Fehérkőlápa❤️
A Bükk szívében van egy hely, amibe elsőre beleszerettünk mindketten Mundival.
De már hárman szeretjük, mert már Pihe🐕🦺 is jön velünk.
Lillafüred és Bükkszentkereszt között az erdőben van egy túristaház, egy Istvánnal és egy Andival.
Reeeeengeteg házi finomsággal, erdő illattal és erdő csenddel.
Pár éve wellnesszezni szerettünk volna, de az árak picit👌 elszálltak, ahogy nézegettem az interneten.
Majd egyszer csak feldobta ezt a házat.
Meg az erdőt. Meg az ajánlatot.
Nem hittem a szememnek, ezért telefont ragadtam és felhívtam Istvánt, aki leigazolta, hogy minden úgy stimmel, ahogy olvastam.
Megmutattam Mundinak, akinek szintén tetszett.
Foglaltunk, mentünk.
Még sosem voltunk túristaházban és mi ugye Albergue-s körülményekhez vagyunk szokva (közös háló, emeletes ágy, közös fürdő), de ahhoz képest itt igazi luxusban volt részünk, mert saját vacsi új szobánk, fürdőnk és wc-nk☝️volt.
(A saját wc egy kicsit már nekem a luxus csúcsa az első kamínó óta☺️.)
A ház előtt fut össze több túraútvonal.
Mindet bejártuk már. Voltunk Lillafüreden, Bükkszentkereszten, lementünk Miskolcra és természetesen a közeli kilátóba és a Lélek barlangba (ami különösen nagy kedvenc! Ide minden alkalommal beülünk), a libegőnél, stb és mindig iszunk a jéghideg, isteni finom Szent István forrásból, ami szintén a ház közelében van.
Ezek klasszak, de ezek mégiscsak dolgok ugye.
Mert a hely lelkét a vendéglátó adja.
Mármint itt István és Andi, akikkel szintén azonnal egy hullámhosszon voltunk.
A hülyéskedés jól vegyült a kedvességgel és a főztjük finomságával. Házi kenyér, kézműves sör, sok nevetés.
Ajánlottak túraútvonalakat, amiket mi örömmel fogadtunk.
No és pontosan tudják, hogy mikor kell beszélgetni és mikor kell egyedül hagyni a vendéget. Jó ideje csinálják, profik.
Délelőttönként ugyanis túráztunk, délutánonként meg itt végeztem el a könyv utolsó simításait a kiadás előtt.
A friss levegőn, egy pohár finom házi bodzaszörppel a ház előtti padra kipakoltam a motyómat és dolgoztam, mialatt Mundi fent sziesztázott a nyitott ablaknál az erdő illatban a szobánkban.
Ja! És miközben hallgattam egy párocska nyitott ablaknál való hangos szexuális lihegését😄… Ha jól hallottam, ők is jól érezték itt magukat..
István kijött hozzám és ekkor pl együtt nevettünk☺️, majd visszament elkészíteni az esti vacsit, a sztrapacskát.
Egyszer elmentek bevásárolni és rám hagyták a házat, ahol én ügyesen senkinek nem adtam semmit (hisz nincs rá hivatalos engedélyem), csak kedves szavakat és wc-t. (Tapasztalatból tudom, hogy ez jól esik a túrázóknak.)
Jól esett a bizalom🥰.
Bejártuk a környéket és ez lett a legesleges legkedvencebb helyünk❤️.
Azóta, ha bánat ér, vagy ha öröm, már nem étteremben ünneplünk, hanem Lápán❤️.
Csendben, nyugodtan🥰.
Istvánnal és az erdővel.
Mindig ír István, hogy hiányzunk neki..
Ha tehetnénk többet is mennénk az tuti csak mindig mindenfelé kóricálunk, de IDE már mindig vissza fogunk térni🥰.
Nyár közepe-végén, ahogy kész leszek a 2. könyvvel, megyünk☺️! Alig várom❤️!!!
Ha szeretnél felmenni, adom a linket:
https://lapa.hu/
Puszi😘,
Anett
Saját képek –
Fehérkőlápa túristaház❤️
