„Hogy miért indultam el a Caminón?”
Nem minden útra térképpel a kézben indulunk el. Van, amikor a legfontosabb iránytű a kimerültség, a kiüresedés, az a csendes belső jelzés, hogy valami nem működik tovább úgy, ahogy eddig. A Camino sokak számára spirituális kaland, másoknak fizikai kihívás, de vannak, akiknek menekülés és újrakezdés egyszerre. Egy esély arra, hogy a mindennapok zaját hátra hagyva végre szembenézzenek önmagukkal.
Az alábbi idézet egy olyan író vallomása, aki nem dicsőséget vagy teljesítményt keresett az úton, hanem levegőt. Szabad teret. Egy helyet, ahol leteheti mindazt, ami addig nyomta. Az indulás oka egyszerűnek tűnik, mégis mindannyiunk számára ismerősen csenghet.
Hogy miért indultam el a Caminón?
Mert elegem lett.
Mindenből, mindenkiből, de legfőképp magamból.
Úgy éreztem össze vagyok kötözve lelkileg. Fulladoztam az elvárásoktól, feladatoktól, stressztől, csalódásoktól, stb.
Le akartam mindent lökni magamról és szabadon akartam lélegezni.
Amit persze induláskor nem tudtam, ez útközben derült ki pontosan.
Ebben a pár sorban sok minden benne van….Ha néha Te is hasonlóképpen érzel, tudsz azonosulni a fenti sorokkal, és érdekel másból hogyan oldódott ki a feszültség, akkor ajánlom a Jó lesz!2 El camino kicsit másképp című könyvet, melyet itt érhetsz el:
Találd meg a neked legkényelmesebb formát — és csapj le rá most!