Első vízhólyagok letudva✅
Még el se indultunk, de már 2 jó nagyot sikerült a sarkamra csinálni.
A felkészülés egyes részei nem olyan örömtelik, mint pl a soppingolás, meg az olvasás…
A melóhelyre baktatva, az új csukában sikerült összehozni a buborékokat😬.
Az uccsó 3 km-en már éreztem, hogy nem ebbe a pipellőbe fogok menni, bármennyire vagány is, mer’ akkor már minden lépésnél ordítani tudtam volna, ahogy fűrészelte a lábamon a bőrt😫.
Van egy mondás a Caminón, ami ekkor eszembe jutott: “No pain, no Glory”, az az: nincs fájdalom, nincs dicsőség.
Hát ezzel én csak kitételekkel értek egyet. Sztem egyáltalán nem muszály meghalnom az úton, ahhoz, hogy “jó” zarándok legyek, de azért persze nem adom fel az első buboréknál.
Ekkor sem tettem, de ez egyáltalán nem esett jól😫…
Most, hogy belegondolok, a Kamínó nácik rám nagyon büszkék lehetnek, mert egyik beérkezésemkor sem voltam kerek, hol dagadt lábbal és begyulladt foggal, hol hányás/hasmenéssel küzdöttem.
De hidd el, ha mindez nem lett volna, én akkor is rettenet büszke lettem volna magamra🥰.
Most sem készülök egy nagy fakeresztet az úton végig hurcolászni magammal és közben egy ostorral a hátamat csapkodni, sőt.! Városnézés, borkóstolás, dumcsi parti, ilyesmi van tervben🤩.
Tudom, tudom, a zarándoklat nem szórakozás😏…
Másnak☝️.
De én igyexem minden pillanatot érezni/benne lenni.
Ez néha hangos csodálat, néha meg hangos káromkodás formájában tör ki belőlem, de hát nem vagyunk egyformák ugye😬😄.?
És a hangoskodás Olaszországban szerintem pont nem lesz gond😄.
Nna de mit is akartam mondani🤔…? Ja igen! A vízhólyagot nem növesztettem tovább (sőt! leragasztottam vízhólyagtapasszal🩹), nem gyűjtöttem mellé még többet, nem vettem fel megint az új csukát, erőltetve a mártírkodást és bicóval, sőt! A buborék születésnapján🎂 busszal jöttem haza.
Nem vagyok hajlandó szenvedni.
A kollégák emiatt (akik amúgy még Egert sem sétálták be soha, nagggyon tudják, hogy mi jó nekem) folyamatosan szemrehánynak…
NEKEM…
ŐK…
Gyorsan rájöttem a megoldásra: kirúgtam az összes önjelölt trénert és egyből kevésbé lüktetett a sarkam😉..
Az én utam, az én döntésem, ha nem muszály, nekem ne fájjon bakker…
Meggyőződésem, hogy ha fájások nélkül érek be, az semmit nem von le a sikeremből.
Ezt egyszer ki is fogom próbálni😂…
Le a hólyagokkal, fel a tapaszokkal🩹❤️!
Puszi😘,
Anett
UI: zsákpakolás kész, 6,8Kg😎.
De ez már nem csak egy zsák, Susannah kincset érő emlékek hordozója❤️. Olyan frigyláda-szerű… …egy Frigyzsák😄…
Saját kép
