Az élet, amikor abbahagyod az agyalást
Az első utam előtt egy adta megtestesült görcs voltam. Mindenen felidegesítettem magam, ami nem úgy volt, ahogy én elképzeltem, ami nagyjából a minden volt…
Mert mikor történik valami úgy.?
SOHA.
A túrapólótól a repülésig, semmi nem olyan, és akkor még ott vannak az emberek, de főleg én magam, mer’ olyan dolgokat vártam el magamtól, ami nem nagyon volt reális.
Az elképzelés, hogy én majd tánclépésekkel fogok bevonulni 25-30 km után egy zarándokszállásra, nem hogy nem jött be, de a legrosszabb formámat mutattam meg önmagamnak a nyafogásokkal, kipurcanással már 4-5 kilométerre a céltól☝️, amikor még be se értem…
Nem kellett, hogy más csalódjon bennem, én ezt elintéztem egyedül.
A felmerülő dolgok is gyakran megakasztottak, és olyankor megtorpantam, hogy hátha akkor elmúlnak, de nem, Yaya fekete bőrű maradt, az út elveszett, én eltévedtem, stb.
Szerencsére a 2. napon találkoztam Boszimmal, aki onnantól átnevelt, és hívta fel rá a figyelmem egyszer-kétszer-100szor, hogy mi a lóf@szt nyavalygok minden apróság miatt? Persze ő nem így fogalmazott.
2 hetébe telt, mire igazat adtam neki, és lassan elkezdtem megtanulni, hogy: soha, semmi nem úgy lesz, ahogy én akarom, tanuljak már meg sodródni, alkalmazkodni gyorsabban, és a legjobbat kihozni az új helyzetből.
Ha pedig nem lehet, akkor legyek engedékenyebb, rugalmasabb, elfogadóbb.
Hát igen, ő maga volt egy rugó❤️❤️❤️.!
Gyakran néztem, ahogy könnyedén kapcsolatokat teremt, vagy veszi az akadályokat -engem is beleértve néha- és alkalmazkodik.
Ez nem azt jelenti, hogy birka módjára ment mindenkivel, sőt! Ő a saját tempójában haladt mindig, de a nem várt dolgokat kis gondolkodás után egyszerűen vagy beillesztette, vagy elfogadta.
Nem torpant meg és mérgelődött egy percig sem.
Sok más mellett ezt tanultam tőle.
A belém ivódott felesleges morgolódást már nem alkalmazom én sem. Ha valami kellemetlen történik, pár óráig ugyan még hordozgatom, de aztán lenyelem és igyexem a megoldásra törekedni.
Bakker 50 éves vagyok, nincs időm már az ilyesmire, az idő nagyon szalad velem.
Minden új út ugrás az ismeretlenbe, de már nem aggódom, vagy idegeskedek, pláne nem előre.
És nem csak ha úton vagyok, hanem itthon is alkalmazom ezt🥰. Így az időm sokkal tartalmasabb lett, nem morgok folyton tök feleslegesen, elcseszve ezzel a magam és mások idejét.
Már tudom, hogy soha semmi nem úgy fog történni, ahogy én akarom, hanem: ahogy lennie kell.
És az nekem pontosan úgy lesz jó🥰!
Főleg amikor valami fantasztikus dolog jön, én meg előtte rágörcsöltem🤦♀️
És hogy mire fel ez a fene nagy optimizmus.? Há’ kérlek szépen, ez télleg bevált az utóbbi 5 évemben és sokkaldesokkal könnyebb az életem a görcsök nélkül☝️.
Nem gondtalan, de határozottan jobb🥰.
Puszi😘,
Anett
Ui: a fürdő jól halad, az új csempék felrakva, fugázva, a nappalink még mindig egy kisebb tüzép telep, de haladunk. A Mester (Mundi) még mindig jön pontosan és úgy dolgozik ráadásul, mintha magának csinálná😉😎😁, szóval tervezek neki valami extra jutalmat🤔.!
Saját kép
