja a szeretetet.Nem tudom a nevét, de én adtam neki egyet: Tündérfa.
.Ez így ment jó ideig. Töltekeztem belőle. De egy idő után már én is adni akartam neki, hogy ne csak elvegyek. Alá álltam, megfogtam a karomnyi törzsét és szeretetet küldtem bele. (A szeretet már csak ilyen, bolondos
.)
, bolondos.)A nyáron nagyon csúnyán megnyesték. Nagyon mérges voltam érte. Titokban simogattam, magamban bíztattam, hogy ne féljen, újra meg fog nőni.
.Azóta is minden nap alá sétálok és minden nap érzem az erejét és egy könnyű mozdulattal összeérünk egy lelógó levélen keresztül
.
.Ez a pillanatnyi kontakt nagyon jól esik.
.Egymással is így vagyunk mi emberek.
Érzékeljük, hogy valaki mindig ott van a környezetünkbe, de nem igazán látjuk. Pl egy eladó, egy közeli nagyobb boltban, ahová 1000 éve vásárolni járunk. Aztán egy este, munka után civilben MEGLÁTJUK a bolt hátsó bejáratánál. Talán egy kedves mosoly miatt, meg mert nem a megszokott fehér köpeny van rajta. És már nemcsak egy eladó, hanem egy ember 
, aki ma is kiszolgált minket és most fáradtan megy haza. Aki amúgy mindig is kedves volt velünk, csak eddig ezt nem vettük észre. De innentől valahogy LÁTJUK őt.
, aki ma is kiszolgált minket és most fáradtan megy haza. Aki amúgy mindig is kedves volt velünk, csak eddig ezt nem vettük észre. De innentől valahogy LÁTJUK őt.Vajon milyen lenne a világ, ha tényleg így látnánk egymást…?
Mindenkiben a jót.
.Csak egy picit merüljünk ebben a gondolatban, egy ilyen csodás világban…
…Elárulom, hogy a zarándokok világa ilyen…
…Előítélet nélkül tekintünk egymásra. Nem látjuk a hibákat, mert nem is keressük. Elég egy mosoly és már villan is a miénk.
25 km séta után az ember roppant hálás tud lenni ha egy idegen rámosolyog, vagy int, hogy nyugodtan üljön le mellé, vagy szól, hogy rossz felé megy, vagy megoszt velünk a sajátjából valamit, pedig neki se sok van. Pedig ignorálhatna is, de nem: LÁT minket.
.És tök mindegy neki, hogy milyen vagyok. Kicsi, duci, szemüveges, szeplős stb. vagy hogy épp hogy nézek ki, mennyire piszkos, vagy leizzadt. (Milyen hülyeség már ilyeneknél leragadni nem.?) Mert mindannyian büdösek és koszosak vagyunk néha. Meg kicsik, nagyok stb.
. Meg kicsik, nagyok stb.Mindenki.
A mosoly a lényeg.
.A hozzáállás, a nyitottság és a feltétel nélküli elfogadás.
Mint azt sok bölcs ember már előttem is elmondta, szerintem is EZ a kulcs, hogy meglássuk egymást.
És oooooolyan jó, amikor a másik LÁT engem és elfogad olyannak, amilyen vagyok és rám mosolyog.
.LÁTLAK téged, NEKED írok.
, NEKED írok.Legyen szép a napod!
!Puszi,
Anett
Saját fotó, utolsó napon a Primitivón
Értesítés
Login
Hozzászólás írásához, kérlek jelentkezz be!
0 hozzászólás