A! Szín
Avagy: gondolatok az “úristen mi lesz ha😱…” típusú kérdésekről
A fürdőszoba fal színe nem annyira életkérdés, mégis fontos. Az agyalás megy is ezerrel.
Az ilyen, és más hosszútávú döntéseknél régen mindig begörcsöltem, mer’ úristen mi lesz, ha nem jól döntök😱.? Tuti keresztre feszítenek, mer’ kiderül, hogy amúgy rettenet béna vagyok. Ma már másképp kezelem az ilyesmit: hát ha valaki eddig nem tutta, maj’ most rájön😄☝️. Nem kell huhogni, én pontosan tudom, hogy ki vagyok.
A nő, aki:
-csont nélkül intéz magának mesterségesen egy turbó hasmenést Bilbaoban,
-idétlenkedik amikor egy kedves idegen segíteni akar neki,
-tudja, hogy mit akar, majd annak a szöges ellentét csinálja,
-stb…
Ugyanakkor az is vagyok, aki:
-belátja ha hibázott,
-már☝️ tud nevetni magán,
-tudja nem vérkomolyan venni magát,
-már☝️ tudja szeretni magát a hibáival együtt.
Há’ egy ilyen csajt honne szeretnék.?!
Béna, béna, de nagyon igyexik mindenből a legjobbat kihozni.
Ez van.
Mindent megtesz, amit tud, aztán majd kiderül, hogy ez mire lesz elég.
Nos és akkor térjünk vissza a fal színére, a “Dió”-t néztem ki.
És mi lesz, ha egy csíkot felkenve mégsem tetszik?
Hát ez az!
SEMMI.!
Nem jön az ízlés kommandó, és visz el bilincsben, nem kapok életfogytiglani börit, nem köveznek meg, skarlát betű sem lesz rajtam, maximum Mundi fog kérdő tekintettel rám nézni, hogy: “de biztos Cukikám🙄..?”
Egyenlőre az🤔, de ha eljön (végre) a pillanat, maj’ meglátom. Pontosan ennyit tudok most ígérni. Sem többet, sem kevesebbet. És ez mindenre vonatkozik. Meglátom mi lesz, ha bármikor bármi is történik.
Ha:
-eltévedek útközben,
-fel kell adnom,
-vagy itthon a gyerekeimmel kapcsolatban nem jól választok,
-történik valamelyik szerettemmel, vagy velem valami?
Meg további hasonló dolgok.
Nos arra jutottam így az 5. X-ben, hogy bármikor bárhogy is döntsek, az a legjobb nekem, ha igyexem jól választani, ám ha mégsem sikerül, elfogadom a rossz döntéseimet, és a balgaságaimat is, a jók mellett, mert addig mindig rendben lesz az életem. A felesleges önostorozásnak semmi értelme nincs, egyáltalán nem javít a helyzeten, csakis ront.
Bea❤️ megtanította: ha majd a hídhoz érünk, majd ott döntjük el, hogy hogyan tovább. És néha egy híd nem is olyan vészes.
Tehát dió!
És ha az ízlés kommandónak nem teccik, hát k@pja be😎.!
Amúgyis nekem kell majd nézni, szóval nem érdekelnek a károgók.
Az én utam, nekem kell rajta járni, ezért hát én döntök.
Persze ilyenkor a NEMkritizálókat, az az a kedveseket is figyelembe veszem.
Őket valahogy jobban is meghallom és elfogadom🤔❤️.
Áldassék hát a neve a Bilbaói szállásnak, ahol még időben beengedtek a wc-re🙏❤️😬😆!!!!!
Puszi😘,
Anett
Saját kép
Nna nem a wc-ről, hanem a csodás Bilbaoról❤️.
