Az ajtókról…
Adrika az idén egy Felvidéki túrát kapott szülinapjára tőlünk.
Pontosabban a tavalyi szülinapjára kapta ezt, csak most jött el az ideje😄☝️.
A Covid csúszásba tette a szülinapi ajikat, mivel évek óta élményt adunk egymásnak és a 2020-as év összezagyvált mindent, szóval most úgy néz ki, hogy jövőre kapja meg az ideit🤷♀️…
Nem baj, addig van időm kigondolni, hogy mi legyen☺️…
Nna de a tavalyi (most) nagyon jól sikerült, leszámítva, hogy cseppet meg volt fázva a szülinapos, de benne volt a mókába maximálisan, hagyta magát még deresre is húzni.
Mert mi kipróbáltunk minden kínzó eszközt természetesen a Szepesi várban😁.
(Akik utánunk érkeztek a kamrához, látva a kísérletező kedvünket, megijedtek és inkább nem jöttek be, nehogy bevonjuk őket is a kísérletekbe, ezért gyorsan tovább mentek😄.)
Nna de ugorjunk vissza az elejére.
A magas Tátrában🏔️ kezdtünk, ami gyönyörűségesen szép❤️. Az idő rövidsége miatt csak a kilátóba és a tónál voltunk. A hegyek, a Csorba tó, a természet, a Haluska🍲, az ottani emberek, mind fantasztikus🥰.
Ja☝️! Szavam ne felejtsem, a fiúk a sört is nagyon dícsérték🍺😄.
A kimondhatatlan nevű szép Tátrai város után (a mássalhangzók brutálisan torlódnak a környéken) Lőcsére mentünk, ahol a városháza mellett van a Szent Jakab templom, ahol mi Mundival azonnal otthon éreztük magunkat a sárga nyíl és kagyló jelzések okán🥰.
Sajnos zárva volt, így csak kívűlről nézegettük a világ legnagyobb oltárát🧑🏿🦯👩🦯😄…
Sajna a híres városházát is csak így tudtuk megcsodálni, mert az is zárva volt, de amint lehet, megnézzük a Fekete várost és a Lőcsei fehér asszonyt, úgyhogy virtuálisan csak bejutunk😎☝️.
Mundi egy ideig a városháza melletti szégyenketrec felé terelgetett finoman, a megnemgyónt bűneim okán, de kimagyaráztam magam, így nem kellett bemennem😁. Eközben persze Adrika és Joci jókat szórakozott rajtunk😂.
Lőcse után következett a Szepesi vár, ahol felújítás okán sajnos itt is csak a kinti részeken tudtunk nézelődni. És idétlenkedni. A kínzó kamra tetszett meg valamiért mindannyiunknak. A fiúk a szöges széket próbálták ki, mi lányok meg nyújtót (Mundi szerint a korabeli magasító plasztikai eszközt😄), ezután megcsodáltuk a vár hatalmas belső udvarát, a Sárkányszív forgatási helyszínét (ezt is felírtuk a megnézendő filmek listájára).
Ez a hely is csodaszép❤️.
Egyáltalán nem vette el a kedvünket a sok zárt ajtó, hisz annyi nyitott volt🥰…!!!!!
A magas hegyekkel a hátunkba ezután Kassára indultunk.
Bár esett, a sör és az itteni töltött Haluska is isteni volt, a város gyönyörű❤️ és itt már a több magyar szó is segített, nagyon tündérek voltak az itteniek is🥰.
Voltunk a Szent Erzsébet katedrálisba (itt mondjuk elbizonytalanított minket, hogy telefont nem szabadott használni, de QR kódok voltak belül elhelyezve egyes részeken🤔..), ahol szintén ott volt a kagyló jelzés❤️. A katedrális után Rákóczi Rodostói másolat házához sétáltunk, gondolatban mi is megkoszorúztuk❤️, majd a Márai házat látogattuk meg, ami engem különösen megérintett🥲❤️.
Az utca végén egy nagy öleléssel köszöntem meg neki is ezt a szép utat és a sorait, ahogy Szent Jakabnak szoktam a Camino végén🤗❤️.
Az eső eláltával csellengtünk ebben a szép városban még egy kicsit, fotóztunk szépségeket, majd lassan felkészültünk a hazaindulásra.
Véget ért ez az út.
A macik miatt az itteni úton mondjuk nem mernék menni😬, de jól esett picit becsatlakozni a sárga nyilas útra❤️🥰.
Pár percre újra zarándoknak lenni.
Azt hiszem, ez a függőség már kialakult, nagyon hiányzik az út…
Csak az nyugtat, hogy jövőre megint megyünk☺️❤️…
Bár nem jutottunk be mindenhová, rengeteg új gyönyörűséget hoztunk magunkkal❤️.
Gyönyörű, finom és nagyon kedves Szlovákia❤️.
Nemcsak Adrika kapott ajándékot, hanem mi is🥰🥰🥰.
Azt hiszem pontosan ezért szeretjük ezt a módját az ajándékozásnak❤️…
Minden születésnapunk egy állomás az életünkben.
Mi határozzuk meg, hogy hogyan és kivel lépünk át ezen az ajtón.
Mi közösen szeretünk❤️.
Szép hosszú hétvégét neked, mi nemsokára belevetjük magunkat a filmezésbe📽️,
Puszi😘,
Anett
