A kalandvágytól a kalandokig
avagy az életkedv visszanyerése negyven után
Legyen az a Gyűrűk ura, vagy a Tom Sawyer, gyermek korom óta szeretek átjárni más világokba, korokba, országokba📖.
A kalandvágy ezeken a történeteken keresztül lett bennem igen korán elültetve🌱.
Más kultúrákat megismerni, ismeretlen emberekre rácsodálkozni, a bátorságukból meríteni, együtt sírni nevetni velük, mert az alapvető emberi érzéseink minden világban ugyanazok.
Egy gésával, egy kis fiúval, vagy akár egy hobbittal❤️.
Ezek a világok még most is oly annyira elragadnak, hogy egész nap tűkön ülök, hogy hazaérjek és végre újra OTT lehessek…
Mint régen, amikor nem tudtam abbahagyni és a paplanom alatt olvastam hajnalig egy könyvet, mert TUDNOM KELLETT, hogy mi fog történni😬🥰!!!
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én magam is kalandor leszek.
És korral ezt a dolgot egyre jobban el is engedtem.
A félelem már rég a mindennapjaim része volt, amikor önmagamat is meglepve egyszer csak mint Zrínyi, kitörtem a saját magam által eszkábált mentális börtönből🤺. Csak én nem karddal, hanem egy szál hátizsákkal🎒.
Ja! Meg nem volt olyan nagy tumultus a kitöréskor körülöttem…
A világ persze ebből semmit sem érzékelt.
Nem is kellett.
Ez csakis nekem volt fontos.
De nekem nagyon, mert:
1. újra szépnek és kedvesnek látom a világot.
2. azóta sokkal jobb élni.
3. Visszaszereztem a hitem az emberiségbe és önmagamba.
4. az új bátorságommal több mindenbe bele merek vágni, ami végre IGAZI örömet okoz.
5. és ettől mindig boldogabb leszek🥰.
(Látod te is, hogy ez egy angyali kör ugye😉😇…? Nem sorolom tovább.)
Már nemcsak olvasok a kalandokról, hanem magam is megélem őket.
Persze nem lengek liánokon a dzsungelbe és nem harcolok varázs kardokkal, hanem csak a magam nyugdíjas módján sétálgatok👩🦯 ide-oda.
Nem Tarzannak🩲 készülök, csak önmagam legjobb verziójának☝️🥰.!
És azt hiszem, hogy ez az egyik legnagyobb kalandom.
És igen, büszke vagyok a bénázásaimra is, mert az is az utam és a fejlődésem része, azokon keresztül jutottam el a sok fantasztikus élményhez.
Az idétlen szelfiktől🤪 a magas hegyek meghódításáig⛰🥰.
A szelfi ugyan még mindig nem megy, de már nem is erőltetem és már inkább a körülöttem lévő szépséget örökítem meg🏜, hisz azt akarom majd látni, ha egyszer (százszor☺️) visszanézem az emlékeimet, nem a saját idétlen vigyoromat..
Amikor a képre nézek, PONTOSAN tudom mindig, hogy mit éreztem abban a pillanatban amikor szt csináltam🥰…
Szerencsére időben kapcsoltam és törtem ki az önkéntes böriből, különben igen rövid lenne az a bizonyos emlékfilm, ami majd le fog peregni az uccsó pillanatban és az is főleg kínos lenne…
De most már klassz lesz🥰,
már most büszke vagyok rá📽😎.!
Nem egy Spielberg, de én elégedett leszek☺️..
Mert a tőlem telhető legjobb lesz, mert ELINDULTAM, nem csak álmodoztam, terveztem, tologattam, magyaráztam magamnak, hogy miért NEM indulok el.
Mert ez a legnehezebb.
Rávenni magam.
Persze MINDIG amikor elindulok, utólag már magamat nem értem, hogy mi a francért nem indultam hamarabb🤔.???!!
Hát igen… azért azt hozzá kell tenni, hogy a körülöttünk lévők se könnyítik meg néha: “Te normális vagy.?!” “Minek csinálod, ez csak divat!” “Oszt azt hiszed, hogy majd megtalálod magad, vagy mi..?!?” meg sok ilyen “hasznos” megnyilvánulás🫤…
Ha rájuk hallgatok nem színesedett volna vissza a világom🌊🌞🌳🍁🐉🌻🏔🏝🗽💒🗾🏙🌆⛰🏜🦪🍷🧉🥘🥑👨👩👦👦, ami bizony már jó ideje szürke volt..
De szerencsére újra óceán-kék, nyári erdő-zöld, finom spanyol bor-vörös, felhő tenger-fehér, Boszi ing-lila kockás, Miguel atléta-fekete, Bilbao-réz és így tovább🥰…
Tehát a válasz a fenti kérdésekre:
-Igen, szerintem normális vagyok,
-mert csak,
-igen, és nemcsak magamat, de az életkedvemet is megtaláltam🥰.
De egyébként nem vagyok köteles válaszolni senkinek, csakis önmagam felé tartozom elszámolással a tetteimmel, hisz ÉN fogok a következményekkel együtt élni, nem az a kérdező, aki amúgy tökre nem építő jelleggel tette fel az adott kérdést.
Ha elindulok, ha nem, akkor is én fogom esetleg megbánni.
De persze könnyű lett volna már itt feladni, ezekbe a negatív emberekbe kapaszkodva.
Meg ugye messze van..
Meg sok pénzbe kerül..
Meg ki tudja mi lesz..
Meg egyedül lenni..
Meg mi lesz ha…stb.
Ha valamit nem szívből akar az ember, vagy bizonytalan, gyorsan meg tudja indokolni, hogy miért ejtse az projektet.
De aztán jön a másik oldal is:
Amikor viszont valamit tényleg nagyon akarok és igyexem összekaparni a maroknyi bátorságom és meg van minden kérdésre a válaszom.
És jönnek az angyalok is😇, akik bíztatnak🥰.
(Nna ebből van sajna a kevesebb…)
Ezek azok az emberek, akik példát mutatnak nekem, akik sikeresek a munkájukban és az életükben, szóval amúgy ők a hitelesebbek.
És talán pont ők lendítenek át a holtponton és indulok el végre pedig amúgy akkor még félek😬🥰.
Ajándékok ők az élettől❤️.
Ezer hála és köszönet nekik❤️.
Az egyik posztom alá írta valaki, hogy minek írtam meg a könyvet és adtam ki, hisz ez egy személyes dolog.
Aki olvasta a könyvet tudja miért, hisz a végén leírtam.
Mert hiszek benne, hogy az út mindenki legjobb énjét hozza elő és a saját béna példámon keresztül arra bíztatok mindenkit, hogy induljon el.
Mert azt gondolom, hogy a világ sokkal jobb lenne mindenki legjobb verziójával.
És az út mindenkinek pontosan ezt adja.
Hiszek az emberekben.
Nem kérdezek ökörségeket, hanem bíztatlak: van valami terved?
Indulj hát neki🥰!
A világod akkor is színesebb lesz, ha nem sikerül, mert az út a lényeg☝️, nem a cél és igazából ez a legfontosabb.
Hogy TE érezd magad közben jól🥰.
Egy jó tanács még: ne rohanj.
Élvezz ki minden szép pillanatot, minden kis sikeredet és ünnepeld is meg mindet🍷🍷.
Légy őszinte és elfogadó önmagaddal és aztán ha a tőled telhető legtöbbet megtetted, akkor pedig légy büszke a nap végén önmagadra és szeresd is, de igazán❤️☝️, kérlek ne sikkaszd el ezeket a nagyon fontos önszerető pillanatokat🥰.
Ez a TE pillanatod.
ÉS CSAKIS EGYEDÜL A TIÉD❤️…
Puszillak😘,
Anett
Saját videó
Muxia❤️