“Foglaljuk össze, amit tudunk.”
A héten sikerült teljesen szétesnem.
Szerencse, hogy nemsokára megyünk az új útra, ahol majd összekapirgálom magam.
Alapdolgokat rontottam el, rengeteget hibáztam, és péntekre már összevissza beszéltem.
Ekkor már a nasi kívánságomat sem tudtam kifejezni normálisan, csak habogtam, amikor a fenti mondat elhangzott a Kedvesemtől, mert már ő sem értett, pedig ez neki nagyon megy.
Nagyon elfáradtam.
Mindenben…
Szerintem húsvétkor, ha jó idő lesz, megyünk túrázni.
Már egy pici pilisi erdő is jót tett múlt héten Beával❤️.
Imádom, ahogy ötletel a leendő Albergue-nkről, most is javasolt egy Zen ösvényt.
Én nem tudtam mi az, de ahogy elmondta, tuti csinálunk olyat❤️!
(Valami hogy különböző talajon séta ösvény. Kövön, földön, füvön, ha jól értettem.)(De majd úgyis jön hozzánk, és segít megcsinálni.)
De nemcsak ő készül hozzánk, hanem Andi❤️(róla majd a 3. könyvben olvashatsz), és Ricsi kollégám is megkérdezte, hogy majd jöhet e hozzánk, ha Spanyolországba költözünk.
Naná, hogy szívesen látom őket🥰.
(A ház jelenleg keresés alatt van.)
(Ezt bezzeg hiba nélkül eltudtam mondani mi😄…?)
Szerencse, hogy jó fej főnökeim vannak, mert – mint azt fentebb írtam – nem én voltam a hét legjobb dolgozója😬.
De szerencsére nem ezalapján ítélnek meg. Voltak sokkal jobb heteim, és inkább arra koncentrálnak.
Szerencsére már megvannak a repjegyek a kövi útra, ami még víz felett tart mentálisan.
Erről azért Mundit ne kérdezd, mert szerintem őszerinte már egy ideje nem nagyon kéne az én elmémre alapozni😬😄…
Te hogy tervezed a mentális egészséged befrissítését?
Puszi😘,
Anett
Saját kép
Pilis❤️
