Jó lesz! bölcsességek
Ha jártál már a Caminón – vagy csak álmodoztál róla egy fárasztó hétfő reggelen a kávéd fölött – tudod, hogy ez az út nemcsak kilométerekről, hanem élményekről, emberekről és jó adag öniróniáról szól. A Camino tele van olyan pillanatokkal, amikor sírsz a nevetéstől vagy nevetsz, hogy ne sírj – és néha mindkettő egyszerre történik. Ebben a bejegyzésben olyan idézeteket hoztam a könyvből (Jó lesz! 2 El Camino kicsit másképp), amik egyszerre viccesek és mélyek, pont mint maga az út. Szóval készülj egy kis lélekemelő (és rekeszizom-erősítő) olvasásra!
"Itt jegyzem meg, hogy ha én isten lennék, ezt itt tökéletes helynek tartanám a kapcsolattartásra🥰. Semmi kőfal, semmi arany, csak az óceán, mi, pár színes kő, és pont.
(Esetleg még egy kis portói🍷☺️…)"
„Itt kell megjegyeznem, hogy az első úthoz képest kitanultabb lettem, és már tudom, hogy nem biztos, hogy vízfejű volt a poncsóm tervezője, mint azt annak idején sejdítettem, hanem csak bézbólsapit kell a kapucni alá venni, és akkor kilátok alóla.
Mondjuk, ettől még lehetett vízfejű az a valaki, de a módszer tagadhatatlanul működik.”
"Nagy meglepetésemre ahelyett, hogy katasztrófaelméleteket kezdtem volna el gyártani a rozsdás fémpadlóról, amin épp lépkedtünk, élveztem a látványt🥰.
Régen volt már így, hogy nem gyomorgörccsel rohantam át a „veszélyzónán” (amit amúgy csak ÉN neveztem ki annak)."
„Nna, ugye, hogy van ilyen, nem én találtam ki! Jó, hogy nem kellett CIA-s módszert alkalmaznom az infó megszerzésére😏…
Ilyen sántán ugyan nem nézni ki belőlem, de tudok egy s mást a vallatásról: két lányom van☝️…!”
"Amikor valamiért felmentem buli közben a házba, láttam, hogy ott ülnek a közösségi helyiségben. A néni telefonozott, a bácsi meg mereven előrerévedve ült csendben mellette. Az első gondolatom az volt, hogy szólok nekik, hogy jöjjenek már le ők is, de a néni szigorú arcát nézve átgondoltam. Áh! Inkább nem zavarom meg a családi idillt. Meg őszintén szólva egy kicsit féltem a nénitől, nehogy aztán nekem is mellé kelljen ülnöm…
Ezért gyorsan elvetettem a meghívást, és szemkontaktust kerülve, nyugodt tempóval haladtam el mellettük, óvakodva minden hirtelen mozdulattól."
Papíron, kijelzőn vagy fülhallgatón keresztül élveznéd a történetet?
