A hisztiző muskátli
Már el is felejtettem, hogy milyen a kora reggeli Eger.
Bár napközben is szép, a csendesebb verzióját én nagyon szeretem. A fő utcán a boltok még zárva voltak, ahogy átsétáltam rajta, de a Bazilika már nyitva volt. Régen voltam bent, és most sem tértem be, mert haladnom kellett a munkahelyemre.
A nap már melegített, de az árnyékban még hűvös volt. Ami az első km után jól is esett, mert gyorsan kimelegedtem.
Menet közben tudatosult újra bennem, hogy milyen szép városba is születtem. Eger megtanított rá, hogy mi a szép.
Bár szeretem a nagy városokat, azért a lelkem kisvárosi maradt.
Nna tehát kicsit zavart, amikor a félig tele buszok utasai talán csekkoltak menet közben. Ráadásul oldalról, ami esetemben a legrosszabb profil popsi szempontból, ugyanis egy ideje már nem olyan nagyon kemény, inkább olyan lefittyenő. Az első mellettem elmenő busznál támadtak ezek a gondolataim…
De aztán nem úgy lett, ahogy reméltem, mert kb percenként jött vagy szemből, vagy mögülem egy busz, szóval egy idő után illegalitásba vonultam, feltettem a napszemüvegem😎, hátha így nem ismernek fel.
Azért jókat nevettem magamban, ennyi hülyeségen agyalni má’ kora reggel😄…
A napi séták viszont nagyon jót tettek. Nem csak fizikálisan, de mentálisan is. A 3. könyvet is elkezdtem tovább írni. (Depisen nem írok, az nem tesz jót az írásnak☝️.)
A tonhal diétát az idén elengedtem, – még mindig nem tudok ránézni sem, az előző évek megpróbáltatásai után – inkább a normál, de visszafogott étrendet vezettem be, müzlivel, kefírrel, magvas kenyérrel. Fogyni ugyan nem fogok, de legalább nem is hízok🤷♀️.
A céges muskátlim – amit pár éve extra juttatásként kiköveteltem magamnak – húsvét után összeszottyadva fogadott, pedig jól meglocsoltam előtte. Egyesek szerint pont ez volt a baj… Mit volt mit tenni, át kellett ültetni. Szóltam Mundinak, hogy hozzon már virágföldet, ha a raktár felé jár, aki hozott is, és látva, hogy folyamatos telefonálásokba vagyok, szó nélkül átültette a delikvenst.
De a kutyafüle másnapra se javult meg. Ezért beszéltem a fejével. Mundi hallotta, és mondta: “csinálja itt a feszültséget mi😄?”
Hát igen! Ahogy Hádész monta: “Én a lelkemet kiteszem, hogy megöljem, ő meg…!”
A 3. napon se igyekezett, ezért egyszerűen levágtam minden olyan alkatrészt, amit nem megfelelőnek találtam, majd kitettem a vadonba, az az a kinti ablakpárkányba. Ebből majd tanul! Hétfőn meglátjuk megemberelte e magát a hétvégén…
Mondom ezt én, a nagy kertész, aki kb 5 féle növényt ismer😄…
Nna de ugorjunk vissza a reggeli sétákhoz. Ugyanis van még egy dolog, amit szeretek, és ez most is megvolt🥰. Mégpedighogy ilyenkor a kollégáim már a reggeli megérkezésemkor vágják, hogy egy új útra készülök, és megkérdik, hogy az idén merre lesz a séta❤️?
Hát Spanyolországba❤️❤️❤️!
És már nem soká🥰!!!!!
Addig meg elsétálgatok itthon, írom az új könyvet, meg veszexem egy muskátlival😄.
Puszi😘,
Anett
Saját képek
reggeli Bazilika❤️
