A második

A második, újonnan felfedezett klassz dolog sosem, semmiben nem olyan mint az első.
Asszem ezt leszögezhetjük.
Az első mindig a LEG❤️❤️❤️❤️❤️❤️….!!!
A legszebb, a legvarázslatosabb, a leglegebb.
Kivéve az orgazmust, mert ott a 2. a legjobb😉, de most nem ez a téma😄.

A 2. szerelem, a 2. utazás, a 2. saját autó, vagy akármi, ami jó, közel sem akkora durranás már, mint az első.
Mégis megvan a 2. alkalomnak is a varázsa.

A 2. út is pontosan ilyen volt.
Amikor megismertem a Caminózást
nagyon megtetszett, tehát mégegyszer elmentem.
De a 2. már nem volt olyan frenetikus, mint az első, hisz az úttól már nem féltem, kb tudtam mi vár rám, csak a részletek értek meglepetésként.

Csakhogy pontosanhogy a részletekben van a lényeg🥰…!

A reeeeeengeteg apró részlet varázsolt el újra🥰.
Mert hagytam.
Mert figyeltem rájuk.
Mert ahogy újra a hátamra vettem a nagy hátizsákomat, Susannah-t, újra az a típusú ember lettem, akinek van ideje elámulni a szépségen😍, akit érdekel minden apróság a környezetében és időt is szán rá🥰.
Az az: aktív zarándok lettem megint🥰.
Zarándokság, ahogy én képzelem😇.

Újra volt időm vadidegenekkel kellemesen elbeszélgetni.
Vagy elpantominozni😄🥰.
Vagy néha, egy-egy mászás után egy padon mosolyogva ellihegni😛😄🥰.
Mert útközben néha csak ennyi volt a kommunikáció.
De ha rendesen kaptunk levegőt, akkor azonnal megindult a csevely.

Most érdekes módon nem voltak többségben a fiatalok. Ezen az úton kb 50%-a a zarándokoknak 60-on felüli volt.
És hihetetlenül tündériek voltak❤️.
Hülyéskedtek, mosolyogtak, dumcsiztak és nem utolsó sorban elszántak voltak.
Hát persze hogy Caminóznak.! Nem is értették volna a kérdést, ha fel mertem volna tenni… De nem vagyok hülye, csak csendben csodáltam őket😍.

Mariat Caminhas-ban ismertük meg.
Több vele egykorúval volt együtt az Albergue-ben.
Akkor csak keveset beszélgettünk, de másnap, az etap közepe körül, egy váratlan kis bárban (nem jelezte az App, nagyon megörültünk a hirtelen odakerült frissítési lehetőségnek a melegben🥵😍) újra összefutottunk vele.
Csak vele egyedül az előző napi senior csapatból. A többiekkel soha többé nem találkoztam, de vele időnként igen.

Vidáman csapódott le közénk az árnyékos teraszra, az asztalunkhoz egyetlen idősebbként a kb 5-6 fős fiatal banda közé.
Mindenkinek egyértelmű volt, hogy hozzánk ül le🥰.
Lerakta a zsákját (nem küldte előre, hanem vitte👆.!) az egyik üresen álló székre, majd leült mellém.
Bevallom nekem nagyon tetszett🥰.
Mundival mi érkeztünk elsőként a helyre, mi már a hűs italokkal a kezünkben pihentünk, amikor megérkeztek egymás után a többiek.
Az eddig megismert Kutyafülék❤️.
Jan, Chris, Martin, meg a lány, akinek nem tudom a nevét, de ari volt. Aztán Maria.
Autómatikusan mindenki hozzánk ült le🥰.
Rengeteg német állampolgár volt, tehát megint mázlim volt, ismét tudtam hülyéskedni, beszélgetni a társakkal.
Nem is hagytam ki☺️…

Ez a kis pihenő is egyike lett az újonnan szerzett legszebb emlékeimnek❤️:
a váratlan árnyék/bár/hideg frissítő öröme a tűző napon🥵 a szépséges óceán parton, a pultos kedvessége, mosolya, a többiek érkezése, ahogy felcsillant a szemük mikor minket megláttak😍 és megörültünk egymásnak🥰, az egyértelműség, ahogy hozzánk ültek le, aztán a hülyéskedések, még Maria-val is, aki megkérdezte tőlem, hogy voltam e már a Kilimanjaro-n.?
Meglepve az ötlettől kérdeztem meg, hogy ez hogy jött😯? Mire rámutatott a pólómra👉👚, mert egy ilyen márkájú póló volt rajtam. Mondtam én nem, de lehet, a pólóm igen🤷‍♀️😄…
Amikor ezt lefordítottam Mundinak, ő mondta, Marianak meg Columbia csukája👟 van, tehát dobjam vissza a kérdést☺️.
De már nem tudtam, mert megakadt a szemem az előttem boldogan hintázó lányon, akinek nem tudom a nevét és Martinon, aki nevetve fotózta őt és FELFOGTAM a pillanat boldogságát❤️.
MINDENKI boldog volt abban a pillanatban❤️.
Minden körülöttem lévő ember.
Hirtelen belecsöppentem a tökéletes világba🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰.

Ezért fantasztikus a Camino. Mert amikor zarándok vagy, a legegyszerűbb dolgok is hihetetlen boldogsággal és hálával töltenek el🥰.
Egy árnyas hely, ahová a tűző napon leülhetsz, egy finom, hideg ital🍺🥤🧊, egy nyugodt pillanat, a kedves társak bőven elég hozzá.
És bár tudod, hogy sajnos nem ülhetsz itt az idők végezetéig, mert tovább kell nemsokára menned, de ez teszi még drágábbá az itt töltött időt, mert most még itt vagy és kiélvezheted ezt a különleges pillanatot🥰…

És mivel most fel is vettem a szemüvegemet, nem csak hordigáltam a tatyómban, élesen láttam mindent.
MINDENT❤️.
Most majdnem elkezdtem leírni neked minden csodát, de nem írom le, mert egyrészt egy csomó képet felraktam, meg most is fogok, meg másrészt most nem a tájról szeretnék mesélni neked.
Hanem miről.?
Hát a 2. alkalomról.

A második nem az első.
De ha engedjük, a 2. is csodás tud lenni. Lásd az előbb említett jelenetet🥰.
És persze ilyenből volt még 1.000🥰…!
Persze sokszor összehasonlítjuk a 2.-at az elsővel, mert arról van tapasztalatunk, ez normális is, csakhogy tudni kell különválasztani a kettőt.
Mert ez már egy MÁSIK csoda❤️👆.! Más helyszín🌊, más idő⏳, más szereplőkkel.
Én magam is más vagyok már.
De ettől ez nem kevésbé szép❤️❤️❤️❤️…
Sőt.!

Ennek is megvoltak a nehézségei, a mélypontjai, de nem adtam fel és újabb és újabb csodákat kaptam cserébe❤️.
Néha magam is belezavarodtam, hogy a 2. Caminóm, de a 3. út, amin megyek, de ennek is nagyon örültem ha eszembe jutott, mert ez azt jelenti, hogy már 3 csodaút varázsa van bennem🥰🥰🥰.
Háromszori csoda❤️❤️❤️.!
Ebből nincs kiszállás, már rég tudom: “Egyszer Camino, mindig Camino!”
És voltak tényleg mélypontok, mert a folyamatos terhelés, a nehézségek is napi szintűek🥵😨, de aztán, amikor már beértem, letusoltam már újra nevetve tudtam róluk beszélni, sőt! Akkor már büszkeség töltött el😇😎🥰, hogy mindent és magamat is leküzdve itt vagyok, beértem🤩🥳.
És MEGINT NEM merült fel a kérdés egy pillanatig sem bennem, hogy: “Mi a lóf@szt keresek én itt.?”
Mert pontosan tudtam🥰.
Hát EZT❤️!
A szépségeket, a nehézségeket, az utána jövő büszkeséget és a sok-sok-sok boldog pillanatot❤️.
Mindent megkaptam megint😬😄🥰❤️. Meg még annál is többet.
Megint🥰….

Szóval összegezzünk: a második bármi, ami már egyszer elvarázsolt is csodás tud lenni.
Mint az orgazmus😉😄🥰…
Mert néha az elsőt kicsit elsietjük, vagy behabzsoljuk, nem koncentrálunk minden részletre, de a másodiknál már kiélvezzük minden pillanatát tudatosan🥰👆!

szövegblokk

Szóval jó másodikat kívánok neked🥰!

Bármiből is😉😄🥰👆!

Puszi😘,
Anett

Saját képek
0 0 votes
Tetszett ez a bejegyzés?
Értesítés
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments