A: “Majd én tudom😎!”
Szeretteim jól tudják, hogy BORZALMAS a memóriám…
Vannak ugyan kivételek, de aaaaaaaaannnnnyi gondolat van folyamatosan a fejemben, a kapacitás meg ugye korral egyre NEM nagyobb, hogy szóval néha törlődnek, elsüllyednek bizonyos dolgok🤷♀️…
Mundi már nem is csodálkozik, amikor hazajön, én nézek egy filmet és baromira izgulok, hogy mi lesz a vége, mire ő közli, hogy ezt már láttuk🙄.
Pedig nekem tök új a sztori😲…
De nemcsak filmekkel vagyok ám így, könyvekkel, helyekkel, történésekkel, elég sok mindennel és dacára a még előttem is ismert feledékenységemnek, mégis magabiztosan kötöm az ebet a karóhoz🧐…
Mert szeretem ÉN eldönteni, hogy mit gondoljak😎.
Vagy érezzek😍.
Vagy csináljak😎.
Mert jobb szeretem a SAJÁT döntéseimet megbánni, mint a másokét🤷♀️…
(Szerencse, hogy Mundi nem használja ki az elmezav… akarom mondani a MEMÓRIAzavaromat.
Vagy mégis🤔…?
Áh, szerintem🤔 kifejezetten élvezi, ha rám nézhet azzal a “Cukikám.! Há’ ne őríccsé má’ meg😁!!” tekintetével😊 és olyankor igyexem is emlékezni😑💩, de nem mindig ugrik be az említett dolog🙄. Olyankor úgy csinálok mintha, de neeeem, nem ugrik be😄…)
És hangozzék ez bármennyire is furán, nekem ez így tök oké🥰.
Nna erre nem számítottál mi☺️.?
Az eddigi írásaimban már reeeengeteg reklámot csináltam a különféle agybajoknak, most sem lesz ez máshogy😄.!
Ha már reklám, vegyük most őket, merthogy a média is ontja az ilyen-olyan csodaszereket a mindenfajta problémára, hiányosságra. Hajhullás, hasmenés, memóriazavar, puffadás, bifidusz-eszenzisz, alvászavar, satöbbi, satöbbi.
És sulykolja is bőszen, hogy szedjem szorgosan mindet🤨! Mert ha nem, kedvetlen, fáradt, kopasz és impotens leszek, akit ráadásul este a lila selyem ágyneműre ájulás közben fog elkapni a cifra fos@s…
(Mondjuk engem a lila selyem ágynemű már eleve ellenérzésekkel tölt el, mert inkább a falusi dunnákhoz🛌 vagyok szokva🥰, nna azokba mekkorákat ájultunk kicsi koromba uncsi tesóimmal🥰…
De jó volt❤️❤️❤️…)
(Cifra nélkül👆!)
(Csak a pontosság kedvéért😄…)
(Bocs, folytassuk, tehát:)
Alapesetben, nekem nincs különleges problémám, tehát a legtöbb fentebb felsorolt dolognál elég, ha csak normálisan eszem és nagyokat sétálok👟🌳🌼🌍.
Jó, mondjuk a hasmenésnél nem, arra tényleg be kell vennem a széntablettát💊, de a többi, amit annyira belém akarnak sulykolni, az nem is igaz!
Nincs is baj velem!!!!
Mármint olyan, amiket ők folyamatosan felhoznak👆😄…
A reklámok rám akarják pszichésen erőszakolni, hogy szedjek ezt, azt, amazt, mintha ők akarnák helyettem eldönteni, hogy mi a jó nekem.
Oszt’ nem is ismernek☝️…..!
De én pontosan tudom, hogy a hajhullásom tök normális mértékű, a puffadásom a finom bablevestől van (a hasmenés meg az irgalmatlan mennyiségű tejföltől, amit ráraktam, de hát istenem, így szeretem🤷♀️😄..) és az “alvászavart” is gyógyszer nélkül kezelem, mióta rájöttem, milyen klasszul el lehet aludni valamelyik Nesönel Dzseografik csatornán (lényeg a kellemes monoton hang, ami az elefántok vándorlásáról/óriás kikötőkről/maja istenekről/világűrről mesél😴…).
Szóval nem engedek a szuggesziónak🙅♀️.
Mert majd én tudom, hogy mi kell nekem🥰.!
Meg és ha mégis gond van, hogy hogy oldjam meg.
Az emberek tanácsait is meghallgatom, de nem engedem, hogy más döntsön helyettem.
Mert ÉN ismerem magamat a legjobban.
Majd én tudom.
A memóriazavarommal meg köszönöm szépen, jól megvagyunk🤪🥰.
A Drágáim, a munkám dolgait fejben, vagy noteszben tartom, a többi képlékeny🤷♀️ ugyan, de még nagyobb gond nélkül megy.
Némely dolgot amúgy is el KELL felejtenem, hogy ne mérgezzen tovább, ami meg szép, az úgyis előjön, ha valami eszembe juttatja, mint amikor az embernek nagytakarítást közben kedves emlékek akadnak a kezébe😍.
Hisz azok sem tűnnek el, csak épp nincsennek mindig szem előtt❤️.
És amúgy meg reeeengeteg nevetés és kaland forrása ha rám vagyunk bízva. Igyekeznek ugyan néha elkerülni az ilyen helyzeteket a szeretteim, de kevés sikerrel, mert imádok irányítani🤩😎, szóval inkább felkészülnek adott körülmények között a menekülésre, vagy az újratervezésre, vagy mindenre, ami a rutinjuknak köszönhetően már nagyon megy nekik😄🥰!
És hiszed vagy sem, rengeteget röhögünk közben. Meg megélünk❤️.
Mert nincs ám szemrehányás, nincs egymásra (rám) mutogatás, mert tudjuk, hogy épp megint egy újabb felejthetetlen kalandot gyártunk🥰🌍.
És ezért legközelebb is odaengednek az irányítópulthoz🤩.
És ez a mostani úton is így volt, mert sokan azt hitték, hogy mivel nem ez az első utam, én már vérprofi vagyok.
És én ennek köszönhetően igyekeztem önmagamban is fenntartani ezt az tévképzetet🦸♀️.
Pedig dehogy voltam én profi.! Kb óránként bénáztam😬😄…
De a hely szépsége❤️ és Mundi❤️ vak szeretete irántam szerencsére mindig minden bénázásomat elhomályosított🥰…
Mondanám, hogy egy idő után szerényebb lettem és nem szóltam bele a dolgok folyásába, de nem lenne igaz😄🤷♀️, mert minden bénázás ellenére, újra és újra magamhoz ragadtam a kormányrudat😎.
Így történt pölö Portugáliában, hogy Viana do Castelo felé menet, még az etap elején, a többiekkel ellentétben mi Mundival az én javaslatomra (ki máséra🤪..) letértünk a hivatalos útról és átmentünk egy alternatívra és a vezetésemmel pár óra alatt egy jelöletlen sivatagba érkeztünk🙄…
Pedig ott egy útnak kellett volna lennie☝️.!
Szerintem…
De az út sehol nem volt, csak sok finom szemcséjű homokdomb, kis gazzal🏜.
A visszamenés nem jöhetett szóba, mert már régen letértünk a főcsapásról, muszály volt tehát itt találni egy új utat.
Szerencse, hogy csak Mundival ketten voltunk, aki türelmesen megvárta, hogy kiszentségeljem magam, az App tervezőjéről hosszan megemlékezzek🤬, majd megmutassam az Appnak a sivatagot🏜👈📱, ami őszerinte egy út, hogy a saját kijelzőjével is lássa👀, felszólítva, hogy EZT nagyon gyorsan korrigálja☝️ és mivel ez nem történt meg, illetve nem volt nálunk a beduin felszerelésünk, a balra lévő óceán felé néztem, hogy akkor újratervezés, gyerünk arra🌊👈👀.!
