Alpesi kiruccanás

3. és egyben a befejező rész

A tervek szerint szombattól következő csütörtökig lettünk volna a gyerekeknél, de a sors felülírta a mi terveinket, mint ahogy mindig…

Az osztrák autószerelő csütörtökön (a tervezett hazaindulás napján☝️), több nemfelvett telefon után sms-ben közölte, hogy neki a mi autónkra nincs ideje..
Amivel alapjában semmi gond nem lett volna, ha ezt már hétfőn közli, mert akkor bőven lett volna időnk másik szerelőt keresni, de így az idő szorításába kerültünk és nem maradt más lehetőség, mint otthonról egy trélert kérni.
Ebben Tibi segített.
Sziklai Tibi.
Igen, AZ a Sziklai Tibor😉.
Ezúton is köszi!

Nna szóval lezsíroztuk a hazautat, de a tréler pénteken délután érkezett, tehát ott volt még a csütörtöki és a péntek délelőtti nap, amikor le kellett foglalni még valamivel magunkat.
De ez nekünk nagyon megy😁.

Csütörtök:
Eredetileg szerettünk volna elmenni Hallstattba, meg a Wörthi tóhoz, meg Salzburgba, de amikor ezt terveztük (itthon), akkor még volt működő képes autónk…
Szerencsére szeretünk sétálni, így amikor a srácok elmentek dolgozni, mi nem sokat vacakoltunk, felkerestük a helyi túraútvonalat, ami egy kellemes, könnyű sétának volt bereklámozva.

Odaérve, a startponton olvastuk, hogy “kövesd a kék nyilat” és ott volt egy kopott kék fanyíl is. Nem gond, mi a sárgához szoktunk ugyan, abban nagy gyakorlatunk van, gyerünk.!
Elindultunk az erdőbe a szűk, lehullott barna falevelekkel teli ösvényen. A néhol fagyott, de inkább jeges, csúszós hófoltokon lépdeltünk felfelé óvatosan.
Nem hoztuk az ebeket, mert most nem arra akartunk menni, amerre ők, hanem amerre mi.
Kb 100 méter után már volt egy pad.
Meg mindenfelé piros-fehér-piros jelzés. De kék sehol. Kezdett gyanús lenni a dolog…
Továbblépdeltünk az ösvényen, ami hol kivitt a hegyoldalba, hol bevitt az erdőbe. Megint jött egy pad. Apám, itt hogy elvannak kényeztetve a túrázók, nálunk vannak hosszú etapok, ahol 1 sincs, fűre, fára, homokba ülve tudunk csak megpihenni.
Mondjuk az említett pad pont egy ronda gazos felé nézett, holott a másik oldalon nagyon szép volt az erdő. Biztos azoknak volt ez a pad, akik már rosszul voltak a szépségtől, vagy nem tom🤷‍♀️…

Nna de nekünk még tetszett, továbbra is kerestük a kék nyilat, ami sehol nem volt, csak ez a piros-fehér-piros jelzés.
Egy idő után elbizonytalanodtunk. Aztán megláttuk, hogy az ösvény meredeken visz felfelé a sáros hegyoldalba és mivel nem túracuccban voltunk, hanem civilben, farmerban, könnyű csukákban, botok nélkül, itt adtuk fel és terveztünk újra.
Jó, csúszkáljunk vissza a városba és inkább nézzük meg közelebbről a Haggyámát.
Lefelé menet azért kipróbáltunk még pár közbeeső ösvényt, hátha van ott kék nyíl, csak mi nem láttuk, de zsákutcának bizonyult mind, ezért visszamentünk a startpontra.
Leérve megnéztem, igen, pontosan ezt írta: “kövesse a kék nyilat”
Amikor este meséltem ezt Szonjkának, azt mondta, hogy félreértettük, az csak az indító nyíl volt, hogy arra kell elindulni.
Igaza lehetett, de egy kamínósnak ne írjanak ilyenek! Mi nyílfüggők vagyunk bakker.! Mi kerestük a többit!!!!

