Az életben azt kapod, amit keresel. Ha jó dolgokat keresel, megtalálod őket. Ha hibákat keresel, azokat is megtalálod.
Sokáig nem engedhettük meg magunknak, hogy utazzunk.
De eljött az idő és végre kisebb utazásokra tudtunk elmenni.
Úgy adódott, hogy Madridba vitt az első utunk.
A hatalmas reptérre nagyon NEM rutinos turistákként érkeztünk.
Már a kikeveredés onnan is komoly kihívás volt, de a metrón ülve már elkezdtünk minden apróságot élvezni
. Hogy például SPANYOLUL mondta be az állomások nevét a megállók előtt egy kellemes hang:
. Hogy például SPANYOLUL mondta be az állomások nevét a megállók előtt egy kellemes hang:“Proxima Estacion nuevos Ministerios”.
Az ottaniakkal ellentétben nekünk már ez is kaland volt.
.Meg leszállás után a szálláskeresés
.
.November közepe volt.
-13 fokból repültünk a napfényes +15 fokba.
Az időjárás előrejelzés esőt mondott aznapra, de pont akkor állt el, amikor megérkeztünk.
.Még vizes volt minden, de már sütött a nap, ahogy a szállásunk körül bóklásztunk.
Pár bónusz kör után megleltük.
Belépés után rögvest el is kezdtük az Activityt a recepciósokkal
.
.Bemutatkozáskor a szobakulcs gyorsan meglett, csakhogy kellett még ott lennie 2 jegynek is az esti meccsre.
Merthogy mi eredetileg Real Madrid meccsre mentünk, a jegyeknek pedig a recepción kellett lenniük egy borítékban.
A pantomim ezen a ponton kezdett eldurvulni.
Én: a tenyerembe mutatva angolul közöltem, hogy “meccs tikett!
(az az: kérem szépen a jegyeket)
(az az: kérem szépen a jegyeket)Recepciós: az utca felé intett
, hogy akkor arra ballagjunk el a stadionhoz és vegyük meg magunknak.
, hogy akkor arra ballagjunk el a stadionhoz és vegyük meg magunknak.Én: mutogatás a szekrénye felé, hogy de itt kell lennie aranyapa
!
!Patt helyzet alakult ki, de ekkor
a másik recepciós, aki eddig érdeklődve figyelte a játékot rájött a megoldásra, kinyitotta a szekrényt, amiben ott lapult a boríték, benne a belépőinkkel a foci-menyországba.
.Akkor volt még egy rövid party, mert a jegyeken szereplő ülések száma asszem a 12-es és a 14-es szék volt, tehát nem egymás mellé szólt.
Rámutattam a jegyre, majd Mundira, hogy: “Nem oké! Tugedör!!!”
Erre a pasi mondta, hogy: de, de, ez így oké
!
!Jó, itt meguntam, gondoltam magamban, ha valaki közénk ül, majd megkérjük, hogy cseréljen valamelyikünkkel helyet. Csak nem akar senki egy pár közé ülni…!
Megköszöntük a játékot, felugrottunk lerakni a cuccainkat, majd indultunk is a stadiont megnézni.
Képzelj el 2 magányos Real Madridost (MINDENKI Barszás körülöttünk
..), akik életükben először látják meg a TV-ben oly sokszor látott szentélyt
…
..), akik életükben először látják meg a TV-ben oly sokszor látott szentélyt…Nem sírtunk, de majdnem, amikor az utcán sétálva messziről megláttuk az óriási 4szögletű épületet.
.És ahogy közeledtünk felé egyre hatalmasabb lett
. Meg az előtte lévő parkoló is… Meg a stadion felirata is…
. Meg az előtte lévő parkoló is… Meg a stadion felirata is…Lefényképeztük egymást alatta, de csak a mi boldog mosolyunk egyértelmű a képen, a felirat kicsit homályos.
Nem baj, AZ a pillanat a lényeg! AZT sosem felejti el egyikünk se!
! AZT sosem felejti el egyikünk se!Amikor a homályos képek készítésével megvoltunk, gondoltuk nézzük meg az Estádio másik oldalát is.
És tényleg az tök más volt..!
..!Mert bár ugyanabból az építőanyagból csinálták ott is, mint elől, de itt nem volt kiírva a stadion neve, meg teljesen más volt a beléptető kapuk sorszáma! (Szerencsére..)
, meg teljesen más volt a beléptető kapuk sorszáma! (Szerencsére..)Szóval hasonszőrű fanatikus társaim ha ott vagytok, mindenképpen nézzétek meg ti is mind a 4 oldalt!!!!!
!!!!!Az esti meccsre a jegyeink a zsebünkben lapultak induláskor és kb 3 óránk volt a kezdő sípszóig. A stadion körbejárásával csak másfél óra ment el.
Micsináljunk?
Találtunk egy aranyos Tapas-bárt, ahol egy Charlie Sheen kinézetű pultost láttunk meg.
Ezért bementünk.
Mindenféle falatkákat kértünk, amit Charlie kedvesen ki is rakott nekünk kistányérokra.
Közben mindent dokumentáltam természetesen a fényképezőgépemmel. Ahogy ezt Charlie meglátta, azonnal felajánlotta, hogy csinál rólunk képet, adjam csak oda a kamerát!
, adjam csak oda a kamerát!Azt hiszem innentől imádom a spanyolokat.
.Bár az egyik felvétel pontosan megörökíti azt a pillanatot is, amikor megláttam, hogy Charlie hótt olajos kézzel készíti a majdani emlékeinket, de gyorsan túltettem magam a dolgon és a pillanatra koncentráltam.
Megköszöntük
.
.Ezzel is elment fél óra.
Kértünk 1-1 sört.
Már épp kezdtünk volna unatkozni, amikor bejött egy fiatalember a bárba egy nagy szatyorral és minket meglátva felcsillant a szeme
.
.Rajtunk kívül csak Charlie és egy idősebb úr volt bent.
Odajött hozzánk és filmes CD-ket akart nekünk eladni.
Azonkívül, hogy nem igazán volt suskánk akkoriban, az sem a vásárlás mellett szólt, hogy spanyolnyelvű filmek voltak a kezében.
Bár ő nagyon szerette volna, de mi nagyon nem akartuk a spanyolnyelvű Ötödik elemet megvenni. Vonakodva hagyott ott minket. Ezzel is elment 10-15 perc.
Aztán nem bírtam tovább az ücsörgést, mondtam menjünk! Ez egy bazi nagy stadion, biztos sokáig tart, mire leellenőriznek, mire bemegyünk, mire megtaláljuk a helyünket stb tuti lesz vagy félóra, el fogunk késni! Alig van 3/4 óránk
!!!!!!!!
!!!!!!!!Ja, el is tartott az egész, sétával együtt vagy 10 percig…. Piszok profik az itteniek! Mindenhol segítők, terelők álltak és mosolyogva mutatták a jegyünket nézve az irányt.
…. Piszok profik az itteniek! Mindenhol segítők, terelők álltak és mosolyogva mutatták a jegyünket nézve az irányt.Szóval pikk pakk megtaláltuk a helyünket, ami egymás mellett volt…
…(12-es és a 14–es szék…)
Leültünk.
Ekkor kezdődött csak az igazi varázslat!
!A Bernabeu-ban voltunk személyesen!!!! Ittuk magunkba a hangulatot, az épületet…
!!!! Ittuk magunkba a hangulatot, az épületet…Amikor pedig a fiúk is kijöttek a pályára, onnantól végképp olyan eufórikus lett minden, amit nem tudok leírni… még a bőrpólusaimmal is néztem a meccset, még ők is együtt kiabáltak a mellettem ülő idősebb spanyol úrral.!
