„… egyszer csak életre kelt körülöttem a táj… a köd, ami rajtunk ült, felszállt, és megláttam előttem a csodás távoli hegyek csúcsát, a végtelen felhőtengerbe úszva, a lila virágos hegyoldalt, amin ültem, nem messze a hegyoldalon álló embereket, az utat, ahogy hosszan tekergőzött a hegyoldalban előttünk, és az utat is, amin épp feljöttünk, a végét még mindig a ködbe veszve. Varázslat volt❤️. Gyönyörű, gyönyörű varázslat🥰! Az ilyen pillanatokat nem lehet elfelejteni❤️…”
0
0
votes
Article Rating
Értesítés
Login
Hozzászólás írásához, kérlek jelentkezz be!
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments