Eltévedések és kitérők

Az eltévedésekről.

A mi terveinkbe már utazáskor be van kalkulálva az eltévedés.
Mert egyrészt egy ismeretlen városban eltévedni csodás🥰,
(erdőben nem😬, de a civilizációban igen☝️), meg úgy is elfogunk tévedni, ha akarunk, ha nem😄🤷‍♀️
Kolumbusz is így fedezte fel Amerikát nem igaz😉.?
Szóval ha így nézzük, mi született felfedezők vagyunk👩‍🦯👨🏻‍🦯.
A nászutunkon természetesen Madridba❤️ mentünk. 10 varázslatos napra🥰. Az egyik napon vonattal ellátogattunk a nem messze lévő csodaszép Toledóba❤️ is.
(A spanyol MÁV-val, az az a Renfe-vel kapcsolatos Madrid-Toledo és vissza jegyvásárlós sztorit most nem írom le teljesen, legyen annyi elég, hogy rosszul foglaltam le online a jegyeket, ezt e-mailben gugli-spanyollal megírtam nekik, mire visszaírtak, hogy ne aggódjak👍, Valamilyen Fernando hamarosan hívni fog és MEGBESZÉLJÜK☎️. Mert ők azt hitték, hogy én beszélek spanyolul🤭
Kétségbeesve kértem Robi kollégámat🙏, aki perfekt angol, hogy mielőtt Fernando rám csörög, hívjuk már fel a Renfe központi számát és rendezze már le nekem a dolgot. Sikerült, nem hívott Fernando😮‍💨.)
De ugorjunk, egy szép délelőttön tehát megérkeztünk Toledóba. Érkezéskor, még a vasútállomáson beszereztünk az ott lévő Tourist Office-ból egy várostérképet, azzal indultunk neki a várost megnézni.
(Tipp tőlem: minden nagyvárosban van Tourist Office, ott mindig tudsz egy grátisz térképet szerezni😉, ne a mellette lévő szuvenír boltból vegyél😉.)
Már-már gyanúsan könnyen jutottunk el az állomásról kis sétával a több szakaszból álló, egyre feljebb vivő, meredek mozgólépcsőkig, amik segítségével pikk-pakk felértünk a város szívébe🥰. Megnéztük a szép főteret, majd az egyik utcába bekanyarodtunk, hogy elmenjünk megnézni egy monostort, amiről még itthon, egy túrisztikai oldalon olvastam a neten.
Rengeteg kard-bolt⚔️ volt természetesen útközben, hisz a Toledói acél világhírű.
Mundinak egy helyen bekínáltak akciósan párszáz euróért egy 2 méteres, jó nehéz Hegylakó kardot, de nem kellett neki.(Szerencsére, mert nem tudom hogy magyaráztuk volna el a visszaúton a reptéren a biztonsági személyzetnek, hogy “De hát ez csak egy apró szuvenír Toledóból🤷‍♀️🤷🏻.!”)
Nekem bezzeg Frodó Fullánkját sem engedték megfogni😏, nem látta meg bennem az árus Xénát😩😄.
Pasik😏

De folytassuk a történetet, szóval mi a macskaköveken🐱 mendegéltünk. Csodás, napfényes időnk volt, május vége volt és ez a környék amúgy is Spanyolország legszárazabb, legmelegebb része. La Mancha-ba voltunk, Cervantes híres figurájának, Don Quijote hazájában🥰. Gyönyörű, régi épületek között sétálgattunk kényelmesen. Mindenfelé szuvenír boltok kísértek, amik elé rengeteg áru volt kipakolva. Aztán odaértünk egy nagy kolostorhoz⛪️, amiről rozsdás rabláncok lógtak⛓😲.

A térkép szerint itt volt a monostor. Én meg mondtam Mundinak, hogy: “hát nem tudom, nekem ez inkább valami inkvizíció-komplexumnak tűnik🤔, menjünk még kicsit tovább, biztos itt van valahol…”
Úgy is lett. Mentünk, mendegéltünk tovább, keresve a fejemben elképzelt tündéri kis monostort💒. De onnantól már térkép nélkül😇..
Bejártuk a saját érzéseink szerint a gyönyörű óvárost, valami parkban is voltunk🌳🪑, egy eldugott kis téren beültünk egy hangulatos kis kocsmába finom pásztor ételt🥘 enni (kolbászos zsírban főtt krumpli, husi, paprika😋), meg találtunk egy olyan móros városrészt is, aminek egészen fantasztikus hangulata volt🥰. A szűk utcákban a felettünk kiterített hosszú, színes textilizék jólesően védtek a tűző naptól, így andalogtunk hosszú órákon keresztül össze-vissza, amíg ki nem lyukadtunk a Szent Leokádia templomnál.
Rettenetesen éretlenek voltunk.
Tudom.
De mi itt nagyon elkezdtünk nevetni😆😆. Magunkon is😄☝️.!
Nna ekkor került elő megint a térkép🗺🧐, ami szépen vissza vezetett minket a már látott láncos kolostorhoz.
Na most a “Monasterio” szó – magyarul kolostor – volt az, ami akkor megzavart engem🤦‍♀️. (Képzeld, erre most, írás közben jöttem rá🤦‍♀️😄.!)
Mert én meg egy aranyos kis “monostort” kerestem☝️.! Egy kedves, pici, zöld-kertes házikószerűséget Buddhaszerű szent emberekkel🏡🥰.
Én legalábbis így képzeltem el.
Erre itt volt ez a magas, erődszerű, szürke kő-monstrum, rabszolgaláncokkal az oldalán⛓🏢
A 2. odaérkezéskor elfogadtam a megváltoztathatatlant és elengedtem az ari kis Buddha-ház fantáziámat. Bementünk a kolostorba, ami belülről sokkal barátságosabb volt szerencsére, mint kívülről.
Azután egy csendes mellékutcában talált padra leültünk a város tetejéről a kilátást élvezni. Szemben, a zöld dombokon elszórtan szép nagy házak voltak. Érdekes, magas, vékony fák vették körül őket. Van a helyben valami Toszkánás talán a növényzet miatt, mégis nagyon Toledós az épületek miatt. Csodaszép hely ez is❤️.
Már délután 4 körül volt. Mi lassan felszedelőzködtünk és elsétáltunk az állomásra.
Egy nagyon klassz, eltévedésekkel teli🥰 nap után.
Mindent láttunk és még többet is🥰, mert hagytuk magunkat a városban teljesen elveszni🥰.
Azóta ezt már tudatosan csináljuk így🥰, mindig van nálunk egy térkép, mégis mindig eltévedünk😉🥰❤️❤️❤️

A kitérő

Emlékszel amikor kicsi korodban szinezőztél, hogy mennyire igyekeztél, hogy ne menj ki a vonalból✏️📊.? Mert CSAKIS ÚGY szép.
Egy előre gyártott kép több ezer példányban, több ezer gyereknek, mindenkinek ugyanolyan meghatározott vonalakkal.
De eszedbe jutott valaha is, hogy te új vonalakat rajzolj bele…? Hogy átalakítsd, mert hisz az a tiéd, neked kell hogy tetszen…
Nos kezdjük ott, hogy én nem voltam túl jó gyerek. Nagyon rossz sem, csak olyan, aki MINDIG kitalált valamit.
Bár igyekeztem, mindig mindenhova beintegrálódni, azért gyakran megvoltak a saját ötleteim, ami ritkán tetszett a körülöttem lévő felnőtteknek😬, de általában én azt addigra már megvalósítottam, mire tudomást szereztek róla.
Volt is belőle elég sok bajom, de szerencsém is volt, mert sok remek tanárom volt, meg családom, akik igyekeztek ezt pozitívan látni, elfogadni a kreativitásomat.
Már amikor lehetett😬😄
Ennek köszönhetően én nem a “vonalakon belül” gondolkodom azóta sem.
Tisztelem a szabályokat, de időnként ki-ki megyek.
Az út előtt láttam egy motivációs videóban (Meliék fel is rakták ezt az egyik posztba❤️) San Juan Gaztelugatxe kis sziklakolostorát és azonnal megtetszett🥰. Megnéztem a térképen, de sajnos nem az úton volt. No mi legyen.? Hát mi! Kimegyek az útról😎! (Kimenés a vonalból.)
Nem sokan vállalták ezt a kitérőt a zarándoktársak közül, pedig nagyon megéri elmenni🥰, varázslatos a hely❤️!
Az alternatív utak dettó.
Menjek a hivatalos úton, ami sokszor uncsi betonút, vagy az alternatív hegyi ösvényeken a tengerpart mentén.?
Igaz, az alternatív általában hosszabb, de sokkkkal szebb is🥰☝️!
Ezek után már vágod, hogy én hol mentem mi😇.?
Hát persze hogy az alternatívon🥰. Sok-sok gyönyörű öblön keresztül❤️….
Elmondhatalanul csodás mindegyik🥰….
Persze maradhattam volna a hivatalos úton, mert az a “vonalon belüli” út, de a gyermeki énem arra bíztatott, hogy én csak menjek szépen arra, amerre a szívem húz🌊
Amúgy törvény tisztelő vagyok, sőt! Rettenetesen sok saját szabályom is van, amiket szigorúan be is tartok, de szerintem sokszor tartjuk magunkat olyan szabályokhoz is, amiket nyugodtan megszeghetnénk😉🥰.
Csak úgy, mert senkinek nem ártunk vele, viszont jót tesz a lelkünknek. Nem….?
A lelkünk szinezőjét úgy rajzoljuk, ahogy mi akarjuk, a lényeg, hogy MINKET töltsön el boldogsággal, elégedettséggel és büszkeséggel🥰..
Szép hétvégét,
Anett
saját videó
A kitérő San Juan de Gaztelugatxe-ban🥰
0 0 votes
Tetszett ez a bejegyzés?
Értesítés
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments