A sértődött muskátli
Múlt héten nem jelentkeztem, mer’ a hétvégén dugulás volt, de a Mester úr már bejövetelekor azonnal monta, hogy: “Hölgyem, én nem hagyom magát a sz@rba!”
Jó fej volt nna😄.!
Télleg nem, de amíg el nem jött, 2 napig éjjel-nappal váltott felmosás folyt, ki, mikor ment wc-re…
Így viszont, hogy nem mertük egyedül hagyni a trónunkat🚽, nem mentünk túrázni sem, pedig az volt az eredeti terv.
De hát mikor történik bármi is úgy, ahogy én tervezem…
A reggeli séták maradtak hát egyedüli felkészülésnek.
A hétfőivel minden oké volt, de
kedd reggelre nem várt fordulat történt, ugyanis ekkor ért be az új étrendem (szilárd csokoládéról rostos müzlire váltás), ami a reggeli sétára készüléskor még nem tűnt veszélyesnek, de némi séta után komolyra fordult az ügy. Mondjuk úgy, hogy útközben nem nagyon mertem pukizni…
Bizonyos ritmusnál még fel is erősödött az érzés, ezért ilyenkor dűne-járásra váltottam (ritmustalan haladás, hogy a homokféreg ne vegyen észre). A körülöttem lévőket ilyenkor direkt nem néztem.
Pedig amúgy örülhetnek, mert az ő érdekükben már pulcsit is kötöttem a derekamra☝️.
Vagy mire😬😄…
A férgeket is és a tolófájásokat is sikerült kicseleznem, és nagyobb gond nélkül beértem a célba, de nem a kávéval kezdtem…
A reggeli séta iránti lelkesedés csütörtökre viszont elmúlt, mer’ hónapok óta most először tudtam jót aludni. Nem keltem fel arra, hogy megsülök, nem kellett pisilnem, csak aludtam és aludtam egész éjjel. És ezt az ébresztő sem tudta megakadályozni. Lenyomtam és folytattam a durmolást még vagy félórát.
Így viszont nem volt már idő a sétára.
Mondjuk aznap esett és az esőben menést már rég nem kell gyakorolnom, az már nagyon megy.
Már nem kínzom magam.
Sem most, a felkészüléskor, sem pedig majd a helyszínen🥰.
A mazohista énemet már nem engedem uralkodni. Boldog akarok lenni.
De tudom, hogy izgat, szóval ugorjunk a lényegre, hogy hogy alakult a kapcsolatunk a muskátlival.
Há’ kérlek szépen besértődött. Ugyan hozott egy virágot, de nem hajlandó burjánzani, csak olyan tessék-lássék módon a minimumot hozza. Ezért beszéltem ismét a fejével, hogy ne legyen má’ ilyen, eddig olyan jóba voltunk. Eddig mondjuk Adrika foglalkozott vele, de most, pár év után átvettem a gyámságot, mégiscsak én hisztiztem ki…
Lehet hogy örülni fog, ha lelépek és nem lesznek további hegyi beszédek🤔.? Nemtom, de remélem, hogy összekapja magát, mert amúgy olyan szép❤️.
De már nincs annyi időm rá, hisz hamarosan indulunk🥰. A biztosítás megvan, a repülőre is becsekkeltem, az uccsó pakolási ellenőrzést ma megejtem, hogy már csak indulni kelljen.
Hogy az óceán partján sétálhassunk napokig🥰🥰…
Némelyek nem is értik, hogy ilyen hülyeségre hogy költhetem a pénzem és az időm, amikor kocsival sokkal gyorsabban lehet menni?!
Hát pont ez az.
Én már nem akarok gyors lenni.
Senkit nem akarok megelőzni.
Nem akarok sietni, gyorsan valahova érni.
Az út a cél❤️.
A teljes szabadságra vágyom.
Az óceánt nézni, ahogy a vad hullámok fehéren fodrozódnak, és ahogy elérik a partot és lecsitulnak…
A kék csodát…
Nem egy gyorsan haladó autó ablakából nézni, hanem testközelből. Arcomat simogató sós, óceáni szél közelségből❤️…
Nyugodtan nézni, hallani, érezni, szagolni, magamba szívni…
Nem vagyunk egyformák, de ez nem baj, mindenki tisztelheti a másik elmebaját.
Az enyém ez.
Egy ideje már nem magyarázkodom, ha felvetődik.
Az én életem, az én utam🥰.
Puszi😘,
Anett
UI: 2025.05.17. – 06.05. között nem tudok neked sem fizikai, sem hangos könyvet küldeni, mert úton leszünk🥰🥰.
Ezen időszak után viszont nagyon szívesen🥰.
Sürgős esetben (ha esetleg nem tudsz várni és máris szeretnéd megismerni a történetemet és AZONNAL szeretnél együtt sírni, nevetni, meghatódni, elámulni velem, kilépni a hétköznapjaidból és egy szebb világba csöppenni❤️) se csüggedj, mert van kiút🤩!!!!!
A könyv e-book verziója ugyanis korlátlan mennyiségben elérhető a weboldalon lévő könyvesboltokban.:
Ha gondolod, íly módon pikk-pakk indulhatunk a csodás Spanyolországba egy óriási kalandra🥰!
A Voiz-on is fent van a hangoskönyv, skubizz rá.
Köszönöm,
Anett
Saját kép,
az első muxiai naplementénk❤️
