A felkészülés 4. hete
(kb 9 hét az indulásig)
A segítők
Most a háttérről essék szó. Azokról, akik a hátteremet adták mialatt én a világ másik végén kólingyáltam.
Az itthoniakról❤️.
Azokról, akik a munkámat elvégezték, akik a gyerekemre és a kutyusomra vigyáztak, amíg én úton voltam, akik bátorítottak, akik segítettek a felkészülésben.
Akik lehetővé tették, hogy nyugodtan zarándokolgassak.
Akik visszavártak, akik aggódtak minden egyes nap miattam, de megértették, hogy ez nekem fontos és segítettek mindenben, hogy nyugodtan megéljem az álmom❤️.
Akik amikor magam is elbizonytalanodtam bár legszívesebben lebeszéltek volna az egészről, mégis rám gondoltak és inkább bíztattak, hogy menjek. Akik hittek bennem, hogy megtudom csinálni és ha mégsem érek be, ők akkor is büszkék lesznek rám.
Mert szeretnek engem🥰.
Mert bármi történjen is, ők mellettem lesznek❤️.
Talán kicsit miattuk is csináltam meg az utat.
Nem, nem talán: nélkülük nem ment volna☝️❤️!
A végén, amikor ezt a csodás utat el kellett hagynom csakis miattuk jöttem vissza🥰.
Mert én is nagyon szeretem őket❤️.
A felszerelés összeszedése se volt piskóta. Mivel SEMMILYEN túra cuccom nem volt amikor az ötlet kipattant, neki kezdtem a hálózsákok🛏, hátizsákok🎒, túrabakancsok🥾, túra zoknik🧦, pólók👚 stb lelkivilágának a megismerésének🥸. Elvesztem volna a reeeeeeengeteg infó között, ha Stiga oldala https://elcaminofrances.blog.hu/?layout=5 nem segít, nem gondolnád, hogy hány verzió van pl csak a hálózsákból😯… (Ekkor tudtam meg, hogy van kifejezetten női😲.) (Meg hátizsákból is☝️.) Kb egy fél év alatt lett meg a cucc🎒🥾🧦👚🩳🥽⏰👡🔦stb.
Az ezekkel kapcsolatos technikai kérdéseket Robi kollégámmal🥰 beszéltük át sokszor a kávé szünetben☕️☕️, meg Sógimmal Petivel a hétvégi Messenger csevejben, mivel ő vérprofi a témában😎.
Anya❤️ Milán és Nina felvigyázását vállalta be a távollét alatt.
Mundi❤️ az itthoni dolgokon kívűl folyamatosan eljárt velem a túrákra, ahol már teszteltük is a cuccokat, plusz szeretett❤️.
Miután mindenki beletörődött a tervembe, elkezdtek segíteni, bíztatni🥰.
Persze ott voltak a szkeptikusok is: “Minek csinálod? Ez csak divat🧐!”
Vagy a kifejezetten rosszindulatúak: “Ha el tudsz menni 6 hétre, nincs is rád szükség!”
És bevallom itt elbizonytalanodtam.
Tényleg nem fogok senkinek hiányozni🤔.? Se a munkám, se én😮….? És mi van, ha nem fogom bírni😬.? Ha nem tudom majd végig csinálni….?
De aztán megint jött valaki, aki átlendített, egy újabb segítő, Bea🥰: “Menj, nagyon sokat fogsz az útból lelkileg profitálni!”
“Mi akkor is szeretni fogunk, ha nem érsz be Santiagoba❤️.”
És Stiga a végszóval: “Jó lesz!”
A könyvnek nem véletlenül lett ez a címe🥰.
Enélkül a sok Kedvesem❤️ (sok név hangzott el, ugye🥰.?) nélkül nem tudtam volna azt a rengeteg csodát megélni🥰.
Mindenki hozzájárult az utam sikeréhez. Még a rosszakarók is😄, de természetesen az engem szeretők🥰 adták azt a biztos hátteret, ami segítségével végül sikerült besétálnom Santiagoba❤️.
És akik újra segítenek mindenben, hogy nyugodtan mehessek az új utamra🥰.
Ha olvassátok: nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek, én is nagyon-nagyon szeretlek titeket🙏🥰❤️🤗❤️!!!!
És mindenkinek a bíztatást, mert tényleg nagyon jól esik🥰.
Puszi,
Anett
Saját kép