… még a bőrpólusaimmal is néztem a meccset, még ők is együtt kiabáltak a mellettem ülő idősebb spanyol úrral.!Igen, míg Mundi csendben szotyizott, én hangosan szurkoltam kettőnk helyett is
.!
.!Nyertünk.
.95 perc varázslat. (Hosszabbítás is volt.)
.)Amikor vége lett, mi nem akartunk felállni, de a biztonsági őr nem engedte, hogy beköltözzünk
.
.Táncolva mentünk a szállásra
… …micsoda meccs volt…!
… …micsoda meccs volt…!Micsoda nap volt…!!!
…!!!Másnap elkezdtük bejárni a város stadiontól távolabbi részeit is.
Nem voltunk felkészülve ennyi szépségre.
.Madrid egyszerre egy tüzes fiatal Szenyoríta és egy nyugodt idős Szenyor. Minden megvan benne, hogy álmaim városa legyen.
Az is lett.
.A csodaszép forgalmas tereivel, utcáival, a nyugodt parkjaival, a fenséges szobraival, a rejtett virágos kertjeivel, a kedves lakosaival, a különleges épületeivel, az utcán Flamenco zenére táncoló lila ruhás fiatal nővel és a kedvencemmel, a fák között megbújó csendes kristály palotájával.
, a különleges épületeivel, az utcán Flamenco zenére táncoló lila ruhás fiatal nővel és a kedvencemmel, a fák között megbújó csendes kristály palotájával.Soha nem gondoltam volna, hogy így meg lehet szeretni egy helyet. Mintha hazaértem volna.
.De hát még csak 1 napja vagyok itt, hogy lehet ez…?
Nem tudom és azóta sem jöttem rá, de ez az érzés mai napig megvan. (Ezután még 2* voltunk Madridba és mindkétszer olyan érzés volt, mintha hazaértünk volna.)
. (Ezután még 2* voltunk Madridba és mindkétszer olyan érzés volt, mintha hazaértünk volna.)2 nap tömény varázslat.
.Minden tetszett! MINDEN!!!
! MINDEN!!!Valószínűleg a hozzáállásunk is sokat számított, mert egyszerűen elfogadtuk mindent úgy, ahogy kaptunk. Nem akartunk ilyen meg olyan ételt, vagy ágyat, nem kritizáltuk a helyiek dolgait, csak elfogadtunk mindent ahogy volt.
Nevettünk a mindenhol parkoló kocsikon (az elakadásjelzőt itt inkább parkolás jelzőnek használják, mert megállnak egyszerűen egy pékség, vagy valami bolt előtt, benyomják a villogót és már ugranak is be vásárolni.
És ez SENKIT nem zavar!
!A városban mászkálva reeeengeteg kedves emberrel találkoztunk.
.Emlékszem a Retiro-t kerestük egy zebránál állva, egy várostérképpel a kezemben, hogy “itt kell lennie valahol
..”, amikor egy idősebb hölgy jött át szemből a zebrán. Ránéztem, ő pedig mosolyogva vette fel velem a szemkontaktust
és jött egyenesen felém. Ahogy átért, óvatosan kérdeztem meg tőle, hogy “Retiro…?” Erre ő kedves spanyol szóáradat közepette mutatta a helyes irányt.
..”, amikor egy idősebb hölgy jött át szemből a zebrán. Ránéztem, ő pedig mosolyogva vette fel velem a szemkontaktust és jött egyenesen felém. Ahogy átért, óvatosan kérdeztem meg tőle, hogy “Retiro…?” Erre ő kedves spanyol szóáradat közepette mutatta a helyes irányt.Nem fordította el a fejét, nem került ki, hanem mosolyogva nézett rám, hogy bátran szólítsam meg. Egy angyal volt
. Kb 10 éve ennek, de még most is emlékszem rá.
. Kb 10 éve ennek, de még most is emlékszem rá.Nem tudom mi tetszett jobban, ez a figyelmesség, vagy a Retiro. Mindkettő.
