Csendes napok – önkéntes elvonulás a Caminón
A Caminón sok minden történik: beszélgetések, új ismeretségek, közös vacsorák, zsivaj az albergében. De van egy másik arca is az útnak – amikor egyszerűen elcsendesedsz, és minden kifelé irányuló zajt lehalkítasz.
Nem kell hozzá kolostor vagy hivatalos elvonulás. Maga az út, a természet és a folyamatos mozgás előbb-utóbb megteremti ezt a csendet. Van, hogy észre sem veszed, csak arra kapod fel a fejed, hogy már órák óta nem szóltál senkihez, mégis jól érzed magad. A lépteid zaja, a madarak hangja és a szél suhogása veszi át a főszerepet.
Ilyenkor egyfajta könnyűség jön. Nem kell bizonyítani semmit, nincs „feladatlista”, nem csipog a telefon. Csak mész előre, és a gondolatok lassan kitisztulnak, és ami először kusza, zavaros, az szépen leülepszik. Mint amikor egy üvegben felkavart homok leül az üveg aljára, és egyszer csak átlátszóvá válik a víz.
A csend nem mindig kényelmes az elején. Van, akinek fura, sőt ijesztő, mert hirtelen nem tereli el semmi a figyelmet. De ha benne maradsz, ha adsz neki időt, akkor kiderül, hogy sokkal felszabadítóbb, mint gondoltad. Olyan, mintha újra lenne levegő.
A Caminón a csend tehát nem hiány, hanem ajándék. Egy belső elvonulás, amit nem kell megszervezni, nem kerül pénzbe, és nem kell hozzá különleges hely sem. Csak hagyni kell, hogy megtörténjen. Mert az út – a maga egyszerűségével – előbb-utóbb úgyis elhozza ezt belső csendességet.
És talán ezek a csendes napok adják a legtöbbet: amikor nem történik semmi különös, mégis úgy érzed, kicsit tisztább, könnyebb és szabadabb lettél.
Akár olvasni, akár hallgatni szeretsz — a történet minden formában elérhető.
Válassz könyvet, e-bookot vagy hangoskönyvet, és rendeld meg még ma!
Feliratkozás
Belépés
Hozzászólás írásához, kérlek jelentkezz be!
0 hozzászólás