Az 50-es túra, összegzés

Hol is kezdjem…
A rövid verzió: fantasztikus volt🥰.

A hosszabb: sokkal jobban sikerült, mint vártam, pedig sejtettem, hogy klassz lesz🥰.
Csak egyetlen egyszer hisztiztem be, szerencsére a lányaim ismernek több mint 30 éve és tudják, hogy nem ez az alap természetem. (Mundi most megúszta😄…)

Ha ilyen emberekkel vagy úton, mintha egy védő burokban lennél❤️. Pontosan tudtuk egymásról, hogy kinél, mikor és hogy kell legjobban kezelni a felmerülő nehézséget. Bettike a csupaszív mindig átsegített minket Adrival a hídtalan patakokon😬, cserébe, ha ő komorodott el, felajánlottam, hogy éneklek neki a borzalmas hangomon😄. Adrika a legkiegyensúlyozottabb közöttünk, dinkák között, nála elég volt, ha lassítok, mer’ néha igen komoly rohanásban mentem elől🏃‍♀️. Szerencsére rám szólt.

Az út jellemzője a rengeteg nevetés volt😂🤣🤣😂😂😂🤣🤣🤣🤣.
Mint valami fruskák, úgy viselkedtünk.
És lélekben tényleg azok is lettünk🤩🤩🤩.
Azt hiszem mindannyian visszamentünk pár napra azokba a régi, gondtalan időkbe.
Elfelejtettük a napokat és csak élveztük a pillanatot…
Nem voltak hétköznapok, vagy hétvégék, csak az út volt❤️ és mi hárman❤️.

Mindent megoldottunk, ahogy ezt mindig is csináltuk.
Kevés 3 fős legjobb barátság van. Igen, Adrikámmal többet vagyok, de csak mert Bettikém Bécsben él. Erre van viszont a videó hívás.
Nem tudnám elképzelni az életemet egyikük nélkül sem❤️❤️.

A barátság nem a könnyű időkben válik igazán szorossá, de most mi hárman ezzel a csodaszép úttal ünnepeltük meg magunkat és egymást.
A magunk bolondos módján☺️🥰❤️…

Az úton lehetett valami pozitív kisugárzásunk, mert bevonzottunk mindenkit. A visszafogott svájci párostól, Petrától és Mariontól, az utca emberéig, mindenki mosolyogva traccsolt velünk. Mi meg mindig éltünk a lehetőséggel🥰🥰🥰.
Nna de az út technikai részéről még nem írtam semmit. Mert eddig az érzelmi részről írtam🥰.

Szóval: a Szent Ferenc út, vagy másnéven a Via Francigena egy két irányú út, Róma-Canterbury, Canterbury-Róma irányba. Mi a Lucca-Siena szakaszt csináltuk meg, tehát mi Róma felé, a déli úton jártuk.
A célvárosaink: Lucca, Altopascio, San Miniato, Gambassi Terme, San Gimignano, Monteriggione és Siena volt.

Regényes vidék, a reneszánsz Itália kis gyöngyszemei… Ahogy megláttuk a távolból a hegy tetején lévő középkori várakat a magas tornyokkal, lélegzetelállító volt. A régi falak között meg olyan volt zarándokként kóborolni a modern túristák között, mintha mi is kicsit a múltból jöttünk volna…
A papucsainkkal, az egyszerű ruháinkkal, a farkas éhségünkkel kiríttunk a csinos tömegből, de mi már rég túl vagyunk korunk okán😉 a “mit gondolnak rólunk?” kérdésen és lesza… akarom mondani nem érdekelt, csak elengedtük magunkat és maximálisan kiélveztük mindenhol a hely által nyújtott kellemes érzéseket.

És hogy a táj milyen?
Hát kérlek szépen: sokkkkkal szebb, mint a képeken❤️….!
Folyton leragadtunk fényképezni.
Erről nem is írok többet, mert lehetetlen szavakba foglalni❤️❤️❤️❤️…

Ellátás:
Ez az út nincs úgy kiépítve, mint a Camino. Nincs folyton bár és Albergue.
7 városból 4 helyen tudtunk Albergue-be menni, a többi privát szállás volt.
Előre kellett foglalni, itt nincs váratlan beesés.
Nincs olyan sok bár sem útközben, ahol pihenni lehet. Az erdei patakokon sincs híd, az utak nem mindenhol vannak karbantartva, szóval itt nincsennek annyira elkényeztetve a zarándokok.
Cserébe prózaibb az út.
Nincs tömeg, nem sok társsal mentünk és ők is visszafogottabbak voltak, mint a megszokott beszédes Caminós banda, de azért mi gyakran megtörtük a jeget, akivel csak találkoztunk.
Hagyták magukat😍…

Az út mindig le s fel ment. Nem nagyon, de annyira igen, hogy szentségeljünk🥵😄. De mindig megérte❤️.
Nincsennek kutyák az úton, mint a Via Marianán, ami viszont nem baj.
A helyiek kedvesek, bőbeszédűek, segítőkészek, van humoruk, szóval aranyosak voltak❤️.
A kaja issssssssssssteni!!!! Ettem pizzát, pásztát és nutella fagyit🍦!!!!! Mind finom volt, de édesszájú lévén nálam ez vitte a prímet😋.
A bor is fincsi, egri lévén természetesen mindenhol 1 pohár helyi bort lemeóztam🍷 és azt kell mondjam, ügyesek a helyi borászok.
Az időjárás ingadozó volt így májusban, de szerencsére csak 1x esett, mondjuk akkor mintha dézsából öntötték volna, de ettől eltekintve pont kellemes volt. 10-23 fokig.

Sok betonút, de sok az erdei ösvény is.
A jelölések jók, de rengeteg, nagy kitérős alternatív út van, amit mi a Via Francigena Appal tartottunk kordában. Nézni kellett mindig a térképen, hogy hol vagyunk és merre menjünk.
Már ha a mobilnet engedte, mert az bizony nem mindig volt😏.
Ez elég zavaró volt gyakran, hisz tudnunk kellett, hogy merre tovább…
Ilyenkor métereket lépkedve próbáltam elkapni, amíg beugrott😬😆…

Ezt az utat türelem nélkül nem ajánlom neked. Az önkéntesek is elcsacsognak, amíg te össze nem esel.
Ha viszont túléled a traccspartit, utána olyan szobát kapsz, amitől elájulsz, mert a wc-jéről is olyan panorámát látsz, hogy az agyad eldobod❤️☝️!!!!

Összességében tehát ha elengeded az elvárásokat és elfogadod az ottani sajátosságokat, egy életre szóló fantasztikus élményt kapsz❤️.
De ezt mindenhol így kell csinálni, nem🥰…?

Jól sikerült nna🥰🥰🥰.
Szerintem valamikor megcsináljuk Siena-tól Rómáig.
A zarándokigazolványok az eddig gyűjtött pecsétekkel eltéve, hogy a kövi útra csak gyorsan előkaphassuk❤️❤️❤️…

Puszi😘,
Anett

Saját, Bettikés és Adris képek

0 0 votes
Article Rating
Értesítés
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments