Ami a könyvből még kimaradt…
0. nap, a kiutazás napja.









Nem most vagyok itt először, tudtam, hogy itt ez van és MINDEN lehetőséget megnéztem hidd el foglalás előtt, hátha el tudom kerülni, hogy itt legyen a csatlakozásom, de ahoz hogy időben Irunba érjek, csak ez az egy lehetőség volt…
Szóval most itt vagyok.
Délelőtt 10 óra van. 6-kor gyujtottam rá utoljára Pesten, a gépem innen majd délben indul Bilbao-ba, ahol majd délután 2 körül landolok. Szóval 4 órát kell valahogy kibírnom bagó nélkül. De a dolgok tudatában természetesen rögtön elvonási tüneteim lettek, szörnyen kívántam egy cigarettát…



















Szóval nekivágtam a reptér dzsungelében felfedezni a Dohányzó Titkos Ajtaját, mint Indiana Anett….! A benszülöttekkel mit sem törődve elindultam
. Valamerre
… Hát igen, a kompaszt
otthon hagytam, mohát
meg nem lelve így arra mentem, amerre vitt az ösvény
(folyosó). Félelmet nem ismerve átkeltem a sok Duty Free bolton, marha drága kávézókon, gyors éttermen, amikor is egy elágazáshoz értem, ahol kevesebben voltak. Nna! Itt 7 éve nem jártam, talán itt lesz amit keresek
.! Odamentem egy kék kezeslábasos bennszülötthöz és udvariasan elmutogattam neki, hogy mit keresek: cigis dobozt elővettem és imitáltam a dohányzást, körbe mutatva, hogy hol van az ilyen hely….? A bennszülött nem tekintett istennek, nem borult le elém, ellenben elhalmozott francia szavakkal
… …és olyan fura “nem tudom hogy érez irántam” hangsúllyal is beszélt
… Gondolatban azt sugalltam erősen neki
, hogy: “pantomimezz má’ lécci te is baszki, hát látod, hogy nem beszélem tiéd nyelv
!!!!”






Szóval végre leesett emberünknek is, hogy ennyivel nem ráz le és végre csicseregni (mutogatni) kezdett, (jegyzet magamnak: lehetséges pályaorientáció az FBI-hoz, mint vallató
), hogy a másik folyosó végén télleg van egy dohányzó
aztán angolul hozzá tette/mutogatta, hogy “a tengeren túli járatok folyosóján”. Hát nekem oszt hótt mindegy hogy hogy hívjuk azt a folyosót, gondoltam magamban, neki megköszöntem és már indultam is vidáman a mutatott folyosó felé (gondolatban már rá is gyújtva). De az új informátorom utánam kiáltott, hogy én hova repülök? Montam Bilbao-ba. Erre akkor azzal jött, hogy ezzel a jeggyel nem mehetek arra a folyosóra
. (Ezt mondanom se kell kicsit szaggatottabban kommunikáltuk le, de most lerövidítem
.) Montam, nyugi, csak egy cigire ugrok be. De erre ő hogy: nem-nem, oda csak az léphet be, aki oda is utazik
.! Merthogy
..?! Mi van ott.? A Frigyláda, vagy mi…? Hogy a frász vigyen el titeket
.! És a “tengeren inneni” járatok utasaival mi van
..?! Ez utazási-diszkrimináció ki kérem magamnak
.!!! Nagyon felháborodtam, de tudtam, hogy erről nem a beszélg… akarom mondani mutogató partnerem tehet, tehát igyekeztem csalódottságomat nagyon palástolva hálásan megköszönni neki az információt. Újból elhatározva: Brüsszelbe SOHA TÖBBÉ átszállás
!!!
Visszamentem a tengeren inneni járatok folyosójára, ahol még egy hosszú óra következett, (3/4 óra csak elment) míg végre a bilbaói repülőn ültem és a középkorú férfi szomszédomat vizsgáltam, hogy vajon egy esetleges turbulenciánál mennyire fogja zokon venni ha majd rákarmolok a kezére..? Megnyugtatóan nyugodtnak tűnt, úgy néztem nem lesz gond vele
.
…
A repüléssel szerencsére nagyjából minden oké volt, azon kívűl, hogy késve indultunk, minden jól ment, nem kellett összekarmolnom a szomszédomat. Ezt ő persze nem tudta, mit sem sejtve szállt le arról a bizonyos gépről.















Saját fotó az indulás előtti napon
