Ami a könyvből még kimaradt…
0. nap, a kiutazás napja.
Nem most vagyok itt először, tudtam, hogy itt ez van és MINDEN lehetőséget megnéztem hidd el foglalás előtt, hátha el tudom kerülni, hogy itt legyen a csatlakozásom, de ahoz hogy időben Irunba érjek, csak ez az egy lehetőség volt…
Szóval most itt vagyok.
Délelőtt 10 óra van. 6-kor gyujtottam rá utoljára Pesten, a gépem innen majd délben indul Bilbao-ba, ahol majd délután 2 körül landolok. Szóval 4 órát kell valahogy kibírnom bagó nélkül. De a dolgok tudatában természetesen rögtön elvonási tüneteim lettek, szörnyen kívántam egy cigarettát…
Szóval nekivágtam a reptér dzsungelében felfedezni a Dohányzó Titkos Ajtaját, mint Indiana Anett….! A benszülöttekkel mit sem törődve elindultam. Valamerre… Hát igen, a kompaszt otthon hagytam, mohát meg nem lelve így arra mentem, amerre vitt az ösvény (folyosó). Félelmet nem ismerve átkeltem a sok Duty Free bolton, marha drága kávézókon, gyors éttermen, amikor is egy elágazáshoz értem, ahol kevesebben voltak. Nna! Itt 7 éve nem jártam, talán itt lesz amit keresek.! Odamentem egy kék kezeslábasos bennszülötthöz és udvariasan elmutogattam neki, hogy mit keresek: cigis dobozt elővettem és imitáltam a dohányzást, körbe mutatva, hogy hol van az ilyen hely….? A bennszülött nem tekintett istennek, nem borult le elém, ellenben elhalmozott francia szavakkal… …és olyan fura “nem tudom hogy érez irántam” hangsúllyal is beszélt… Gondolatban azt sugalltam erősen neki, hogy: “pantomimezz má’ lécci te is baszki, hát látod, hogy nem beszélem tiéd nyelv!!!!”
Szóval végre leesett emberünknek is, hogy ennyivel nem ráz le és végre csicseregni (mutogatni) kezdett, (jegyzet magamnak: lehetséges pályaorientáció az FBI-hoz, mint vallató), hogy a másik folyosó végén télleg van egy dohányzó aztán angolul hozzá tette/mutogatta, hogy “a tengeren túli járatok folyosóján”. Hát nekem oszt hótt mindegy hogy hogy hívjuk azt a folyosót, gondoltam magamban, neki megköszöntem és már indultam is vidáman a mutatott folyosó felé (gondolatban már rá is gyújtva). De az új informátorom utánam kiáltott, hogy én hova repülök? Montam Bilbao-ba. Erre akkor azzal jött, hogy ezzel a jeggyel nem mehetek arra a folyosóra. (Ezt mondanom se kell kicsit szaggatottabban kommunikáltuk le, de most lerövidítem.) Montam, nyugi, csak egy cigire ugrok be. De erre ő hogy: nem-nem, oda csak az léphet be, aki oda is utazik.! Merthogy..?! Mi van ott.? A Frigyláda, vagy mi…? Hogy a frász vigyen el titeket.! És a “tengeren inneni” járatok utasaival mi van..?! Ez utazási-diszkrimináció ki kérem magamnak.!!! Nagyon felháborodtam, de tudtam, hogy erről nem a beszélg… akarom mondani mutogató partnerem tehet, tehát igyekeztem csalódottságomat nagyon palástolva hálásan megköszönni neki az információt. Újból elhatározva: Brüsszelbe SOHA TÖBBÉ átszállás!!!
Visszamentem a tengeren inneni járatok folyosójára, ahol még egy hosszú óra következett, (3/4 óra csak elment) míg végre a bilbaói repülőn ültem és a középkorú férfi szomszédomat vizsgáltam, hogy vajon egy esetleges turbulenciánál mennyire fogja zokon venni ha majd rákarmolok a kezére..? Megnyugtatóan nyugodtnak tűnt, úgy néztem nem lesz gond vele. …
A repüléssel szerencsére nagyjából minden oké volt, azon kívűl, hogy késve indultunk, minden jól ment, nem kellett összekarmolnom a szomszédomat. Ezt ő persze nem tudta, mit sem sejtve szállt le arról a bizonyos gépről.
Saját fotó az indulás előtti napon