Naszóval visszasétáltunk a városba, ismét megcsodáltuk a hídról a szépséges Mur folyót és a part menti épületeket, aztán felsétáltunk a valamilyen család (bocs, elfelejtettem) kastélyát. Mer’ hogy a Haggyámá egy kastély. Nem a legszebb, nem olyan szép Disney-s, inkább egy nagy, praktikus fehér tömb. A kilátás szebb volt onnan, mint maga az épület, csak a kapu felett lévő címer volt érdekes😬 (lásd a képen).
Én biztos nem ilyet választottam volna. Az enyémen egy bizonyos csendes, “nagyon vigyázz mit mondasz!” nézésem lenne, amitől a gyerekeim nagyon gyorsan visszavonultak a szobájukba, mert tudták, hogy nagy bajban vannak…
Nna az félelmetes☝️.!
Nem ilyen olcsó, hatásvadász, mint itt, ez a “holló vájja ki a szemed”…
Én kreatív büntető vagyok🤩.
Amikor annak idején nagyobbik lánykám nem akart szót fogadni nekem, ránéztem ezzel a nézésemmel, majd ordenáré hangon kölni karneváli dalokat kezdtem énekelni neki és a kis pajtásainak.
Borzalmasan hangosan, hamisan, öblös, kölni akcentussal.
Akkoriban amúgyis mindenért szégyellt engem (a tinikor szépsége😬) és a kis koncertem hallatán sem lett büszkébb az anyukájára, ellenben nagyongyorsan kezes bárány lett. A legközelebbi alkalomkor már a nézés is elég volt😎.
Mondom: kreatív vagyok😉…

Nna de vissza a Haggyámához: 10 percet tudtunk eltölteni a nézelődéssel, mert annyira nem volt, aztán visszaindultunk. A le és fel menetel sokkal tovább tartott, mint maga a kastély megtekintése. 417 lépcső vitt fel, majd le.
Mire hazaértünk az eső is elállt, ugyanis végig szemerkélt, de ahogy elértünk a ház bejáratához kisütött a nap. Jobb későn, mint soha…
Mundi sziesztázott egyet az ebekkel, én meg megnéztem mi újság a nagy világban. Nemsok semmi.

Szonjka érkezéséig pihengettünk, akkor komolyra fordult a helyzet, mer’ a gyermek előzőleg csináltatott egy “milyen népek vére van bennem?” tesztet, aminek most jött meg az eredmény és tőlem várt pár nációra magyarázatot, ami nem volt, így csak csendben bocsánatot kértem minden felmenője nevében😬😄.
Nemsokára megérkezett Gábor is, együtt megvacsiztunk az általa kreált különlegességekből (nemcsak imádnivaló, de topszakács is a srác😊) , kicsit még beszélgettünk, aztán én beájultam.

Péntek:
Az uccsó nap már arra keltem, hogy álmomban nagyon veszekedek a helyi autószerelővel… hát igen…maradt némi tüske bennem iránta…
Mundi viszont finom kávéval, az ebek meg nagy farkcsóvákkal vártak, tehát rájuk fókuszáltam inkább.
Elláttuk őket sétával és kajával, aztán magunkat is. Összepakoltuk a cuccainkat és magunk után is és türelmesen vártuk, hogy indulhassunk haza.
Délután 2 után nem sokkal megérkezett Szonjka, hogy elszállítson minket a Dollyhoz, ahová behúzta szombaton az autómentő, meg ahová Barnát, a tréleresünket is kértük. Délután 3 után nem sokkal érkeztünk és képzeld, az autószerelőnek aaaaaannnnyira nem volt ideje a sok autótól (egy sem volt😏) a Dollyt megcsinálni, hogy ugyan a kiírás szerint 6-ig kellett volna nyitva lennie, de ő már negyed 4 körül bezárt.
Mormota krémet neki!!!!!
Töményen, kenyér nélkül!!!!!!!!
Szóval Szonjkától elbúcsúztunk, megköszöntünk mindent❤️, majd Barna haza hozott minket a Dollyval együtt.
Nem volt olcsó fuvar, de ezt már az első híváskor elmondta, szóval tisztában voltunk vele.
Aranyos volt, jókat dumcsiztunk útközben.

Összegzés:
nagyon jól éreztük magunkat🥰.
A gyermekek ölelése, igyekezete, kedvessége, szeretete❤️ bőven kompenzálta a problémákat.
Nyáron igyexünk majd megint elmenni hozzájuk, de vonattal☝️😄.!
Ja! Ne felejtsük el, hogy a mormota krémet is megismertük.
(MORMOTA KRÉM he😄!!!! Nem tudok betelni vele😂…)
Vége.

Puszi😘,
Anett

Saját képek- Murau❤️

0 0 votes
Article Rating
Értesítés
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments