A kezdeti nehézségek csak a későbbi örömök fokozása
Elmúltak az ünnepek.
Maradjunk annyiban, hogy legalább sikerült sokat aludnom, ennyi jó volt benne.
Nem tudom milyen nyavalyát kaptam el, de még mindig köhögök.
A karácsony pár éve valahogy nem ugyanaz, mint régen, inkább csak túlesek rajta, mint élvezem.
Valahogy már túlnyomaszt ez a mindenhonnan sugárzó “muszály boldogság”.
Nem is megy, amióta lázadok és inkább én döntöm el, hogy mikor vagyok boldog.
Majd én azt tudom, nyugodjunk meg😊…
A Szilveszter dettó, amióta gisgutyáink vannak.
Viszont arra jó az egész, hogy az év végén értékelést csináljak magamban, hogy mit is csináltam az adott évben.
Mit értem el, mit csináltam jól, vagy rosszul, min kell még dolgoznom.
A 2023-as év is változatos volt, de összességében jó volt.
Kemény pánikrohamokkal kezdődött ugyan, de valamikor feladtam a nem működő öngyógyítást és orvoshoz fordultam, aki segített is.
Ennek köszönhetően tavasz végére abbahagytam a rettegést és újra tudtam élvezni magam és mások társaságát, utazásokat, új utakat.
Pisti mesélte, hogy az első találkozásunkkor, amikor együtt mentünk Pestre, a reptérre, kicsit aggódott, hogy milyen antiszociális vagyok, mert én ismerkedés helyett egész úton az autóban csak csendben a telefonomon videojátékoztam.
Gondolta biztos, hogy nna ezzel a nővel f@sza lesz együtt lenni 3 hétig…
Pedig én csak a figyelmemet tereltem a rettegett autózásról, ugyanis az autóban jöttek rám előtte a legrondább pánikrohamok.
No meg a repülőn…
Így aztán egészen Portóig bele voltam bújva a játékba.
Még szerencse, hogy Pisti egy roppant elfogadó személyiség, különben gyorsan leírtam volna magam nála ezzel a viselkedéssel…
Amikor végre landoltunk, elraktam a telefont és elkezdtem neki megmutatni a való énemet, csacsogni és nevetni. Szerintem megkönnyebbült, hogy nem vagyok pszichopata.
Persze ekkor elárultam a szeleburdi énemet is, de szerintem ekkor ő már ennek is örült.
Az akaratos, nyafogó, kínlódó ének csak később, útközben lettek folyamatjában bemutatva😬…
A Via Mariana út megtételére nagyon büszke vagyok. A tavaji év csúcspontja volt.
Andi ötlete volt, én nem ezt az utat választottam volna, de jó, hogy ezt csináltuk meg.
Eddig ez volt a legnehezebb.
Rózsa az út végén megkérdezte tőlem, hogy a Primitivohoz képest milyen volt, mondtam: sokkal nehezebb, de gyönyörűségesen szép❤️.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy megtettem.
Az év, már önmagában csak ezzel az úttal is klassz lett.
Pisti❤️ megismerése meg hab a tortán.
Imádom.
Szerintem ő is engem, a kezdeti nehézségeim ellenére…
Innen volt szép nyerni🥰.
Nem indult jól semmi, de minden úgy volt, ahogy lennie kellett, ahogy Andi❤️ mondaná.
Útközben találtam jó sok dolgot magamon, amin még dolgoznom kell, némely hirtelen morcos reakciómat utólag átértékeltem és már másképp reagálnék, de aki volt már ilyen úton, az tudja, hogy bizony amikor fáradt, nyűgös, koszos, büdös, éhes vagy, nem az úriasszony tör ki belőlünk.
Ez is benne van az ilyen utakban🤷♀️.
De ha a nap végén te mégis hagyod, hogy egy szál alsóneműben tetőtől talpig átnézzelek, hogy van e benned kullancs, akkor rendben van köztünk minden❤️.
És ez a lényeg.
Mert bármi is történik útközben, ha lemegy a nap és mi együtt vagyunk, akkor minden rendben van.
No meg az út szépsége és a reeeeeeengeteg hülyéskedés is fontos, mert igazából nem a rosszból volt több, hanem a szépségtől elájulásból és a nevetésből❤️.
A botokkal kardozásból, a rengeteg újratervezésből, a rózsaszín égbotból, a helyiekkel történő pantomimos beszélgetésekből, ölelésekből.
A 2023-as év tehát a Via Mariana által bőven ki lett töltve élményekkel❤️.
És mi lesz a 24-essel?
Hát eddig 1 fix terv van, az 50-es jubileumi út csak csajok Szent Ferenc út Toszkán szakaszai megtétele.
Csak csajok, tehát garantált a káosz…
Alig várom!!!!
Mundival a portugál út Lisszabon-Portón gondolkodunk, mivel Portótól Santiagóig már megtettük az utat, a Compostelát meg már nem igényeljük annyira, inkább csak az úton levést🥾🥰.
Meglátjuk…a lényeg, hogy tervezünk.
Tekintettel a tavaji év rettegéseire én még egy magányos utat is szeretnék, de ez még képlékeny.
Egy bátorságpróba egyedül azt hiszem nagyon kell önmagamnak.
Tervek tehát bőven vannak, hogy az idei év is klassz legyen🥰.
Ja!
Nem is mondom!
Túl vagyunk az 500 eladott nyomtatott könyvön!!!!
Ha azt nézzük, hogy a sztori teljesen magánkiadással lett kiadva, nagyon büszke vagyok rá.
500!!!!! 2 év alatt☝️!
El is fogyott mind, momentán csak a hangoskönyv elérhető, az viszont minden mennyiségben.
De a legjobb, a rengeteg olvasói levél, amit kapok, amikor megírod, hogy tetszett❤️, meg hogy te is elindulsz.
Nna ezeket köszönöm igazán🙏❤️, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog alakulni ez a tervem.
A kezdeti nehézségek tehát csak még nagyobbá emelik a sikert.
Minél több a buktató, annál jólesőbb aztán a beérkezés🥰.
Közben lehet nyafogni, a lényeg, hogy legyen mit megbánni/miből tanulni😬😉😁🥰☝️…!
Neked mik a terveid idénre.?
Puszi😘,
Anett
Ui: A 2. könyv íródik, hasonló lesz az elsőhöz, semmi álspiritualizmus, csakis valódi bénaságok és szépségek😁❤️.
Saját kép
a reggeli Via Mariana❤️
