A különbség
🎹…
Nézem a kommenteket a könyv hirdetésem alatt.
Itt egy pillanatra megállunk, hogy ismét megköszönjem azoknak, akik megosztják, vagy alá kommentelik, hogy tetszik nekik és ajánlják másoknak is🙏❤️ és természetesen azoknak is, akik e-mailben, vagy Messengeren visszajeleznek nekem🥰.
Ennek mindig nagyon örülök.
Köszönöm szépen🙏❤️.
De menjünk tovább.
Örülök a nosztalgiázó kommenteknek is, amikor valaki meglátja a posztot és eszébe jut a saját útja és ezt le is írja🥰.
Innen gratulálok
minden kollégának🥰❤️!
Aztán vannak még a bátortalanok, akik szeretnének elindulni, de valamilyen oknál fogva hezitálnak.
Öröm olvasni a sok bíztató üzenetet alatta🥰❤️, hogy merjenek elindulni.!
Ezért van ez az oldal is, ne vacakolj, jó lesz🥰!
És végül mindig ott vannak a negatív kommentek is…
Vagy a rejtetten negatívak.
Az olyanok, hogy: minek kell olyan messzire elmenni, amikor itthon is lehet gyalogolni.?
Nos a dolog kicsit összetett, de megpróbálom elmesélni, hogy mi a különbség.
Amikor az El Caminora rászántam magam, már akkor elkezdtem tervezni, izgulni, örülni és igen, félni is.
Ha a kékre kimegyek mindig örülök, de egyáltalán nem izgulok.
Amikor én az országhatárt átlépem, a biztonsági zónámat nagyon elhagyom.
Spanyolország pedig baromi messze van, tehát jócskán elhagyom.
Ez egy ugrás, az ismeretlenbe, igen, egy másik világba.
Ez az egyik nagy különbség.
A saját magam megugrásával kezdődik.
Aztán amikor már ott vagyok, hetekig minden egyes nap idegen helyeken orientálódni, feltalálni, ellátni magam és mivel több-kevesebb sikerrel megoldom, óriási érzés a nap vége.
Hogy képes vagyok rá😎.
Tehát a minden napos sikerérzés🥰.
Aztán ott vannak a drága spanyolok❤️…
Nos ott egy fantasztikus kultúra, egy szuper, jól működő infrastruktúra van a zarándoklatra kiépítve.
A technikai dolgok mellett
ott… mit szépítsem, nálam ez is egy szempont: tisztelik és szeretik a zarándokokat és MINDIG, MINDENHOL, MINDENKI segít.
És mosolyog, bíztat.
Tök ismeretlenül.
És ami külön klassz, hogy látod rajtuk, hogy szívesen teszik, hogy nem vagy nekik nyűg, hogy büszkék rá, hogy te ott vagy és az ő útjukon mégy.
Megköszönik basszus!
Tehát maga a közeg teljesen más🥰.
Itthon tisztelet a kivételnek nem a kedvesség jut soxor az eszembe az emberekről, akikkel útközben találkozom.
Tehát ott van a napi rengeteg kedvesség is.
Kedvestelenekkel, kötekedőkkel itthon is találkozhatok (találkozok is😏…), tehát még egy pont Spanyolország javára.
Meg ott vannak még a zarándoktársak❤️.
A kéken még egyszer nem futottam bele egy argentin, vagy mexikói emberbe.
Egyszerre a kettőbe meg tuti nem fogok.!
A világkultúrák ilyen szintű keveredése nap mint nap nekem elképesztően tetszik😍.
Egyik nap egy svájci lánnyal sétálsz, majd másnap odacsapódik hozzátok két német fiú, majd még egy holland lány és este már velük, meg még egy lengyel barátikörrel, és egy új zélandi párral ülsz egy asztalnál.
Itt egyből elfogad mindenki mindenkit.
A zarándokok 99%-a barátságos. Mondjuk ITT egyformák is vagyunk, bárki, bárhonnan is jöjjön…
Gyakran kapod azon magad, hogy egy angol lánnyal trécselsz, vagy egy kanadai fiatalemberrel politizálsz, vagy dán srácokkal nevetgélsz, vagy hogy egy sohasem hallott nevű, tündéri kis spanyol faluban nyílsz meg egy tök ismeretlen holland fiatal srácnak.
És aztán bőgsz elváláskor egy pár hete(napja) megismert édesdrága❤️ svájci, vagy spanyol kutyafüle miatt…
Globális hülyéskedések, nagy beszélgetések, különösebb ismeretség és nyelvtudás hiányában☝️.!!!!
És csakis pozitív!
Ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni: senki nem szól le senkit. (Nna ezt képzeld el!)
Soha, egyetlen, kicsit is hasonló élményem nem volt az itthoni túrák közben.
Itthon tökéletesen értem a nyelvet, de sajnos az embereket soxor nem, még egy gyönyörűszép kilátóban is képesek morogni, kötekedni egymással…felfoghatatlan…
Tehát újabb pont oda.
Aztán mi van még?
Ja! A csend és a táj.
Amikor megszűnik a folytonos emberi zsivaj és a természet jut szóhoz a fejemben.
És csak az.
El kell mondjam, hogy imádom a Bükköt. Szerintem a legszebb hely itthon❤️.
De a lelkem igazán a tengerekhez húz… Ott nyugszik meg valahogy a legjobban, A Nagy Kékség mellett🌊🥰.
Nem véletlenül választottam az északi és a Portugál utat.
A Primitivo❤️ a kivétel, ami erősíti a szabályt, ott többek közt a magas hegyek varázsoltak el, az valami csoda❤️, de ha választhatok, a víz mellett sétálok a legszívesebben.
