A felkészülés 8. hete
(5 hét az indulásig)
Kezdenek felpörögni a dolgok és én sehol nem tartok😬…
De kezdjük az elején.
A cipőmizéria🤪 már megoldódni látszott, amikor végre felvettem a megfelelő modellt (teljesen másikat, mint amit kinéztem…), a nevemre vettem és szerdán már együtt indultunk dolgozni👟👟. Nos a jobb lábam és a jobb cipő imádják egymást🥰, a bal cipő és a bal lábam viszonyán viszont dolgozni kell még kicsit😏, ebben egy új túrazokni🧦 és egy új talpbetét mediál🕊.
A húsvéti cucc-ellenőrzés/bepakolás nem jött össze, mert találtunk egy klassz új sorit📽, de főleg mert a könyv német fordításának a tökélETLENesítével voltam elfoglalva. Emese❤️ nagyon klasszul lefordította, én csak itt, ott belerontok, hogy passzoljon hozzám🤪.
(Bocsi Drága😘…)
Eközben Mundi megint mesterségesen táplál🧪.
Mint amikor a könyvet írtam, mert megint teljesen belefeledkezem a gondolataimba és sem idő, sem tér, sem korgó gyomor nem számít, csakis egy dologra koncentrálok😵💫.
Ő hoz vissza a valóságba és etet, itat, egyszóval életben tart🩺.
Régen azt hittem, hogy ez hülyeség, ilyen nincs, de tényleg létezik ez az alkotói őrület🤪, most is hányszor hallotta tőlem, hogy: “csak ez az egy mondat még és jövök🤔…” És nem jöttem🤷♀️..
Szóval ő komolyan vette a házassági fogadalmat👫 és a “holtodiglan” részt széééépen tolja kifelé. Nem sok pasi lenne erre képes, amikor magamnál vagyok, ennek tudatában is vagyok maximálisan🙏❤️.
A reggeli séták egyre színesebbek🥰, bár mostanában nincs melegem🥶, jó látni napról napra, ahogy a természet zöldül🌳.
Kellett hozzá idő, de korral megtanultam az évszakokat értékelni, már megy🥰.
A melóhelyen a jövő héten még én csinálok minden személyzetis dolgot, de elsejétől Adrikám❤️ veszi át, hogy gyakoroljon, ha majd úton leszek.
Óriási kincs egy ilyen barát❤️❤️❤️.
A kollégák is kérdezgetnek, izgulnak, bíztatnak, ami szintén nagyon jól esik🥰.
Már senki nem mondja, hogy “Minek csinálod, ez csak divat!🧐”
Kicsit büszkék is már rám, már EGYÜTT vannak velem🥰.
A család sem pánikol most, mint az első alkalommal, aminek szintén nagyon örülök, mert így “csak” a saját aggodalmaimmal😬 kell megbirkóznom az övéik nélkül és bizony izgulok😬🥰…
Sőt! Ők már profiként kezelnek, holott hol vagyok én attól😧…
Melivel❤️ (a mindenben segítő angyalommal) is beszéltem a héten és mondta ő is, hogy nagyon büszke rám🥰. Annyira jó ezt hallani🥰…
Pedig én csak a szokásos hiperaktív formámat hozom😄, de most végre jóra tudom használni😉🥰.
Már tudok Milánra❤️🖤 is sírás nélkül gondolni, pedig rettenetesen hiányzik még mindig..
Micsoda csodája ez az életemnek…
Én, aki világéletemben féltem😰 a kutyáktól egyszerre kettőt is.. bocs! Hármat👆, mert a gyerekem kutyusát is, Harley-t is imádom🥰🥰🥰.
A felkészülés tehát a megszokott módon folyamatban van😬😄, valószínűleg kapkodás lesz a vége, dehát mindig ez van🤷♀️… de aztán megint minden jó lesz😄🥰!
Alig várom, hogy végre ott legyünk🥰..!!!
Puszi,
Anett
Saját kép
Finisterre
az az a világ vége❤️…