Filctoll az ágyban
A minap ágyazás közben 1 filctollat találtam Mundi paplanja alatt.
Úristen! Amíg én alszok, ő írja a memoárjait😳!!!!!!
Nem elég, hogy a héten, névnapom alkalmából beállt a derekam, még ez is…
Én itt eladom magam tökéletesnek😆, ő meg kitálal az igazságról..
Vagy zsarolni fog vele…?
Úristen! Főznöm kell..?!
Vagy elmenni a haverjához, akit utálok..?
Meg kell találnom azt a naplót!
Akkor ma “nagytakarítás” lesz.
Arra az esetre, ha nem találom meg, gyorsan coming out-olok neked: hát nem vagyok tökéletes.
Most jól meglepődtél mi…?😄
A kis ravasz…hogy megjátsza, hogy ő nem ír, de én nézem a CSI-t, összeraktam ám a képet☝️.!
Többek között ez a túlgondolás is igen jellemző rám.
Sosem felejtem el, amikor a gurummal, Beával először túráztam hosszú évek után a Szlovák Paradicsomban….:
Vidáman lépkedtem a szurdokban, élveztem az erdőt, ahol gyerek korom óta nem jártam, mert időközben bevárosiadtam.
A nap sütött, az erdő jó szagú volt és szép, jókat beszélgettünk mialatt a pallókon lépkedtünk a kis patak felett.
Amíg át nem futott egy mókus/menyét/vakond/nemtommámi előttünk és Bea ijedten rám nézve megkérdezte: ez egy medvebocs volt..?
Mer’ itt vannak medvék😨…????
(Jóvanna, mondom rég nem túráztam) – kérdeztem én.
Há’ persze, hogy vannak. -monta ő.
Mivel a medve apró gyermek korom óta a legnagyobb rémálmom, gondolhatod, hogy innentől mi volt…
Ahová néztem, mindenhova medvét vizionáltam. Délután 2-től este 7-ig, amíg vissza nem értünk a bungallóba.
Sőt! A következő túránkra is rányomta a bélyegét.
(Mert bár végig rettegtem, azért megcsináltam a hétvégét és pár hónap múlva újra elmentünk.)(A sikerérzés túl jó volt🥰.)
A 2. utunk is emiatt nem indult épp zökkenőmentesen..
Október volt, már senki nem volt rajtunk kívűl az erdei táborban, ami 1-2 km-re volt a Campingtől, az az a civilizációtól.
Ahogy besötétedett, eltűntek az emberek, ketten maradtunk, meg a természet, ami rögtön a bungallónktól kezdődött. Az utolsó kint elszívott cigarettázás közben valami megmozgatta a ház előtti bokrokat, ami nekem elég volt ahhoz, hogy berohanjak.
Az ajtóban vártam Beát, majd eltorlaszoltam a bejárati ajtót, ami amúgy kifelé nyílt…
Mindegy, amit lehet, én megtettem.
Még hisztiztem is.
Másnap reggel hosszan beszélt rá Bea a túrára, röviden: sikerült neki és klassz volt, de örültem, amikor visszaértünk.
A 2. estén kicsalogatott a csaj és tudod mi nyugtatott meg..?
Nem hiszed el, de az, hogy lepisiltem a ház oldalát.
Abból indultam ki, hogy az büdi, tuti a medve se akarja szagolni, jó az orra, tehát ide se jön.
(Van azért a túlgondolásnak jó oldala is mi😄..)
Szóval a 2. este már jobban aludtam.
Őrület mi…?
Nna most ne mond, hogy nem vagyok hős!
És ez a kép lesz most lerombolva!
Vagy nem lesz, mert csak kiesett a zsebéből a munkás-filce és nem vette észre.
A titkaimat meg megtartja, hogy fenntartsa a tökéletes felesége képét😄🥰.
És amúgy fogalma sincs erről az egész agymenésről…
Sokat elmond, hogy szerinte aranyosan horkolok❤️…asszem bízok benne.
Puszi😘,
Anett
Saját kép
A titokzatos Via Mariana-n❤️
Mert vannak klassz titkok is ám🥰…
