A sárga nyíl mentén
Amikor elhatároztam, hogy elindulok az úton, az itthoni dolgok elrendezése után rögtön az első kérdésem az volt magamhoz, hogy: de melyiken….?
A válaszom önmagamnak igen gyors volt, mert Zsolti (akivel Madridban futottunk össze a nászutunkon) ezzel kapcsolatban már beletette a bogarat a fülembe…
Mielőtt ezzel a Drága Kedvessel❤️összefutottunk, azt hittem, hogy a Camino az 1 db útvonal A-ból Santiago de Compostelába.
Nem tudtam honnan indul, csak hogy hova megy.
Az egész zarándoksággal sem voltam tisztában, mert nem érdekelt, mert soha nem gondoltam, hogy egyszer magam is az leszek.
Ezt a dolgot mindig is a hittel kötöttem össze és mivel én nem vagyok klasszikus hívő, így nem érdeklődtem különösebben a téma után.
Az én fejemben a zarándokok olyan mazohista figuraként éltek, akik ilyen-olyan módon szenvednek és az ilyesmi sosem vonzott.
A könyvek és a filmek hosszú ideig nem tették számomra vonzóvá a dolgot.
Aztán jött Zsolti az élménybeszámolókkal, hogy milyen is igazából zarándoknak lenni, a Hape Kerkeling film, Coelho zarándoklata, a saját szabadság vágyam és már kicsit másképp láttam a dolgot.
Amikor tehát felvetődött a kérdés, már gyorsan meg tudtam válaszolni:
A Norte.
Az az az északi út.
Erről mesélt nekem olyan szépeket Zsolti.
Nos nem volt nehéz meggyőznie, a lehetőség, hogy a Cantabriai tenger mellett sétálgassak hetekig, azonnal elvarázsolt❤️.
Tenger, óceán, mindegy is, víz, tehát imádom.
Aztán jött a kövi kérdés: pontosan honnan induljak.?
Merthogy a Szent Jakab út amúgy egész Európát behálózza és bár szívesen csalinkáznék hónapokig, évekig rajta, sajnos annyi időm és pénzem nincs.
Bár a maximumig kitoltam az időhatárt a családomnál és a munkahelyemen is (ezer hála és köszönet nekik a támogatásért🙏❤️) a 6 hét távolléttel, azért tisztában voltam vele, hogy a lóf@sznak is van ám vége, szóval Oslo-ból nem indulhattam.
Nézegettem az út térképét és végül Irunt választottam.
Egy kis várost a spanyol-francia határon.
Jókora önbizalom kellett volna hozzá, hogy akkor azt gondoljam, képes leszek megtenni az utat gyalog Spanyolország keleti végétől a nyugatiig, ami nekem nem volt meg, de gondoltam, ha már belevágok, ne aprózzuk el.
827 km.
Ha elsőre mindent jól csinálok és sehol nem tévedek el☝️…!
(Én, az örök eltévedő😄…)
No meg ez a hivatalos út, de én rengeteg helyen az alternatívon terveztem menni, a part mentén, ami hosszítja a távot.
Mert a hivatalos út soxor az autós utak mellett megy.
Nem gondolkodtam a sikerben, úgy voltam vele, hogy csak megyek amíg bírok, aztán majd ott meglátjuk…
Tehát az út és a startpont megvolt.
De hogy jutok el Irunba🤔.?
Merthogy ott nincs olyan reptér, ahová nem csilliárdos összegért érkezhettem volna.
Újabb guglizás.
Tehát nemzetközi reptér Bilbaoban van a közelben, ami már árban is elfogadható volt.
Jó.
De hogy jutok majd el Bilbaoból Irunba?
Van vonat és busz is, legyen a busz.!
Jó tapasztalataim voltak a spanyol buszozásokkal a nászutunkon, ezért azt választottam.
Már “csak” össze kellett fésülni az időpontokat és megszületett az útvonal a startpontra.
Eger-Budapest-Brüsszel-Bilbao-Irun.
Hajnali indulás, délutáni érkezés.
Egy egész nap, de mégse hetek, hónapok, mint a középkorban.
Szóval ez is meg volt.
Így hogy kész volt a terv, természetesen meg kellett kavarnom a dolgokat🤪…
Nem is én lennék, ha nem így lett volna😄…
Az úgy volt, hogy a You Tubon nézegettem a Nortés videókat, amikor feldobta a galád a Primitivot is.
Ami egy másik út.
De nekem az is megtetszett…
A Nortéról át lehet menni könnyen a Primitivora, mert van egy 2 napos átkötő út, tehát megoldható a váltás.
Igen ám, de azon nem olyan sokan mennek, meg nagyon hegyes-völgyes és nekem meg tériszonyom (is) van, tehát nem biztos, hogy jó ötlet nekem ott egyedül flangálni…
Ekkor próbáltam meg Mundit is bevonni a projektbe.
Ha jön, vele átmegyek a Primitivora, ha nem, maradok a Nortén és passz.
És milyen jó, hogy igent mondott🥰.!
A Norte is fantasztikusancsodás volt, de a Primitívo is lélegzetelállító…
2 különböző szépségű út.
Sírva tértem le a Nortéról, de a Primitivo bőven megvígasztalt❤️…
Az idén a portugál❤️ is elvarázsolt.
Még csak ezt a hármat láttam, de biztos vagyok benne, hogy a többi is ilyen hatással lenne (lesz☺️) rám.
Már mind tervbe van véve.
Az angol, az ezüst, a San Salvador, a madridi, az Aragon, a Katalán és a többi és a többi.
Azt hiszem ebből a sárga nyilas útból minden út jó választás.
Mindegy, melyiken indulsz el.
A nyilak mindig klassz helyre visznek.
Már akkor biztonságban érzem magam, amikor rálépek.
Valahogy én is átváltozom olyankor🥰…
Ahogy az úton mondják:
Az úttól nem azt kapod, amit szeretnél, hanem amire szükséged van.
Csak el kell indulni…
Keress magadnak te is egy startpontot, aztán indulj el, hogy megérkezhess🤗.
Puszi😘,
Anett
A kép az internetről van