Mint már párszor említettem, más út nem volt, tehát nem igazán volt választásunk…
Meg hát amúgy is a “Camino por la Costa”-n, az az a part menti úton mentünk, tehát ha követjük a partot, abból baj elméletileg nem lehet.
Duónk egy pillanatig sem akadt fenn az olyan apróságokon, hogy órák óta nem láttunk se jelzést, se társakat, szóval nulla garancia volt rá, hogy jó felé megyünk, de mi egyszerűen elindultunk👩🦯🧑🏻🦯.
Hát persze!
Mert a kaland az kaland🤩😎😇😍🥳🌍🥰🥰!
És mi pontosan ezért jöttünk ide b@sszus🥰🥰!!!!
Így hát ahogy tudtunk átbukdácsoltunk a sivatagon ki a partra. Ott kiszórtuk először is a homokot a cipőnkből, mert piszok nehéz volt így🥌 és amúgy sem akartuk elvinni, mert nem tudtuk, hogy szabad e, majd elindultunk az alig végelátható partszakaszon. Napsütés, rengeteg óceán, kevés fürdőző, napozó volt a jellemző. Olyan 6-7 km volt még előttünk és mi izgatottan vártuk, hogy vajon jó felé megyünk e😲😲.?
Ha nem, megszívjuk, mert JÓ SOKAT kutyagolhatunk majd vissza. A jó melegben🥵…
De az óceánparton menve nem lehet igazán jól stresszelni. A hullámok zenéje 🎼, az óceán kékje🌊, a nap fénye🌞, a part szépsége🌅 előbb-utóbb magával ragad❤️…
Így történt ez most is, nemsokára nem volt már kérdés, hogy jó úton vagyunk e, mert a szívünk tudta, hogy: igen❤️❤️.
Hol csendesen, hol hangosan csodáltuk🥰🥰…
Az általunk választott úton voltunk.
Nem amin mindenki ment, hanem ami tényleg nekünk való🥰🥰.
Ééés megint jól döntöttünk, hogy ezt választottunk😇😇.
Hogy nem féltünk kipróbálni a bizonytalant, hogy annak ellenére, hogy a virtuális vezetőnk bevitt a dűnékhez, majd ott hazudozott, hogy ott az út, de igazából nem volt, mi nem pánikoltunk, ne adj isten veszekedtünk, hanem egyszerűen otthagytuk és aztán nem órákig morgolódtunk az egészen, hanem kiélveztük a körülöttünk lévő szépséget❤️.
Egy rakás saját döntés…
Egy rakás elengedés…
Egy rakás elfogadás…
Egy rakás boldogság megint❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️…
És pontosan ezt szerettem volna ma neked elmesélni. Hogy mint mindenkié, az én életem sem habostorta és soxor hozok furcsa döntéseket, de még ha nem is mindig jók, egyrészt a saját döntésem, másrészt ha nem is tökéletes közben az eredmény, akkor korrigálom és igyexem úgy irányítani, hogy a vége mégiscsak jó legyen🥰. Mert ez az én döntésem. Mert majd én tudom🥰.
Persze ez nem csak az én érdemem(!!!), hanem a Drágáimé❤️ is, akik ÍGY fogadnak el, ÍGY szeretnek és ÍGY (is) követnek. Pl a sivatagba…
Köszönet érte nekik❤️❤️❤️❤️!!!!!
Ha esetleg kíváncsi vagy, hogy mi lett a vége, hogy aztán jó úton voltunk e, vagy vissza kellett mennünk, elárulom: hát persze, hogy jó úton voltunk❤️🥰.
A szívünk mindig megérzi ezt, mert igazából a végén mindig ő dönt❤️…
Jó utat❤️!
Puszi😘,
Anett
Saját képek
Viana do Castelo közelében🥰