És gondolkodom a dolgaimról.
Csendben.
Sokáig.
Amíg csak akarok.
És közben a hullámokat hallgatom…
Meg az előtörő gondolataimat, amiket ott ki tudok szépen szortírozni.
Ott hallom meg legjobban önmagam.
Senki nem akarja a saját véleményét folyamatosan rámtukmálni, ha, akkor inkább az útról és a zarándoklatról folynak a beszélgetések.
A Balcsi nekem túlzsúfolt és drága, szóval új felfedeznivalónak marad megint a hatalmas Spanyolország, szóval nálam újabb pont oda.
Aztán ott vannak még a kissebb-nagyobb spanyol települések is.
Amiket útközben láttam csodavárosok❤️…
Bilbao, Irun, Zumaia, Oviedo, Tineo, Lugo, Vigo, stb.
Keresztül mentem minden és még rengetegen😍…
Hihetetlen érzés OTT lenni😍!
Átsétálni, szemügyre venni, egy padon kávézni és megcsodálni őket.
Bemenni a Guggenheim múzeumba, vagy San Sebastian egyik gyönyörű reggeli öblében, egy padon kávézni, meg olyan helyeket csendben megcsodálni, amiről eddig még csak nem is hallottam.
Igen, ez is csodás benne.
Nem tudom, hogy mit hoz a sors, eljutok e mégegyszer ezekbe a városokba, de egyszer már láttam őket és ezt nem adnám semmiért❤️.
És a végső érv: a totális szabadság.
Itthon nem tudok elszakadni a hétköznapjaimtól.
Nem, te sem tudsz.
Mert bárhol vagyunk az országban egyrészt egy ugrásra maradunk az otthonunktól, másrészt ugyanazokat a plakátokat látjuk mindenhol, ugyanazokat esszük, ugyanaz a hangulat van mindenhol.
A szeretteink is még közel lesznek és ameddig ők és az itthoni dolgok vannak a fejünkben, addig nem tudjuk kitisztítani a gondolatainkat.
Addig nem halljuk meg a saját életünk fontos kérdéseit, amik már ki tudja mióta próbálnak felszínre törni, csak neked is és nekem is mindig van valami “fontosabb”, ami miatt elnyomjuk őket újra és újra…
De ha elmegyek nagyon messzire, nagyon sokáig, akkor pár nap után el KELL engednem az itthoni dolgaim és lassan meghallom önmagam.
Félelmetes nem mondom, de megéri.
És az igazi szabadsághoz az első lépés a gondolat szabadsága.
De ehhez el kell menni messzire.
Ha rám hallgatsz, menj el, járd meg a saját utad, tévedj el százszor, nevesd ki magadat, sírj, szitkozódj hangosan és ha jön a boldogságörvény merülj el benne.
Légy mérhetetlenül boldog bárhol, akár egy fura spanyol buszmegállóban, vagy épp egy hegyi ösvényen állva, vagy egy múzeumba, mindegy is❤️❤️❤️❤️❤️…
És tudod mit.?
Ha ezt megteszed, tényleg szabad leszel ígérem🥰.
Igazán szabad…
Mert addigra megtanulod, hogy ne mással foglalkozz, hogy mi volt, vagy hogy mi lesz, csakis azzal az úttal, ami épp a lábad alatt van.
Csak annyi a feladatod, hogy EZT jól csináld, hisz ezért mentél oda baszki🥰! És ehhez csak annyi kell, hogy elfogadod és megéled teljes lényeddel “az itt és most”-ot.
Az éppen adott pillanatot.
Mondd utánam: nem önzőség boldognak lenni.
Merülj bele nyugodtan❤️🛀🏼!
Amikor csak tudsz🥰!
Hisz akkor vagy igazán szabad…!!!!!!!!
Nem számít a jövő, nem számít a múlt, azok nagyon messze vannak, csakis az amit ott, abban a pillanatban érzel🥰.
Csak el kell fogadnod ezt a csodás ajándékot…
Senki nem kér érte semmit, fogadd el, mert megérdemled és mert szükséged is van rá❤️.
Tőled, neked❤️.
Nem gyakran érzünk ilyet, de ha igen, fürdesd meg benne alaposan a lelked🥰❤️.
Lehet, hogy geográfiailag soxor eltévedtem, de pontosan ez a kacskaringós út vezetett el egy jobb, szabadabb, boldogabb önmagamhoz.
Erre én is csak később jöttem rá. A reeeeengeteg csodás pillanatra örökké emlékezni fogok🥰…
És ebből hosszútávon profitál a lelkem.
Átsétáltam Spanyolország egy részén. Közben reeeeeengeteg fantasztikus emberrel találkoztam a világ minden tájáról🇨🇭🇩🇪🇳🇱🇪🇸🇨🇦🇧🇷🇰🇷🇩🇰🇳🇿🇲🇽🇦🇷, megtapasztaltam a spanyolok vendégszeretetét🥰 (a finom kajákról nem is szólva😉…) és mindezek segítségével közelebb kerültem egy jobb önmagamhoz.
Nem, ezek nélkül nem ment volna.
Csodákat láttam szinte minden nap.
És ehhez a varázslathoz bizony oda kellett mennem.
Tehát a válaszom a kommentelőnek: menj el, csináld meg, aztán térjünk vissza a témára🥰.
UI: nyugi, tisztában vagyok vele, hogy nem olvassa el, de nem is ez volt a cél☺️..
Hanem azoknak akarok kedvet csinálni az induláshoz, akik ilyen posztokat olvasgatnak😉🥰…
Puszi😘,
Anett
Saját kép❤️