.A Retiro becsületes neve El Jardin del Buen Retiro, az az a jó visszatérés kertje. Micsoda név..! És tényleg szívmelengető itt lenni. Ilyen nyugalmat évek óta nem éltem meg, mint ami itt van. A délelőtti napfényben sétálgattunk az óriási parkban és a sohasem látott formájú fák, növények elámítottak minket. Az emberek nyugalmat sugározva andalogtak körülöttünk, amit mi automatikusan átvettünk és mi is egy fokozattal (vagy kettővel) lejjebb kapcsoltunk és teljesen elengedtük magunkat. Utcazenészek játszottak a fő sétálón, babakocsikat toltak lassan nagyszülők alvó, vagy nem alvó kisgyerekekkel, kellemes kávé
illat lengte be a kis bárokat a csónakázó tó mellett, szóval hihetetlen harmónia volt, azt hiszem itt fogott meg végleg a város.
..! És tényleg szívmelengető itt lenni. Ilyen nyugalmat évek óta nem éltem meg, mint ami itt van. A délelőtti napfényben sétálgattunk az óriási parkban és a sohasem látott formájú fák, növények elámítottak minket. Az emberek nyugalmat sugározva andalogtak körülöttünk, amit mi automatikusan átvettünk és mi is egy fokozattal (vagy kettővel) lejjebb kapcsoltunk és teljesen elengedtük magunkat. Utcazenészek játszottak a fő sétálón, babakocsikat toltak lassan nagyszülők alvó, vagy nem alvó kisgyerekekkel, kellemes kávéillat lengte be a kis bárokat a csónakázó tó mellett, szóval hihetetlen harmónia volt, azt hiszem itt fogott meg végleg a város.Itt láttam meg a kedvenc szobromat is, az Európában szinte egyedülálló köztéri Lucifer szobrot. Az Angel caidot.
A letaszított angyal szobrát.
Nem vagyok sem műértő, sem hívő. De ez a szobor azonnal megfogott. A szobor arcát elnézve annyideannnnnyi különböző érzés ébredt bennem… Hosszú ideig néztem és éreztem…
…Nálam elérte a művész a maximumot.
.Soha nem hagyom ki ezt a szobrot azóta sem, ha pár évenként elmegyünk és minden egyes alkalommal elvarázsol.
2 napot töltöttünk a városban, de ennél sokkal több élményt gyűjtöttünk akkor.
.Van, aki ablakon kiszórt pénznek érzi az utazásra elköltött pénzt, mert nem sok kézzel fogható dolgot hoz haza az ember.
Szerintem meg pont ez a lényeg, hogy a szívemnek és a lelkemnek gyűjtöttem szépségeket. Azok meg bár nem kézzel foghatóak, de sokkal értékesebbek.
.Összefoglalva akkor, ott én mindent szépnek láttam, mindent élveztem és talán ezért volt nekem annyira szép.
.Jó, a spanyolok is nagyon odatették magukat, nem tudom nem imádni őket
!
!Ekkor alapoztuk meg a kapcsolatunkat.
.A 2. utunkkor a reptéren bolyongva futottunk bele egy fiatalemberbe, akin egy nagy hátizsák volt, amin egy fésűs kagyló lógott és vidáman kereste a kijáratot.
Segítettünk neki.
Kis gondolkodás után jutott eszembe, hogy mit is szoktak mondani a zarándokoknak, de beugrott: “Buen Camino!” kiabáltam utána. Nem tudom hallotta e még.
!” kiabáltam utána. Nem tudom hallotta e még.Akkor még nem sejtettem, hogy én is el fogok ezen a csoda úton indulni és ez az ország és a lakosai még jobban a szívembe fognak költözni, azt hittem lehetetlen még jobban szeretni őket, de képesek voltak fokozni…
, azt hittem lehetetlen még jobban szeretni őket, de képesek voltak fokozni…Saját fotó: akkor a Retiroban
Értesítés
Login
Hozzászólás írásához, kérlek jelentkezz be!
0 hozzászólás