A legmeglepőbb tapasztalatok az El caminon
Az El caminon számtalan esemény tartozik a legmeglepőbb tapasztalat kategóriába. Sokak számára az egyik ok, amiért elindul, nekivág és megteszi azt a 800 km-t: újat, változást tapasztalni, kiszakadni az otthoni megszokott napi rutinból és átélni olyat, amit még soha.
Változások…
Egy ilyen hatalmas próbatétel, mint az El camino, őrült nagy változás az ember életében. És éppen azért, mert óriási, olyan frissítő, fiatalító szinte felér egy vérátömlesztéssel! Mennyire pihentető, amikor nemcsak mindig ugyanúgy tesszük a dolgunkat, zajlik a napunk, hanem teljesen feje tetejére áll minden!
Máskor kelünk, fekszünk, másfajta ételeket fogyasztunk, nem főzünk, esténként nem a telefonunkat nyomkodjuk, hanem társaságban beszélgetve töltjük az időt. Más nyelven beszélni, új ismeretségeket kötni, csak azt vásárolni, ami tényleg kell, stb.
Megváltozik minden: életkörülményünk, napi ritmusunk, benyomások, melyek érnek minket, érzések, melyek felszínre kerülnek. A csodálkozás, váratlanság állapotában telik az idő, attól fogva, hogy az útra lépünk.
Mintha egy másik életet élnénk és nem is abban a világban lennénk, mint amiben eddig. Vajon ugyanaz a bolygó az, amin ezek a homlokegyenest, a megszokottól eltérő fantasztikusságok történnek velünk?
A legmeglepőbbek
Van néhány egészen különleges pillanat, tapasztalat, mely felülemelkedik a többin különlegességében, váratlanságában, szépségében.
A könyvet olvasva számomra ilyen az a rész, ami bemutatja azt a segítő szándékú, összetartó közösséget, ahol a lazaság a jókedv, az optimizmus, az életigenlés mindennapos, mondhatni szinte alap. Annyira más ez, mint az itthoni gondolkodás, felfogás, a hozzáállás másokhoz és az életünkhöz.
Az fiatal öröm tapintható, átjön a könyv lapjain és ragályos, az olvasó maga is úgy érzi időutazáson vesz részt: visszament az időben 20 évet és egyik reggel egy koleszben ébredt fel.
Az is meglepő és érdekes, hogy milyen szeretettel, kedvesen állnak a vándorokhoz a spanyol helybéliek, alig várják, hogy segíthessenek, pedig a legtöbbjük önkéntesként végzi a vándorok útbaigazítását, elszállásolását.
De ide sorolnám a teljesítményt is, hiszen nagyon is meglepő az, hogy valaki hegyeken, falvakon, erdőn, mezőn képes megtenni ekkora távot. Hogy végig csinálja az egészet és nem adja fel!
Elengedés
Az is meglepetést okozott, hogy tényleg van ennek a zarándoklásnak valamiféle lelki megváltó, érzelmi felszabadító ereje. Engem igazán érdekel a pszichológia, ezért ezt az érzelmi szálat, mely személyiségváltozást idéz elő, roppant izgalmasnak tartom.
Az író fokról, fokra, kilométerről, kilométerre változik, szabadul fel, és dobja el azokat a sallangokat, melyek sokunkat korlátoznak, mint az előítéletek vagy a túlzott kontroll. Az út végére a szerző megtanul, elengedni, ölelve búcsúzni, kimutatnia és jobban megélnie az érzelmeit.
Ha vándoroltál már vagy olvastál caminós könyvet, neked melyik a legmeglepőbb pillanat, ami megdöbbentett, és miért?