Korral…
…jobban bánjuk azokat a dolgokat, amiket nem tettünk meg, mint amiket elbaltáztunk.
Pár éve rájöttem, hogy nem vagyok végtelen idővel rendelkező szupermen,
pedig sokáig voltam ám ebben a hitben🦸♀️..
Nem tudjuk miért, hisz igazából sok jel volt előtte😄…
Mint könyvmoly, többször olvastam említést a dologról, hogy az ember nem halhatatlan, de mint gyermek az anyja intelmeit, ezt a részt mindig hetykén figyelmen kívűl hagytam.
No meg a bénázásaim felett is gyakran nagylelkűen elsiklottam.
Egy ideig.
De csak eljött az idő, amikor szembe kellett néznem vele.
Főleg azzal, hogy még sincs végtelen időm.
Szerencsére mindig is szerettem új dolgokat kipróbálni, így mire rádöbbentem az igazságra😮, azért több klassz bénázásom volt már, mint megbánnivalóm.
Pedig abból is akad bőven😬😄…
A hibák, idétlenkedések tárháza vagyok.
De némelyik utólag már inkább vicces, mint katasztrofális.
Mert már sokat máshogy látok😂.
És amúgy ezek nélkül meg nem lennék az, aki.
Na nem mintha valami nagy valaki lennék, hisz én csak én vagyok és nekem ebből kell dolgoznom, ebből kell a legjobbat kihoznom.
A Camino az út alatt tanított meg rengeteg dologra, amit a hazaérkezésem után, itthon is kamatoztattam.
Elengedés, nyugalom, rugalmasság, elfogadás.
Ezek pont nem voltak előtte az erősségeim…
És még most sem azok, de már igyexem és sokkal jobban mennek.
Nem én vagyok a legfrankóbb zarándok sem.
Nem vagyok gyors, nem tudom a nyelvet, sokan sokkal jobban rakják össze a hátizsákjukat, mint én, nem tévednek el (én mindig😄…), többet mennek, nem nyafognak az etap végén😬, nem hagynak ki fontos látnivalókat, nem hagyják el a hátizsákjukat (igen, tavaly ezt is sikerült😬😄…), nem keverik össze Santiagoban Szent Jakab sírját másvalakiével (és ezt is🤦♀️…) és még sorolhatnám, de a lényeg, hogy megcsináltam az utat.
A magam bénázós módján, de megcsináltam.
És pontosan ennyi a lényeg.
Hogy nem valami filmes, szuperhősös módon, hanem a magam Bridget Jones stílusában abszolváltam az utat, de így sokkal igazibb is volt☺️.!
Másképp én se hinném el magamnak☺️…
De most, ha visszagondolok sokat nevetek ugyan, viszont tudom, hogy minden igaz volt🥰.
És már jó, hogy annyit bénáztam az úton, mert inkább nevetek a saját balgaságaimon, minthogy otthon ülve még mindig azon filóznék, hogy: “meg kéne csinálni egyszer az El Camino-t🤔…”
Pár éve már B oldal forog.
Amennyi időm még van, azt inkább nevetéssel szeretném tölteni, mint megbánással.
Bármily idétlen is voltam/vagyok🤪🥰.
Amit még megtanultam, az az, hogy soha nincs késő.
Ha én és az univerzum valamit NAGYON akarunk, akkor az összejön.
Nna soha nem úgy, ahogy én képzelem, olyan romantikusan, de összejön.
Mondjuk velem nincs könnyű dolga szegény univerzumnak😄…
Hozott anyagból dolgozik, ami nem könnyű, de megoldjuk🥰☝️.
És neki csak ez a hozzáállás kell❤️.
Ááá, nincs nehéz dolga, “csak” le kell győzetnie velem a paranoiámat, félelmeimet, előítéleteimet, gyávaságomat, meg ilyen elhanyagolható apróságokat és már csináljuk is a balhékat🥾⛰️🥰.
Hogy legyen mit NEM megbánni🥰❤️.
És erre szeretnélek ma bíztatni téged. Kezdj el gondolkodni a lehetetlenen!
Mármint amit TE eddig annak gondoltál. Bármi legyen is az.
Vágj bele!
Bénázz bátran és aztán légy büszke önmagadra❤️!
Jó lesz🥰!!!!!
Puszi😘,
Anett
Saját kép
A Hospitales, amitől nagyon féltem, de végül megcsináltam🥰