Elmélkedés a találkozásokról
Amikor megismerek valakit és megszeretem, gyakran az jut eszembe, hogy de jó, hogy összefutottam vele! Persze csak utólag, mert a kapcsolatok elején finoman szólva nem vagyok ügyes. Gyanakvó vagyok és makacs. Ragaszkodom a saját elképzeléseimhez, terveimhez, ritmusomhoz.
Konok vagyok no.!
Emiatt kevesebb találkozásból lesz igazi kapcsolat.
De vannak emberek, akiket szerintem a sors küld nekünk és bármennyire is küzdünk ellene, akkor is össze fog jönni.
Persze csak ha időben belátjuk, hogy hülyék vagyunk.
Mundimmal, a párommal is így volt.
Váláskor találkoztam vele, épp nem egy komoly kapcsolatra vágytam… Küzdöttem is a dolog ellen rendesen, mint malac a jégen, amíg valaki a megfelelő kérdést fel nem tette: hogy de miért is vonok párhuzamot 2 különböző férfi között.?!
Hosszas gondolkodás után igazat adtam neki.
Ez 17 éve volt és boldogan élünk azóta is egymással.
De ezt a fajta gondolkodás módot nem adtam ám fel. (Sírig tanulunk, ugye…?)
Fotó:Boszi
A Boszival San Sebastian után találkoztam. Épp arra voltam nagyon büszke, hogy már túléltem 2 napot a dzsungelben. (Dzsungel=nem otthon)
Amikor összefutottunk jót beszélgettünk. Azonnal szimpatikus volt a csaj. Ez lett a vesztem, mert egyből megijedtem a saját ragaszkodásomtól, ezért ahogy lehetett, külön akartam válni tőle. Pedig jó volt vele. (Őrület nem.?) Tökéletes társ volt, lehetett együtt és külön is menni vele, szuper humora volt, okos és kedves volt, hihetetlenül jó beszélgetéseink voltak mindenféléről és én nagyon jól éreztem magam vele.
Mégis időnként mazohista módon meg akartam lépni tőle.
Tisztázzuk: csakis ÉN voltam a hülye.
Ezt kb 4-6 napig csináltam.
De az út hál istennek mindig összeterelt minket.
Aztán rádöbbentem a saját butaságomra.
Onnantól hogy elengedtem a magányos farkas baromságot, jobb is lett. Rengeteget nevettünk, hol ő, hol én segítettük át egymást egy-egy szakaszon és mégjobbakat beszélgettünk.
Nagyon örülök neki, hogy találkoztam vele, sokat tanultam magamról és olyan értékekről, amikre ő tanított meg újra.
Az elfogadás, a megosztás, az előítélet-mentesség, a tolerancia, a nyitottság például.
Mert neki ez mind természetes volt.
Valamikor nekem is az volt, de az évek során elfelejtettem ezeket a roppant fontos dolgokat.
Most újra megtanultam.
Már ragaszkodom a csajhoz.
Tegnap Peruból írt, hogy milyen az új melóhelye. És én már ha csak interneten keresztül is, de most már vele vagyok.
Mert ő már örökre a Caminós családom marad.
De jó, hogy összefutottam vele ott San Sebastian után!
0
0
votes
Article Rating
Értesítés
Login
Hozzászólás írásához, kérlek jelentkezz be!
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments