Hamucipőcske
Tudnod kell rólam, hogy én nem vagyok nagy cipővásárló, mindig nyűgös számomra ez a feladat😏.
De most muszály volt új túracsukát vennem, mert amit tavaly vettem, hiába próbálgatom többféle terepen, hosszútávon nem és nem jó😩 és mivel már megint kitűztük a kövi 2 utat jövőre, mindenképpen kellett egy új lábtyű.
Mármint egy pár😄☝️.!
Mert én nem a Hamupipőke módszert alkalmazom, szóval nem hozta házhoz Mundi a felét, hanem én személyesen befáradtam a városba és próbálgattam a lehetséges pipőkéket a saját lábikómra.
(Lagzi se volt a vásárlás után, mivel az már a cipőpróba előtt jóval megtörtént🥰.)
Szóval amikor a méret is és az ár is stimmelt, szó szerint e szavakkal a picíny ajkamon fordultam hites királyfim felé, aki természetesen elkísért, hogy: “megvagyunk, mehetünk fagyizni🥰!”
És úgy is lett, igazi Heppi Enddel végződött mégiscsak a sztori🍦🍦🥰🥰.
Az új családtagot gyermeki örömmel vettem a kezembe otthon újra és újra😍.
Mundi jókat nevetett rajtam, ahogy simogatom, szeretgetem.
Mint Keri Bredsó egy új Guccsit👠, csak én egy Hanwit👟🥰.
Aztán kisétáltam benne a nagy világba💃. Megmutatni, tesztelni élesben😉.
És egyszercsak azt vettem észre, hogy a levegőben próbálok menni.
Semmire rá nem lépni🤭…
Az óvatoskodó járás közben eszembe jutott Mundi, amikor az első Caminónk előtt először vette fel az új Hanwiját a lakáson kívűl.
Képzelj el egy robosztus hegyi bakancsba menő snájdig fiatalembert, aki túra közben pipiskedve kerülgeti a sarat és a pocsolyát. 😂
Néha még meg is állt letörölgetni a bakit☝️.!
Hogy az ne legyen piszkos😄…
Hát mit mondjak, nem volt könnyű dolga…
Valamikor rászóltam, hogy oké, ennyi elég volt a légtáncból, nagyon szép volt, de mostantól kezdje el bekoszolni a bakancsot, mert így piszok lassan haladunk, ezenkívül szinte 100%, hogy nem lesznek felnyalva🧽🪣 előttünk az erdők.!
(És akkor még nem tudtam, hogy Tineo előtt még szarcsolyázni is fogunk☝️…! Ami jó, mert ez az infó akkor még túl nagy sokk lett volna mindkettőnknek😳😄…)
Szóval óvatosan elkezdte bepiszkítani a csukát, de időnként többször is rajtakaptam, ahogy néha titokban törölgeti 😄…
Nna most én voltam így.
A speciálisan nehéz terepre tervezett új cipőmbe sétáltattam Pihét🐕🦺 a házunk körül, a kisebb gallyakat kerülgetve😄… Meg mindent is…
Ez mi, ha nem béna…?
(A szomszédaim már jól ismernek, de ezt a légpárnás járást még nem látták tőlem😲🤔🤭…)
A lényeg, hogy a cipőfetisiszta kibújt belőlem, pedig egggggyáltalán nem vagyok ilyen.!
De egy jó túracsuka az más tészta☝️😄! Azt nagyon tudom szeretni🥰.
Mert ellentétben Hamupipőkével, nem tökhintóval járok túrázni, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy az úton ég e a talpam, lesz e vízhólyagom, fáj e a sarkam, folyamatosan kikötődik e a cipőm (most ezzel is megőrjített a régi, folyton meg kellett állni emiatt és 1 10 kilós zsákkal a hátamon, sűrű, szúrós, nyaktörő kaptatón felfelé nem volt ám ez azért olyan faszácska🤬…), belefülled e a lábam (és ez is…), stb, hisz a csuka a legfontosabb felszerelésem.
Ha az jó, akkor 50%-ban már garantáltan jó utam lesz.
De ahhoz muszály bepiszkítani😄☝️!
Az első Hanwim🥾 már elég használt, de legalább 1.500 csodás km van benne🥰…
Persze vigyázok rá, ápolom, de lassan talpat kell cseréltetni rajta.
(Oh! Tudtad, hogy a Hanwagra örök gari van.? Ha eljön az idő, elküldöd a gyártónak, ők egy bizonyos összegért szépen felújítják neked. Nem 2 fillér, de olcsóbb, mint egy új csuka és a bevált baki is megmarad, nem kell újat vadászgatni☺️…
Ez itt ugyan nem a reklám helye☝️, de mivel TÉNYLEG jó a termék, meleg szívvel tudom ajánlani mindenkinek.)
Hol tartottam🤔…?
Ja igen! A piszkolás, meg az 50%.
Nna szóval mert nem kiállítási darabnak vettem (bár szívesen elnézegetem😍), ezért magamra erőltettem, hogy normálisan kezdjek el járni a cipőben.
Túlzásba azért nem estem, a kutyaszart kikerültem.
Arra még nem állok készen☺️…
Amúgy meg úgyse tudok mindenre felkészülni, ki tudja mi jön, ugye…?
És most jön a másik 50%☝️:
mert amúgy ez csak egy cipő.
Csak egy kellék.
A lényeg majd az út lesz❤️, meg a társak❤️.
Meg az én hozzáállásom.
Főleg ez!
Bármilyen cipőben tudok nevetni, élvezni a jó társaságot, elengedni magam, kinyílni, minden újdonságot befogadni, szóval: a legfontosabb kellék én magam vagyok.
Ha én oké vagyok, akkor, ahogy Andi❤️ mondani szokta: „minden úgy lesz jó, ahogy lesz❤️!”
Puszi😘,
Anett
A kép a Facebookról van, gondoltam a mai mély, kutyaszaros gondolatokhoz ez a kép nagyon jól passzol😄😄😄…
Az etap végén amúgy is mindig elveszítem a romantikus énemet, elég “egyszerű” tudok lenni, mindig kicsúszik ez, az🥵🤬😄…