Farokméregetés
A hasmenésem lassan csillapszik, már-már a szokásos módra normalizálódott. Ne tudd meg mit műveltem a repülés napján a reptéri wc-kel…sorra gyaláztam őket…aztán persze takaríthattam magam után😬🤣…
Alapvetően fisi-fosis vagyok, szóval mindig elámulok a székrekedős reklámokon, hogy ilyen valakinek van😮…?
Nna de hagyjuk ezt a sz@r😂 témát.
Szóval szerencsésen hazaértünk az expedícióról és lassan elkezdett leülepedni a sok új élmény. Az új hűtő mágnesek, az újonnan megismert városokból felkerültek a helyükre, kipakoltuk a zsákokat, mindent kimosva elpakoltunk egy időre🥰.
Pisti❤️, az új barátunk bekerült már nem csak a szívünkbe, hanem a telefonunkba is és lassan, a nyugodt pillanatokban feljönnek az új emlékek🥰…
A hegytetőn porban fürdő vadlovacska, a 3 gazdátlan(☝️😬) kirohanó, vadul ugató nagy, fekete kutya egy páfrányosban, egy pihenés egy kis árnyékos hídon totál leizzadva, a reeeeengeteg vadon élő rák látványa a lápon, a hülyéskedések, a viták (igen, az is volt, de ez tök normális☝️), az összefogás, nem politikai, hanem túlélési értelemben (általában az ÉN túlélésem érdekében, ugyanis én voltam legtöbbször a gyenge láncszem🥵🤷♀️…), Estrella❤️, az egyik vendéglátónk anyai ölelése, gondoskodása, Eladio❤️, egy másik vendéglátónk kedves hangja, a Francesina íze Portóban, a reggeli dzsungelharc, a sok elvarázsolt tündérerdő és a beszélgetések többek között Stefivel❤️, Arival❤️ és Rózsával❤️…
Volt élmény ismét bőven nna🥰🥰🥰🥰…
Természetesen voltak farokméregetők is útközben😏…
Ki hány kilométert ment, hány nap alatt, milyen szintkülönbséggel, melyik úton és azon is hányszor.
Nos, bocsi srácok, de ez engem egyáltalán nem érdekel😏…
Imádom Stefiben, hogy nem számolgat, csak megy. Pedig neki aztán lenne olyan statisztikája, hogy a hajad ledobod☝️.!
De nem kérkedik, csak egyszerűen élvezi az utakat🥰.
Mindet. A legnehezebbet is.
Számolás nélkül☝️.!
Nagyon meghatódtam, amikor elmondta, hogy miattunk nem sétált most tovább Santiagótól, hanem ott buszra ült, hogy Finisterrében találkozhasson velünk❤️…pedig neki a gyaloglás az élete☝️.! Túlcsordult a szívem❤️…
Nna de amit mondani akarok:
nem vagyunk egyformák és szerintem nem is kell annak lennünk!
Hogy a távot valaki mennyi idő alatt teljesíti az a saját dolga.
Mindenkinek más a ritmusa, belső késztetése a reeeeeengeteg szépséges látvány befogadására. Ez nem verseny könyörgöm!
Az első utamon Boszim❤️ megtanította nekem, hogy ezt nyugodtan kell csinálni.
Átrohanhatok rekord sebességgel a távon, de ha közben nem élvezem, akkor tök fölöslegesen csinálom.
Ha nem vagyok jelen az adott pillanatban, akkor minek vagyok ott…?
Ki kell élvezni🥰.
Amíg csak jól esik🥰…
Mert pontosan ezekből lesznek aztán a szép emlékek, ezek töltenek majd a későbbiekben fel🥰.
Nem szabad a többiek teljesítményéhez méregetni magam, hisz én, ÉN vagyok!
Csakis magammal kell foglalkoznom. Igen, a nehezebb részeknél szabad kínlódni, káromkodni, megállni, csak feladni nem! Pihenés, erőgyűjtés, aztán tovább kell menni!
Tök mindegy, hogy mennyi idő alatt érek be, a lényeg, hogy beértem🥰.
Hogy olyankor ledobom magam és 20 percig csak fekve lihegek a padlón elterülve, az tök mindegy! Beértem és pont🥵🤩☝️.
Az életben sem vagyunk egyformák.
Amiben én jó vagyok, abban meg más teljesít gyengébben, mégse dörgölöm az orra alá, hogy németül (is) milyen profin káromkodok☝️😁!!!!
Sem az úton, sem az életben nem akarok az infarktus árán is másokat követni!
Csak igyexem tartani a saját ritmusomat🥰.
Boszim❤️ megtanított rá🙏❤️.
Erre is❤️…
A mai üzenetem tehát:
hogy éld meg mindig velejéig a pillanatot (az életedet☝️) és ne versenyezz másokkal.
Te, TE VAGY.
Légy jelen az életedben azzal a ritmussal, amit a te saját bensőd diktál.
Akkor is, ha mások próbálnak nyomást helyezni rád.
Ja! És te se helyezd nyomás alá magad!!!!
EZ A TE UTAD, A TE ÉLETED🥰, csakis magadhoz mérd magad!
Élvezd🥰!!!!!!
Puszi😘,
Anett
Saját, Andis❤️ és Pistis❤️ képek
Jól látod, most nagyrészt direkt nem a menős, hanem a laza és pihenős képekből válogattam☺️.
