Apdét: a krízis megoldódott,

megjöttek a könyvek📚📚📚🥰!

Ha valami különleges ajit szeretnél adni karira a humor-értő könyvmoly barátodnak/nődnek, vagy tenmagadat szeretnéd meglepni (meg fogsz😂☝️❤️.!) akkor itt a lehetőség🥰.! Egy modern olvasmány, minden fejezet végén QR kóddal, hogy lásd is, amit olvasol🎞😉! Hoppá😎🥰.!!!!!!

A könyv stílusát alant tesztelheted, hogy be jön e:

Sziasztok, a könyv a jelenlegi papír-krízis miatt kicsit csúszik, de folyamatban van, ma kaptuk az infót, hogy nemsokára kész lesz🥰!

De amiért most jelentkezem: bevallom először nem nagyon akartam az oldalon posztolni (a profi poszt nekem nem megy🤷‍♀️😄…), de aztán egyik nap eszembe jutott, hogy mindig miután leadtam az „utolsó“ verziót Meliéknek (igen, több ilyen alkalom is volt😬😄…) (Mundi folyton figyelmeztetett, hogy: “seggbe fognak rúgni lassan Cukikám🤨.!”..) (..de nem tették🥰), mindig eszembe jutott még pár dolog, amit kifelejtettem a könyvből. Most, hogy már TÉNYLEG el kellett engednem a kiegészítés lehetőségét, perszehogy megint felugrott pár emlék🤦‍♀️, szóval, ha már homár, akkor most itt leírom😉🥰.
A helyesírást nem ér nézni☝️!
Akkor mehet🥰?

Santanderbe vagyunk, az ottani Albergue kialakításáról, a benne folyó életről lesz most szó..
Egy hoooooosszú, csodaszép tengerparti séta után érkeztem be ebbe a tengerparti nagyvárosba❤️. Örülök, hogy hallgattam Ritáékra, tényleg csodaszép volt a partmenti út❤️… Jó, a legvége már nem volt annyira romi🥵, de a nap hihetetlenül gyönyörű❤️ volt és én jól leizzadva, ismét csodás élményekkel teli🥰 értem be a helyi (ha jól emlékszem) 50 ágyas önkormányzati Albergue-be, ami a városközpontban van, egy emeletes ház első emeleti lakásában, ahol kaptam 1 ágyat és ahol ráadásul itt vannak Bosziék❤️🥰 is. Miután megölelgettük egymást, megkerestem az ágyamat, lepakoltam aztán indultam tusolni🚿. Szóval ez egy nagy lakásszerű menedék ma. Nemtom hogy hívják az ilyen nagy lakásokat, talán szuterén🤔…? Franc tuggya🤷‍♀️.. Nna képzelj el egy NAGY lakást és kész😄.! A női wc/tusoló a folyosó végén van. A folyosóról nyíltak a szobák. Én célirányosan igyekeztem a folyosón a tusoló felé a totál leizzadt testemmel🏃‍♀️, kezemben az ilyenkor hasznos kiegészítőkkel🔫🤿. Ajtó kinyit és megtorpan😮. Szemben 2 db tusoló. A kinyíló ajtóval kb 1 méterre direkt szemben😮..! Tehát ha valaki tusol és másvalaki közben kinyitja az ajtót, MINDENKI látja premierplánban a hosszú, emberekkel teli, 50 ágyas(!!!) Albergue folyosójáról a bent tusoló testét.. Merthogy a tusolók mégcsak nem is tejüvegesek ám, vagy bármi ilyen flancos takaró megoldásúak, neeeem: klasszik átlátszó üvegűek. Hát én nem a dolog szexis oldalát láttam meg bevallom😧, igen rossz celeb vagy mi szösz lennék, ha ilyesmit kéne csinálnom😬.. Én nem terveztem megmutatni magam a nagyközönségnek🙅‍♀️, de már nagyon kellett tusolnom😬.! A bezáródó ajtó belső oldalán ekkor felfedeztem egy riglit. Aha…ez lesz itt a megoldás😎.! Megvártam szépen míg mindenki kiment én pedig bezárkóztam🗝 és villámgyorsan letusoltam. Szerencsére nem akart bejönni ezidő alatt senki. Vagy csak én nem hallottam🤷‍♀️, de mindenesetre a blokádot amilyen gyorsan csak lehetett tusolás után feloldottam. Ezután a Bosziékkal bejártuk a környéket, vacsiztunk, majd visszamentünk a szállásra. Ott az ágyunkra ledőlve lustiztunk, pakolásztunk, beszélgettünk, a holnapi távot terveztük először külön-külön, de aztán közösen, közösre🥰🥰🥰🥰. Persze nem csak mi voltunk ám bent, a szobánkban lévő 4-5 emeletes ágy minden fekhelye foglalt volt. Az egyik ágyon egy lány nagyon szenvedett. Szegénynek nagyon fájtak a lábai. A társa és a Hospitalera mindenféle kenőccsel kenték, de nem hangzott túl jól a reakciója.. Ahogy néztem, feküdni is fájt szegénynek. Nem igazán tudtunk segíteni neki. Viszont bebicegett egy ismeretlen fiatal lány is a szobánkba az egyik ágyhoz, akinek “csak” a térde fájt. Nna neki viszont tudtam segíteni, fel is pattintottam egy kineziós kötést gyorsan a térdére🩹🩹🩹. Nyugi, ő is akarta☝️😄…! Először csináltam ilyet, de ezt nem árultam el🤐, szerintem azt hitték profi vagyok. Hát nem, de profitól tanultam😎☝️, Anditól🙏🥰. Amikor készen lettünk, tényleg jobb lett neki, így hát mindketten boldogok voltunk🥰🥰. (1-2 nap múlva valahol egy kis falu kis utcájába összefutottunk és még akkor is hálálkodva köszönte meg❤️.) Jó érzés volt, hogy legalább neki tudtam segíteni🥰. A gyógyítás után relatív elégedetten dugtam be a füldugókat a fülembe, húztam rá az összetekert csősálat a szememre és feküdtem le az ágyamba aludni🛌. Matthias, aki ekkor a mellettem lévő ágyon volt elhelyezve, később mesélte el, hogy neki ez hogy tetszett, mekkora ötlet a csősálat erre IS használni😎.! Nos, később én is láttam nála szintén hasznos ötleteket, amit szívesen megosztott velem és amit azóta is használok🥰. Itt amit lehet megosztunk egymással❤️, nincs üzleti titok😊☝️.!
Másnap reggel elérkezett a másnap reggel. (Minő meglepetés😄..) Felkelés után újra meglátogattam a transzparens tisztálkodó helyiséget, csak most más célzattal🚽. Mit mondjak, a reggeli wc-zés is fantasztikus élmény itt😬: a wc fölé kuporodva a fejünk már nem fér el igazán sehol, mert a harmónika 🪗ajtó roppant közel van a küblihez, így előrekucorodva, a nyakunkat/fejünket amennyire lehet hátra kell szegezni, ami egy rövid pisinél még csak-csak megy zárt ajtónál, de huzamosabb ideig képtelenség ezt a kitekert testhelyzetet tartani… Ezért egy bizonyos idő után az ajtót kicsit ki kell nyitni, hogy a fejünket a nyitott résbe téve valamennyire természetesebb testhelyzetbe kerüljünk. És nekem nem pisilni kellett… Döntenem kellett: résnyire kinyitottam az ajtót és kidugtam a fejem. Nos hihetetlenül felemelő volt😬 úgy kakilni (bocsánat Szonjka🙏, de ezt most muszály így leírnom🤷‍♀️) (nem szereti a gyerekem, ha ilyen kulissza titkokat elárulok, szerinte egy ANYA ne kakiljon, ne szexeljen☝️.!), hogy a fejem kikukucskál a háromnegyedig behúzott ajtó mögül😳, ami előtt fél méterre egy csapnál épp fogat mosott egy lány… Vajon mi ilyenkor a helyzethez illő köszönés/viselkedés🧐…? – elmélkedtem koncentráció közben magamban. Végül csak annyit montam: Helló🙄. A lány is ezt monta. Ennél tovább nem jutottunk. Hál istennek🙏😂.. Fura is lett volna most itt egy mélyenszántó beszélgetés😬😄… Nno aztán ő lett kész hamarabb, amit én nem bántam😮‍💨. Pár perc magány sokat lendített rajta, hogy mihamarabb végezzek😄. Ami fontos is volt, mert a társak már kint vártak❤️ rám. A fiatalsággal indultunk is Santillana del Mar-ba🥰🥰🥰🥰.!

Az írónő lányának hozzáfűznivalója, idézem: “másoknak lehet, csak az én anyukám nem csinál ilyeneket.!” 🥰❤️

Szép hétvégét mindenkinek🥰❤️, puszi😘,
Anett

Ha tetszett, a könyv adatai:
Imreh Anett
Jó lesz!
El Camino kicsit másképp

és itt tudsz egy példányt a magadévá tenni:

0 0 votes
Tetszett ez a bejegyzés?
Értesítés
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments